Cölöpökön álló közösség

Az Ébredjetek! benini tudósítójától

„GANVIÉ Benin egyik legfontosabb turisztikai látványossága” — jegyzi meg egy nyugat-afrikai útikönyv. Egy másik ezt mondja: „Magukat az afrikaiakat is lenyűgözi Ganvié; meg fogja látni, hogy ugyanannyi afrikai turista lesz ott, mint amennyi nyugati.”

Ganvié valóban páratlan. E falu, melynek 15 000 főt számlál a lakossága, Beninben, Cotonoutól északra, a Nokoué-tó vize felett cölöpökre épült. Ganviéban nincsenek kerékpárok, autók, nincsenek járdák és utak. Ha a lakosok iskolába, piacra, egészségügyi rendelőbe, egy szomszéd otthonába vagy bárhova is akarnak elmenni, bemásznak egy Nyugat-Afrikában őshonos fából kifaragott kenuba.

A legtöbb családnak több kenuja van — egy az apának, egy az anyának, néha pedig egy a gyermekeknek. A gyerekek hamar megtanulják, hogyan kell evezni. Ötéves korra egy gyermek egyedül tud irányítani egy csónakot. Hamarosan elég magabiztosak ahhoz, hogy egy kenuban állva egy kisméretű halászhálót dobjanak a vízbe. Néhány fiatal élvezi, amint a kenujában fejenállást bemutatva hívja fel magára a látogatók figyelmét.

Ganvié úszópiacán a kereskedők, főleg asszonyok, kenujukban ülnek, amint halomba rakva magasodnak előttük az áruik: fűszerek, gyümölcsök, hal, gyógyszer, tűzifa, sör, sőt még rádiók is. Ezeket a tropikus nap ellen hatalmas karimájú szalmakalap adta árnyékban adják el azoknak, akik a vásárlás miatt eveztek oda kenuikkal. Az eladók néha fiatal lányok. Nehogy megtévesszen a koruk! Fiatalon megtanulják a kereskedők agyafúrt tárgyalásainak művészetét.

Míg az asszonyok a piacon vásárolnak és árulnak, a férfiak a halászattal, illetve, hogy még pontosabbak legyünk, a halgazdálkodással foglalkoznak. Halászási módszerük magában foglalja, hogy több száz faágat beleszúrnak a sáros lagúna aljába, melynek eredménye sűrű boterdő lesz. A halak nagy tömegben odatódulnak, hogy táplálkozzanak a rothadó ágakból. Pár nap múlva a férfiak visszatérnek hálóikkal, hogy begyűjtsék a halakat.

Rejtekhelyből turisztikai látványosság

Ganviéban a toffinu emberek nem mindig voltak a „vizek emberei”, ahogyan manapság ismeretesek. A XVIII. század elején elszöktek a tóhoz és a mocsarasba, hogy elmeneküljenek a szomszédos afrikai királyság üldözése elől. A tudósok azt mondják, hogy a Ganvié név visszatükrözi ezt a történelmet, mivel a toffin nyelvben a gan szót ’megmenekültünk’-nek lehet fordítani, a vie szó pedig ’közösséget’ jelent. Így e tóközösség fővárosának a neve szabad fordításban úgy hangozhat, hogy ’azon emberek közössége, akik végül békére leltek’.

Hatásos stratégia volt, hogy a Nokoué-tó körüli mocsaras területen kerestek menedéket, mivel a szembenálló királyság vallásos hitnézetei nem engedték meg egyetlen katonának sem, hogy bemerészkedjen a vízbe vagy olyan területekre, melyek ki vannak téve az árvíznek. Így a tó mind megélhetési eszközt, mind pedig menedékhelyet biztosított az ellenségtől. Ironikus, hogy ez a most már híres közösség, melyet a turisták tömegei látogatnak meg motorcsónakokkal, egykor búvóhely volt.