Rádió — Egy találmány, amely megváltoztatta a világot

AZ ÉBREDJETEK! OLASZORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

EGY vadászpuskából leadott lövés hasított bele egy olasz vidéki táj csendjébe. Ez a jel megerősítette Guglielmo Marconit, hogy a kezdetleges berendezés, amit használt, működik. Két és fél kilométerrel odébb egy vevőkészülékkel fogták a távíróadóval előidézett, és a térbe sugárzott elektromágneses hullámokat. Ez 1895-ben történt. Bár akkor régen még senki sem tudta teljesen felfogni, hogy ez a kísérlet mi mindent foglal magában, az a vadászpuskából leadott lövés utat nyitott egy technika előtt, amely azóta forradalmasította világunkat — a rádiós kommunikáció előtt.

Az elektromágneses hullámok természetét ekkor már számos tudós tanulmányozta. 1831-ben Michael Faraday angol fizikus bemutatta, hogy az elektromos áram mágneses teret tud létrehozni, és gerjeszteni tud egy második körben folyó áramot, mely az elsőtől elszigetelten, de ahhoz közel van elhelyezve. 1864-ben James Maxwell skót fizikus elméletbe foglalta, hogy egy ilyen mágneses tér által létrehozott energia hullámokban terjedhet — mint a tó felszínén a fodrozódások —, ám a fénysebesség gyorsaságával. Később Heinrich Hertz német fizikus alátámasztotta Maxwell elméletét azáltal, hogy elektromágneses hullámokat hozott létre, és rövid távolságról mutatta ki azokat, csakúgy, mint ahogy azt az új-zélandi Ernest Rutherford (későbbi nevén Lord Rutherford) tette. Marconinak azonban sikerült figyelemre méltó távolságra továbbítania egy távbeszélő jelet azáltal, hogy átalakította a felhasználható berendezést, és javított rajta, valamint rászerelt egy általa készített, kezdetleges antennát. Útban volt a drótnélküli távíró!

A 21 éves Marconi 1896-ban Olaszországból Angliába költözött, ahol bemutatták William Preece-nek, a Postahivatal főmérnökének. Preece érdeklődött aziránt, hogy Marconi rendszerét miképpen lehetne felhasználni a hajózási kommunikációban, olyan pontok között, melyeket nem lehet kábellel összekötni. Felajánlotta Marconinak a műszaki szakemberek segítségét, és hogy a kísérleteihez használja a laboratóriumot. Marconinak néhány hónapon belül sikerült növelnie a tíz kilométeres távolságba továbbított jelek erősségét. 1897-ben Marconi megalapította a Wireless Telegraph and Signal Company, Ltd. nevű drótnélkülitávíró-társaságot, azzal a céllal, hogy a drótnélküli távírót kereskedelmileg használható rendszerré alakítja.

Majd 1900-ban 300 kilométeres, vezeték nélküli távírókapcsolatot létesítettek Cornwall és a Wight-sziget között Anglia déli részén, mellyel bemutatták azt, amit egykor hihetetlennek tartottak — a Föld görbült felületének áthidalását rádióhullámokkal. Úgy gondolták ugyanis, hogy a horizonton túl nem fogják venni a jeleket, mivel az elektromágneses hullámok egyenes vonalak mentén haladnak.a Majd kezdtek érkezni az első, jelentős, rádióra szóló rendelések. A Brit Tengernagyi Hivatal meghagyta, hogy 26 hajón szereljenek be rádiókészüléket, valamint építsenek hat földi állomást, és végezzenek rajtuk karbantartási munkákat. A következő évben Marconinak sikerült átküldenie az Atlanti-óceánon egy három pontból álló, halvány jelet, mely a morzeábécé S betűjét jelezte. Biztosítva volt a találmány jövője.

Technikai fejlődés

A drótnélküli távíró először nem tudott továbbítani sem szavakat, sem zenét, csak a morzeábécét. Ám 1904-ben nagy lépést tettek előre a dióda, az első elektroncső megjelenésével, mely lehetővé tette a hang továbbadását és vételét. Ez a drótnélküli távírót átalakította azzá, amit ma rádióként ismerünk.

