Az „új világrend” — Rázós kezdettel
AZ ÉBREDJETEK! NÉMETORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
AMIKOR beléptünk az 1991-es évbe, az emberek optimisták voltak. A hidegháború véget ért. Igaz, Kuvaittal még gond volt, mivel előző év augusztusában az irakiak megszállták. Ám az Egyesült Nemzetek Szervezete megmutatta erejét, és megparancsolta Iraknak, hogy január 15-éig vonuljon vissza. Követelését az ENSZ 28 országból álló katonai koalíciója támasztotta alá, melyet hamarjában szerveztek meg, és amely készen állt arra, hogy Irakot engedelmességre kényszerítse. Nagy reményeket fűztek ahhoz, hogy a világ társadalmának szilárd kiállása egy új korszak kezdetét jelzi.
George Bush, az USA akkori elnöke beszélt „a nekünk és az eljövendő nemzedékeknek szóló új világrend létrehozásának lehetőségéről, mely világban a jogszabály, nem pedig a dzsungel törvénye irányítja a nemzetközi magatartást”.
Ezt követően Irak semmibe vette a január 15-ei határidőt, és ez az iraki katonai célpontok ellen irányuló erőteljes légi- és rakétatámadásokhoz vezetett. A világ társadalma nyilvánvalóan komolyan gondolta. Kevesebb mint három hónappal később, április 11-én az ENSZ bejelentette, hogy az öbölháborúnak vége. Úgy látszott, hogy egy békés, gazdaságilag és politikailag stabil új világrend ígérete valódi formát ölt.
A háborúk aggasztóan stabilak
1991 derekán két köztársaság, Szlovénia és Horvátország bejelentette, hogy függetleníti magát az akkori Jugoszláviától, mellyel elindított egy polgárháborút, amely végül számos különálló nemzet megalakulásához vezetett. Kevesebb mint egy évvel később Pierre Hassner francia politikai elemző ezt mondta: „Mint az 1914 előtti Európa, úgy George Bush új világrendje is megszűnt létezni Szarajevóban.” Ám felcsillant a béke kilátása, amikor 1995 novemberében Daytonban (Ohio, USA) megkezdődtek a tárgyalások, és december 14-én Párizsban békemegállapodást írtak alá. Ahogy 1995 a végéhez közeledett, feléledt a remény, hogy az új világrend talán mégsem veszett el.
A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének köztársaságai lassan távolodtak egymástól. 1991-ben Litvánia, Észtország és Lettország volt az első, amely bejelentette függetlenségét, s nemsokára más köztársaságok is követték őket. A Független Államok Közössége néven ismert laza csoportosulás decemberben alakult meg, jóllehet a Szovjetunió néhány volt tagja nem volt hajlandó csatlakozni hozzá. Majd december 25-én Gorbacsov lemondott a szovjet elnöki posztról.
Ám még az egyes köztársaságok is kezdtek felbomlani. Például Csecsenföld, egy kis muszlim beékelt terület Oroszország kaukázusi területének északi részén, harcolt a függetlenségéért. Az elszakadásra tett kísérletei 1994 végén vitatott támadást váltottak ki az orosz csapatok részéről. Annak ellenére, hogy mintegy 30 000 ember vesztette életét a válsághelyzet kezdete, 1990 eleje óta, a hadviselés még idén is folytatódik.
Ami 1995 októberét illeti, 27-46 konfliktus — attól függően, hogyan osztályozzuk őket — tombolt szerte a világon.
A csőd szélén
Az 1990-es évek kezdetén kiderült, hogy az új világrend kezd nemcsak politikailag, de gazdaságilag is ingataggá válni.
1991-ben Nicaragua leértékelte országa pénzét, de 25 millió córdoba még akkor is csak egy dollárt ért. Időközben Zaire-ban 850 százalékos inflációt tapasztaltak, melynek következtében az állampolgárok kénytelenek elszenvedni a világon létező egyik legalacsonyabb életszínvonalat. Az orosz gazdaság szintén szenvedett. Az infláció egy év alatt, 1992-ben 2200 százalékkal emelkedett, s ezáltal majdnem teljesen értéktelenné vált a pénz. Bár a helyzet később javult, 1995-ben még távolról sem oldódtak meg a gazdasági gondok.
