Egy új világrend keresésében
„NINCS térkép, amely elvezetne minket, hogy merre menjünk ebben a saját magunk alkotta új világban. Amint a világ visszatekint a kilenc évtizedes háborúra, viszályra és kétkedésre, ugyanakkor tekintsünk előre is — egy új évszázadra, a béke, a szabadság és a jólét új millenniumára.”
George Bush amerikai elnök 1990. január elsején tette ezeket a megjegyzéseket. Egy hasonló üzenetben Mihail Gorbacsov szovjet elnök ezután együttműködést javasolt az 1990-es évekre annak érdekében, hogy ’megszabadítsák a világot a félelmektől, a bizalmatlanságtól, a szükségtelen fegyverektől, az idejétmúlt politikai fogalmaktól, a hadi elméletektől, és az emberek és az államok közötti mesterséges korlátoktól.” Így tudósított a japán Mainichi Daily News 1990. január 3-án.
Ezekhez a kijelentésekhez nyilvánvalóan nagy reményeket fűztek. Még egy évvel később is. Kongresszusi megnyitó beszédében Bush elnök 1991. január 29-én utalt a perzsa-öbölbeli hadviselésre és ezt mondta: „Egy kis országnál [Kuvaitnál] több forog kockán, a nagy eszme — egy olyan új világrend, ahol a különböző nemzetek egy közös cél érdekében közelednek egymáshoz, azért, hogy megvalósítsák az emberiség egyetemes vágyakozását: békét és biztonságot, szabadságot és a törvényesség uralmát.”
Nem zavartalan a keresés
Az embert sok nehézség gátolja az új világrend keresésében. A fegyveres összetűzések minden bizonnyal e kutatás útjában állnak. Az Irak és Kuvait útjában álló ellenséges érzületekre utalva a Time folyóirat 1991. január 28-án ezt mondta: „Amint hullottak a bombák és repültek a lövedékek, úgy adtak helyet az új világrendhez fűződő remények a megszokott zűrzavarnak.” Az újság hozzáfűzte: „Senki sem áltathatja magát azzal az illúzióval, hogy a hőn óhajtott új világrend már jelen van, de még azzal sem hogy a közelben lenne.”
A nemzetközi együttműködés sohasem valósult meg, és ez gátolja az ember azon erőfeszítéseit, hogy létrehozzon egy új világot. A The World & I (1991. január) című kiadványban megjelenő riportban a tudósok megvizsgálták „a nagyhatalmak előtérbe kerülő külpolitikáját és azok valószínű hatását az új világrendre”. A szerkesztő így következtetett: „A történelem azt sugallja, hogy a háború és a béke közötti távolság az esetek többségében nagy. A nemzetközi együttműködés, különösen a nagyobb hatalmak között döntő fontosságú a hidegháború és egy új világrend közötti sikeres átmenethez.”
Sokan úgy látják, hogy a környezetszennyeződési gondok is útjában állnak az új világrendnek. A State of the World 1991 (egy Világfigyelő Intézet) jelentése szerint Lester R. Brown ezt mondta: „Senki sem mondhatja meg bizonyossággal, hogy milyen lesz az új rend. De ha igéretes jövőt akarunk a következő nemzedéknek kialakítani, akkor a világ ügyeit az elkövetkezendő évtizedekben azok az óriási erőfeszítések fogják uralni, melyeket a bolygó környezetpusztulásának a visszafordításáért teszünk.” A riport megjegyezte, hogy a légszennyeződés „több száz országban elérte az egészséget veszélyeztető szintet és rengeteg országban érte el a termést veszélyeztető szintet”. A riport hozzáfűzte: „Amennyivel a bolygó emberi lakossága növekszik, a növények és az állatfajok száma annyival csökken. A természetes környezet elpusztítása és a szennyeződés csökkentik a föld biológiai változatosságát. Az emelkedő hőmérséklet és az ózonréteg felélése csak növelheti a veszteségeket.”
Világos, az ember új világrend utáni keresése nehézségekkel teljes. Sikeresnek bizonyul majd ez a kutatás? Elmondhatjuk, hogy egy új világ közel van? Ha igen, hogyan jön majd létre?