Olvasóink írják

Válságban az iskolák  Vártam a buszmegállóban, amikor valaki átadta nekem a „Válságban az iskolák” (1995. december 22.) című számot. Ez hasznosabbnak bizonyult, mint az az egész könyv, melyet nemrégen olvastam el erről a témáról. Nagyon hálás lennék, ha el tudnának küldeni a lakásomra egy Ébredjetek!-megrendelést.

V. C., Egyesült Államok

A Teokratikus Szolgálati Iskoláról szóló rész arra az időre emlékeztetett, amikor még iskolás voltam. Szóban kellett megtartanom egy beszámolót, ám akkor még csak nagyon kicsit beszéltem angolul. Amikor befejeztem előadásomat, a tanárom azt mondta, hogy ez igen mély benyomást gyakorolt rá, és egyedül nekem megfelelő a testtartásom, valamint az, ahogyan kapcsolatot teremtek a hallgatósággal a szememmel. Ezt azért tudtam megtenni, mert kiváló képzést kaptam a Királyság-teremben a Teokratikus Szolgálati Iskolán.

G. A., Egyesült Államok

Nem is képzeltem, hogy ezek a cikkek ilyen erős érzelmi reakciót fognak kiváltani belőlem. Amikor iskolás voltam, szüleim túlságosan el voltak foglalva a saját gondjaikkal ahhoz, hogy támogassanak engem. Ennek következtében néha igen magányosnak éreztem magam, amíg iskolás voltam. Az ilyen cikkek miatt, mint amilyenek ezek is, felismerem, hogy Jehova szereti a fiatalokat, és nem akarja, hogy teljesen egyedül érezzék magukat ebben a világban.

M. M., Egyesült Államok

Mali  A „Maliban első alkalommal” (1995. december 22.) című cikk nagyszerű volt. Háromszor olvastam el. Mennyire szeretném, ha körülményeim megengednék, hogy misszionárius legyek! A cikk azt is felismertette velem, hogy sok ember van, aki nem élvez olyan kényelmet, mint mi, és mégis boldog. Milyen időszerű emlékeztető!

D. L., Egyesült Államok

Repülő kövek  Csupán pár nappal ezelőtt tűnődtem el azon, hogy mi lehet a különbség a hullócsillag és a meteorit között. Képzelhetitek, mennyire meglepődtem, amikor elolvastam a „Repülő kövek” (1995. december 8.) című cikket, mely éppen ezt a dolgot magyarázta. Köszönöm, hogy olyan cikkeket közöltök, melyek megismertetnek bennünket Jehova teremtésművével.

R. P., Svájc

Tanultunk Andrew-tól  Épp most olvastam el az „Amit Andrew-tól tanultunk” (1995. december 8.) című cikket arról a fiatalemberről, aki Down-kórban szenved. Nekünk is van egy szellemi fogyatékos gyermekünk, és Andrew szüleinek sok kijelentése tükrözi a mi érzéseinket is. Gyakran nehéz keresztény testvéreinknek felismerniük azokat a különleges nehézségeket, melyek egy szellemileg fogyatékos gyermekkel járnak, és azokat az érzelmi nyomásokat, melyeket ez a családra ró. Szóval köszönöm a cikket.

J B., Anglia

Úgy érzem, ez volt az egyik leggyönyörűbb és legmegindítóbb cikk, amit valaha is megjelentettetek. Csupán három oldalon egy egész értekezést írtatok arról, hogy hogyan kellene tekintenünk azokat, akiket valami gátol. Mélyreható tanulságot közölt az emberi kapcsolatokról.

M. L., Spanyolország

Ennek az évnek egy korábbi szakaszában feleségem életet adott egy Down-kóros kisfiúnak. Amint az Andrew szüleivel is történt, mi is átéltük, amit sok szülő érez, amikor megtudja, hogy kisbabája fogyatékos — szívfájdalmat és szomorúságot éreznek, valamint kérdések merülnek fel bennük a jelenről és a jövőről. Mi meg tudtuk azt tenni, hogy elfogadjuk kisgyermekünk fogyatékosságát. Hamarosan hat hónapos lesz, és szépen fejlődik. A születése utáni napon a feleségemet szó szerint elárasztották a keresztény testvéreink és testvérnőink látogatásai. Valóban éreztük, mit is jelent az, hogy van egy szellemi családunk. Testvéreink és testvérnőink szeretetén kívül még ott van Jehova is. Köszönöm ezt a cikket.

G. C., Franciaország