1991 folyamán kitört a század pénzügyi botránya, amikor a Nemzetközi Hitel- és Kereskedelmi Bank csalás és különböző bűntettek következtében összeomlott. A letétbe helyezők 62 országban szenvedtek veszteségeket, melyek több milliárd dollárra rúgtak.
Nem csak a gazdaságilag szegény nemzeteket érte megrázkódtatás; az erős Németországot is túlságosan megterhelték az egyesítés költségei. Emelkedett a munkanélküliség, mivel a dolgozók hosszabb szabadságot és jobb egészségügyi ellátást követeltek. A gyakori hiányzás és a jóléti rendszerrel való általános visszaélés további nyomást gyakorolt a gazdaságra.
Az Egyesült Államokban egy sor súlyos katasztrófa nagy pusztítást okozott a biztosítótársaságok között, melyek nyomasztó helyzetben találták magukat a biztosítási követelések kifizetése kapcsán. 1993-ban pedig a Bankruptcy 1995: The Coming Collapse of America and How to Stop It (1995-ös csőd: Amerika közelgő összeomlása — ahogyan meg lehet állítani) című könyv figyelmeztetett az ugrásszerűen emelkedő nemzeti adósság és költségvetési hiány veszélyeire. Még a Gibraltári sziklához hasonló stabilitású brit biztosító, a londoni Lloyd’s is bizonytalanná vált. Tönkretették a veszteségek, és kénytelen volt az elképzelhetetlenre gondolni — az esetleges csődre.
Vallás — stabilizáló erő?
A német Frankfurter Allgemeine Zeitung című napilap 1991-ben megjegyezte: „Az új világrend eme ábrándképe az amerikai világnézetek egyik régi hagyományából származik. Ezen amerikai világnézetek mindegyikének vallásos magja volt, és mindegyiket keresztény szavakba öntötték.”
Ez a vallási háttér — gondolhatná valaki — biztosan csak növelte az új világrend stabilitását. A valóságban azonban a vallási türelmetlenség és küzdelem széles körű bizonytalansághoz vezetett. Algéria és Egyiptom csak két kormány volt azon számos kormány közül, amelyek ellentétben álltak az iszlám fundamentalistákkal. Mindkét országon vallási indítékú terrorizmushullám söpört végig. Indiában a vallási forrongások között volt Bombayben egy kilenc napig tartó szektás erőszakos cselekmény 1993-ban, melynek során több mint 550-en vesztették életüket.
1994-ben a vallási megosztottság lelassította az ökumenikus előrehaladást, amikor is az anglikán egyház 32 nőt pappá szentelt. II. János Pál pápa ezt úgy nevezte, mint ami „a katolikus egyház és az anglikán közösség közötti újraegyesítés minden reményére nézve súlyos akadály”.
1993. április 19-én az Egyesült Államok kormánya, és egy vallási szekta, a Branch Davidians tagjai közötti feszültség — amely már Wacóban (Texas), a szektatáborban döntetlent és négy szövetségi képviselő halálát eredményezte — legalább 75 szektatag életébe került. Két évre rá nyomozás folyt annak lehetősége kapcsán, hogy az a terrorista bomba, amely 168 embert ölt meg Oklahoma Cityben, egy szövetségi épületben, a wacói támadás bosszúja-e.
A világot lesújtotta a hír 1995 elején, amikor arról értesült, hogy egy terrorista mérgesgáz-támadás történt a tokiói metróban. Tíz személy meghalt, és ezrek betegedtek meg. A világot még inkább lesújtotta, amikor az Aum Sinrikjo, vagyis a Legfelsőbb Igazság nevű apokaliptikus szektára hárult a felelősség.
Kiemelkedő ünnepségek, miközben alig van mit ünnepelni
Kolumbusz 1492-ben véletlenül rábukkant a nyugati féltekére. Ennek az eseménynek az 500. évfordulóján tartott 1992-es ünnepséget vita vette körül. Az indiánok mintegy 40 millió leszármazottja dühbe gurult a miatt a következtetés miatt, hogy egy európai „felfedezett” olyan területeket, amelyeken az őseik már jóval azelőtt éltek és virultak, hogy Kolumbusz megszületett. Egyesek „a kizsákmányolás és leigázás előfutárának” nevezték a felfedezőt. És Kolumbusz megérkezése a nyugati féltekére valóban inkább katasztrófa volt az őslakosok számára, mintsem áldás. Úgynevezett keresztény hódítók megfosztották őket a földjüktől, a függetlenségüktől, a méltóságuktól és az életüktől.
