Úrrá lenni a tragédián Jehova erejével

AZ ÉBREDJETEK! SPANYOLORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

EZ ÉV februárjában a spanyolországi Bailén Gyülekezetből sok Jehova Tanúja egy csodálatos napot töltött egymás társaságában a közeli Sierra Nevada hegységben. Ám, csupán öt kilométerre otthonuktól, egy szembejövő autó átment abba a sávba, amelyikben a buszuk ment, és ezzel frontális ütközést okozott. Robbanás történt, és a buszt elborították a lángok. Néhány utas még időben ki tudott szállni, de a busz hátuljában sok személy megfulladt a füsttől.

Összesen 26 Tanú vesztette életét — négy teljes idejű szolga és számos gyermek volt közöttük —, ez a Bailén Gyülekezetnek majdnem az egynegyede. Spanyolország királya, Juan Carlos a legtöbb spanyol ember érzését visszhangozta, amikor a következő táviratot írta Bailén polgármesterének: „Igen megrázott a tragikus baleset. Fogadja őszinte részvétünket. Kérem biztosítsa az áldozatok családjait legmélyebb együttérzésünkről és támogatásunkról ezekben a fájdalmas pillanatokban.”

A temetési szertartáson megjelent ezrek közül néhány ember elméjében felmerült a kérdés: „Miért történnek ilyen tragédiák?” Nyilvánvaló, hogy az „idő és előre nem látott események” okozta balesetek Jehova népét is éppen úgy érinthetik, mint bárki mást (Prédikátor 9:11, 12, NW [9:13, 14]). Ennek ellenére Jehova azt ígéri, hogy hamarosan meg fognak szűnni az ilyen tragédiák (Jelenések 21:4, 5).

Jehova Tanúi spanyolországi Bétel-családjának sok tagja, és az ország más részein élő Tanúk ezrei utaztak Bailénba, hogy vigasztalják és támogassák a helybeli testvéreket. Bailén lakói a helybeli és területi hatóságokkal együtt szintén osztoztak a Tanú családok fájdalmában. Sok megfigyelőre nagy hatással volt a gyászoló Tanúk lelki ereje.

„Sok éve ismerem már a Tanúkat — jegyezte meg Antonio Gómez, Bailén polgármestere —, és, jóllehet én személy szerint agnosztikus vagyok, csodálom a maguk hitét. Amikor a baleset történt, rögtön arra gondoltam, hogy a maguk vallási és emberi összetartása lehetővé teszi majd önöknek, hogy sikeresebben legyenek úrrá a tragédián, mint bármilyen más csoport. Láttam, hogyan támogatja az egész város a bánkódó családokat. Az embereknek előtte talán téves elképzeléseik voltak arról, hogy önök mit képviselnek, de örömmel mondhatom, hogy ezek a tévhitek már nem léteznek. Maguknak van egy belső tartásuk, melyet nehéz egy olyan személynek megértenie, aki nem Tanú.”

José Borrell, a közművek és közintézmények minisztere, aki a spanyol kormány képviselőjeként volt jelen a temetésen, elismerte: „Mit lehet mondani azoknak, akik jóformán az egész családjukat elvesztették egyetlen szerencsétlenségben? Semmi többet annál, mint amit ők már megtaláltak a hitükben . . . Csodálatos hitük van.”

„Vígasztaljátok . . . egymást”

Mit találtak meg a hitükben? Mindenekelőtt vigaszra leltek Jehovánál, a ’minden vigasztalás Istenénél, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban’ (2Korinthus 1:3, 4). Bánatuk ellenére erőt találtak egymás vigasztalásához, megszívlelve Pálnak a thessalonikabeliekhez írt szavait: „Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat” (1Thessalonika 5:11).

Megindító élmény volt látni, amint keresztény testvérek és testvérnők — akik közül egyesek nem kevesebb mint nyolc rokonukat vesztették el — látogatást tettek a gyülekezet többi tagjánál. „Amikor láttuk egymást, sírtunk. De a könnyek által a feltámadás reménységére emlékeztettük magunkat, és úgy éreztük, hogy megvigasztalódunk” — magyarázta Francisco Saez, az elnöklőfelvigyázó, aki maga is elvesztette mindkét gyermekét.

„Nem hanyagoltuk el a prédikálótevékenységünket sem, és különleges erőfeszítést tettünk az elhunytak nem Tanú hozzátartozóinak meglátogatására, és a Ha meghal valakid, akit szeretsz című füzetet használtuk fel.” Francisco így folytatta: „A magam részéről én akartam prédikálni, mivel tudtam, hogy a másoknak való prédikálás által jobban érzem majd magam. Persze könnyek között mentem el, de megvigasztalódva tértem haza.”

A bailéni emberek nagyon kedvezően reagáltak erre a tanúskodómunkára. A baleset után egy héttel Encarna, aki két lányának és négy unokájának elvesztése miatt bánkódott, meglátogatott egy hölgyet, akivel nemrégen kezdte el a bibliatanulmányozást. Encarna Írás szerinti vigaszt nyújtott ennek a hölgynek, akinek négy hónappal azelőtt halt meg a férje. „Most egymást kell vigasztalnunk” — mondta, amint folytatták a Ha meghal valakid, akit szeretsz című füzet megvizsgálását.

A világméretű testvériségtől jövő támogatás is azonnal megnyilvánult. „Az egész gyülekezet számára oly buzdítóak a levelek és táviratok ezrei, melyeket kaptunk — magyarázta Francisco Capilla, a gyülekezet titkára. — A postának egy minibuszt kellett mindennap közvetlenül a házunkhoz küldenie, hogy az összeset kikézbesítse. Igazán hálásak vagyunk a testvérek szerető törődéséért.”

A tragédia reményt eredményezett

Származhat valami jó egy ilyen tragédiából? „A bölcseknek elméje a siralmas házban van” — írta az ókorban élt Salamon király (Prédikátor 7:4). Ezzel az alapelvvel összhangban a bailéni tragédia néhány embert komolyan elgondolkoztatott Istenhez fűződő kapcsolatán. Faustino, egy hitetlen férj, aki hat gyermeke közül kettőt elvesztett a balesetben, ezt mondta feleségének, Doloresnek: „Van egy jó hírem, amit el kell mondanom neked. El fogom kezdeni a bibliatanulmányozást, mert látni akarom a gyermekeimet az új világban.”

Jóllehet a bailéni testvéreink és testvérnőink nem fognak hamar túljutni a bánatukon, másokat vigasztalnak, és ők is vigasztalódnak. Jehova megerősíti őket szellemével és sok szerető testvér és testvérnő támogatásával. Az érdekükben mondott imáink továbbra is feljutnak égi Atyánkhoz.

[Kép a 26. oldalon]

Négy személy azok közül, akik meghaltak