A Biblia nézőpontja
Félned kell a halottaktól?
HOZD csak fel a halottak témáját, és sokan elzárkóznak attól, hogy tovább beszéljenek erről. Néhányan azonban nemcsak hogy nyugtalanítónak érzik ezt a témát; erőt vesz rajtuk a félelem. Így hát nem szokatlan dolog, ha világszerte a különböző kultúrákban olyan szokásokat és rítusokat találsz, melyek összekapcsolódnak a halottaktól való félelemmel. Nézzük meg például, milyen szokások vannak Afrikában, a Szaharától délre eső részeken.
Egy nyugat-afrikai városban élő hölgy élénken emlékszik arra, mi történt az egyik családtagja halála után. Így beszéli el az esetet: „Egy rokon rendszeresen elkészített egy tányér ételt az elhunytnak, melyet óvatosan a hálószobába rakott. Amikor ez a rokon nem volt jelen, bementem, és megettem az ételt. Amikor a rokon visszatért, nagyon boldog volt! Azt hitte, hogy a halott megette az ennivalót. Ez így ment egy ideig, míg beteg nem lettem. Elvesztettem az étvágyamat, és semmilyen ételt sem tudtam megenni. Ez pánikba ejtett! Sok rokonom úgy következtetett, hogy a betegségemet a halott rokonunk okozta. Úgy gondolták, biztosan haragszik valakire a családban.”
Ugyanabban a városban, ha egy családban ikrek vannak, és egyikük meghal, senki sem beszélhet otthon az elhunytról. Ha valaki arról az ikerről kérdezősködik, amelyik meghalt, a család szokás szerint így válaszol: „Elment sót vásárolni.” Komolyan azt hiszik, hogy az életben maradt iker életét vennék el, ha beszélnének az igazságról.
Most képzeld el a következő jelenetet: Meghal egy ember, akinek három felesége volt. A temetés utáni napon különleges, fehér ruhát csinálnak a feleségeknek. Ugyanakkor egy különleges helyet készítenek fából és zsupfedélből közel az otthonukhoz, ahol ezek az asszonyok megfürdenek, és felöltöznek a fehér ruhába. Rajtuk és azon az asszonyon kívül, akit segítőjükül jelöltek ki, senkinek sem szabad belépnie abba a helyiségbe. Amint az asszonyok előjönnek erről a különleges mosdóhelyről, arcukat elfátyolozzák. Az asszonyokon egy úgynevezett sebe is van, egy kötélből való nyaklánc a „védelem” miatt. Ezt a szertartásos mosakodást minden pénteken és hétfőn elvégzik 100 napon keresztül. Ezen időszak alatt semmit sem fogadhatnak el egy férfitől közvetlenül. Ha egy férfi adni akar nekik valamit, ezt először le kell raknia a földre vagy egy asztalra. Ezután a nő fel fogja ezt venni. Senkinek sincs megengedve, hogy ezeknek a nőknek az ágyára üljön vagy aludjon benne. Amikor csak elmennek otthonról, mindegyikőjüknek magával kell vinnie egy különleges botot. Úgy gondolják, hogy ennek a botnak a birtoklása meg fogja akadályozni elhunyt férjüket abban, hogy megtámadja őket. Ha a nők nem követik a fenti utasításokat, úgy érzik, hogy a halott férj dühbe gurulhat, és bántalmazhatja őket.
Az ilyen tapasztalatok általánosak a világnak azon a részén. Ilyenfajta szokások azonban nem egyedül Afrikára jellemzőek.
Széles körben elterjedt a halottaktól való félelem
Az Encarta nevű enciklopédia a következőt mondja arról, ahogyan sok ember halott őseire tekint: „Elhunyt rokonaikról . . . azt hiszik, hogy hatalmas szellemi lények lettek belőlük, ritkább esetben pedig azt, hogy elérték az istenek állapotát. [Ezt az elgondolást] arra a hiedelemre alapozzák, hogy az ősök a társadalom tevékeny tagjai, akik még mindig érdeklődnek élő rokonaik dolgai iránt. Ez széles körben megfigyelhető egyes nyugat-afrikai társadalmakban (bantu és sona), Polinéziában és Melanéziában (dobu és manus), valamint számos indoeurópai népnél (az ősi skandináviaiaknál és a germánoknál), különösen pedig Kínában és Japánban. Általánosságban véve az ősökről az a hiedelem járja, hogy nagy hatalmat gyakorolnak, különleges erővel bírnak, amivel befolyásolják az események lefolyását, vagy irányítják élő rokonaik jólétét. Egyik legfőbb gondjuk, hogy megvédjék a családot. A legfelsőbb isten vagy istenek és az emberek közötti közbenjáróknak tekintik őket, és álmok és megszállottság által kommunikálni tudnak az élőkkel. Az irántuk tanúsított magatartás félelemmel és hódolattal vegyes. Ha figyelmen kívül hagyják őket, az ősök betegséget és más szerencsétlenségeket okozhatnak. A kiengesztelés, a könyörgés, az imádkozás és az áldozatbemutatás különböző módjai annak, ahogyan az élők kommunikálhatnak őseikkel.”
Valójában még a család jövedelme is kimerülhet a halottaktól való félelem miatt. A körülményes szertartások gyakran ételt, italt, az élő állatok feláldozását és drága öltözéket kívánnak meg azoktól, akik erősen hisznek abban, hogy a halottaktól félni kell.
De vajon a halott rokonok vagy ősök valóban olyan állapotban vannak, mely megköveteli a félelmet és a hódolatot? Mit mond Isten Szava, a Biblia?
Árthatnak neked a halottak?
Érdekes lehet számodra megtudni, hogy a Biblia elismeri az ilyen hitnézetek létezését. A Mózes 5. könyvében említés történik olyan gyakorlatokról, melyek kapcsolatban vannak a halottaktól való félelemmel. Ez azt mondja: „Ne találtassék te közötted, a ki . . . bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző; mert mind útálja az Úr, a ki ezeket míveli” (5Mózes 18:10–12).
Figyeld meg, hogy Jehova Isten elítéli az ilyen rítusokat. Miért? Mert ezek hazugságon alapulnak. A halottakra vonatkozó legfőbb hazugság az, hogy a lélek tovább él. A The Straight Path című folyóirat például ezt mondta arról, hogy mi történik a halottakkal: „A halál semmi más, mint hogy a lélek eltávozik . . . A sír csak a test, nem pedig a lélek tárolására szolgál.”
A Biblia ezzel nem ért egyet. Olvasd el magad az Ezékiel 18:4-et: „Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!” Isten Szava a halottak állapotát még a Prédikátor 9:7-ben is világosan érthetővé teszi: „Az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak.” Ez megmagyarázza, hogy a halottaknak kitett étel miért nem fogy el, hacsak egy élő személy meg nem eszi.
A Biblia azonban nem hagy minket remény nélkül azokat illetően, akik a sírban vannak. Ezek az emberek újra élhetnek majd! A Biblia beszél a „feltámadásról” (János 5:28, 29; 11:25; Cselekedetek 24:15). Ez Isten meghatározott idejében fog megtörténni. Addig a halottak tudatlanul fekszenek a sírban, ’alszanak’, míg eljön Isten ideje a ’felkeltésükre’ (János 11:11–14; Zsoltárok 13:4).
Az emberek általában félnek az általuk nem ismert dolgoktól. A pontos ismeret szabaddá tehet egy személyt az alaptalan babonáktól. A Biblia elmondja az igazságot a sírban levők állapotáról. Egyszerűen szólva, nem kell félned a halottaktól! (János 8:32).