1995 szeptemberében Izrael egy 16 hónapig tartó ünneplésbe kezdett, hogy megünnepelje annak az eseménynek a 3000. évfordulóját, hogy Dávid király bevette Jeruzsálemet. Ám az évforduló tragikusan kezdődött, amikor is Jichák Rabin miniszterelnököt november 4-én meggyilkolták egy orgyilkos golyói, melyeket a tettes percekkel a békenagygyűlés után adott le. Ez beárnyékolta a közel-keleti békefolyamatot, jelezve, hogy nemcsak a zsidók és a palesztinok között, hanem még maguk a zsidók között is súlyos vallási különbségek állnak fenn.
1991 és 1995 között számos 50. évfordulót ünnepeltek a II. világháborúval kapcsolatban — Pearl Harbor támadását, amely ahhoz vezetett, hogy az Egyesült Államok belépett a háborúba; Európa szövetségesek általi megszállását; a náci koncentrációs táborok felszabadítását; a szövetségesek európai győzelmét; és az első atombomba ledobását Japánra. Az ezekkel az eseményekkel járó vér és könnyek láttán néhányan azt kérdezték, hogy egyáltalán érdemes-e ünnepelni ezeket.
Ez egy másik jelentős esemény évfordulójához vezetett: az Egyesült Nemzetek Szervezete 1945 októberében történt megalapításának az évfordulójához. Akkor sok reményt fűztek ahhoz, hogy a világbéke megvalósításának nyitját végre megtalálták.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete — ahogy azt Butrosz Butrosz-Gáli, az ENSZ főtitkára nemrég a védőbeszédében elmondta — sok győzelmet aratott. De nem sikerült beteljesítenie az alapokmányában lefektetett célját, nevezetesen azt, hogy fenntartsa a nemzetközi békét és biztonságot. Csapatai gyakran próbálták fenntartani a békét különböző helyeken, ahol nem volt béke, amit fenn lehetett volna tartani. Ami 1995-öt illeti, nem tudott életet lehelni az ingatag új világrendbe.
Amikor az új világrend bukdácsolt, az igaz teokrácia virult!
Tekintettel a politikai, gazdasági és vallási bizonytalanságra, mely miatt az új világrendről alkotott ábrándképük éppen a szemük előtt foszlott szerte, néhányan új világrendetlenségről kezdtek beszélni. Ebben a fejleményben Jehova Tanúi további bizonyítékot láttak arra vonatkozóan, hogy csakis az Isten által létrehozott új világ lesz képes arra, hogy az emberi társadalmon belüli stabilitásnak örvendjen.
Néhány országban a hidegháború vége nagyobb szabadságot jelentett Jehova Tanúi számára, mely lehetővé tette, hogy kiemelkedő nemzetközi kongresszusokat tarthassanak Budapesten, Kijevben, Moszkvában, Prágában, Szentpétervárott, Varsóban és másutt. Ezek a kongresszusok megerősítették Jehova Tanúi világméretű gyülekezeti elrendezéseit, és segítettek a prédikálómunka felgyorsításában. Ezért nem meglepő, hogy csak az egyik ilyen területen az aktív Tanúk száma az 1991-es 49 171-ről 1995-ben 153 361-re emelkedett. Ugyanezen négy év alatt a Tanúk száma az egész világon 4 278 820-ról 5 199 895-re emelkedett! Az igaz teokrácia minden eddiginél jobban virul!
Igen, emberek milliói most Jehova Isten ’új égről és új földről’ szóló reménységére alapozzák a jövőre vonatkozó reményüket, amelyben „igazság lakozik” (2Péter 3:10, 13). Mennyivel bölcsebb dolog ezt tenni, mint egy emberi új világrendre tekinteni, amely egy rázós kezdet után hamarosan annyira megrázkódik, hogy a nemlét állapotába fog kerülni! (Dániel 2:44).