Azután 1906-ban az Egyesült Államokban Reginald Fessenden zenét sugárzott, melyet 80 kilométeres távolságban lévő hajók is tudtak fogni. Lee De Forest 1910-ben megrendezte egy koncert élő adását, melyet a híres olasz tenor, Enrico Caruso adott a New York-i rádióamatőrök kedvéért. Egy évvel ez előtt első ízben továbbítottak jeleket az órák beállításához Franciaországból, a párizsi Eiffel-toronyból. Ugyanabban az évben, 1909-ben történt, hogy első alkalommal mentettek meg túlélőket rádió segítségével a Florida és a Republic nevű gőzhajókról, melyek egymásnak ütköztek az Atlanti-óceánon. A rádió által küldött S.O.S. jeleknek köszönhetően három évvel később a Titanic katasztrófájának több mint 700 túlélőjét is kimentették.

Az emberek már 1916-ban látták lelki szemeik előtt, hogy valamikor lehetővé válik, hogy minden otthonban legyen rádió. A rádiócsövek használata révén jó teljesítőképességű, olcsó vevőkészülékeket tudtak gyártani, s ez előkészítette az utat a kereskedelmi rádió széles körű kialakulása számára. A robbanásszerű növekedés először az Egyesült Államokban történt, ahol 1921 végére 8 állomás volt, és 1922. november 1-jére 564 állomásnak volt engedélye! Sok otthonban a világításon kívül a rádió volt az első készülék, amit rákapcsoltak a villamosenergia-szolgáltatásra.

Két éven belül, miután megindult a rendszeres kereskedelmi rádióközvetítés, a Bibliakutatók — ahogyan akkoriban Jehova Tanúit ismerték — szintén felhasználták a rádiót üzenetük továbbítására. 1922-ben tartotta J. F. Rutherford, a Watch Tower Society akkori elnöke az első, rádió által közvetített előadását Kaliforniában. Két évvel később Staten Islanden (New York) megkezdte közvetítését a Watch Tower Society által létrehozott, és annak tulajdonában álló rádióállomás, a WBBR. Végül a Társulat világméretű hálózatot hozott létre bibliai programok közvetítésére. 1933-ban már rekordszámú, 408 állomás közvetítette Isten Királyságának az üzenetét (Máté 24:14).

Sok országban azonban a rádió állami monopólium lett. Olaszországban Mussolini kormánya úgy tekintette a rádiót, mint a politikai propaganda eszközét, és megtiltotta a polgároknak, hogy a külföldi adásokat hallgassák. A rádió hatalmas erejét kiválóan szemléltette egy eset 1938-ban. Az Egyesült Államokban egy sci-fi történet sugárzása közben Orson Welles pánikot okozott a lakosság körében; néhányan azt hitték, hogy Mars-lakók érkeztek New Jersey-be, és kísérteties „hősugarat” használnak minden olyan személy meggyilkolásához, aki ellenszegül nekik!

Százéves a rádió

Olaszországban 1954-ben az emberek kedvenc időtöltése a rádióhallgatás volt. A televízió sikere ellenére a rádió még mindig nagyon népszerű. A legtöbb európai országban a lakosság 50-70 százaléka hallgatja információszerzés vagy szórakoztatás céljából. A becslések szerint az Egyesült Államokban a járművek 95 százalékában, a hálószobák 80 százalékában és a konyhák több mint 50 százalékában van rádió.

Az egyik ok, amiért a rádió népszerű — még a televízió korában is —, hogy hordozható. Azonkívül egy felmérés szerint a rádióban „sokkal különb érzelmi és képzelőerő van, mint a televízióban”.

1995-ben Marconi kísérletének századik évfordulója alkalmából Olaszországban ünnepségeket rendeztek, melyek alkalmat adtak arra, hogy az emberek elgondolkodjanak a rádió fejlődésén. Sok tudós közreműködése révén alakultak át az első, kezdetleges készülékek a mai, fejlett rendszerekké. Most hála a digitális hangközvetítésnek, mely a jelek számkódoló rendszere, garantált a kiváló hangminőség. Ám a rádió számos mindennapi felhasználása mellett a találmány kiindulópont volt a tévé, a radar és egyéb különféle technikák számára.

A rádiócsillagászat például az égitestek által kibocsátott rádióhullámok vételén és elemzésén alapul. A rádió nélkül az űrtechnika fejlődése lehetetlen lett volna. Az összes műhold alkalmazása — a televízió, a telefon, az adatgyűjtés — a rádióhullámok felhasználásán alapul. A tranzisztorok mikrocsipekké való technikai fejlődése először a zsebszámológépek és számítógépek, majd a nemzetközi információs szupersztrádák kialakulásához vezetett.

A mobiltelefon, mely szinte a föld bármelyik két pontja között képes kapcsolatot teremteni, már a valóságé. Most a tenyér nagyságú rádióvevők — a tévé, a telefon, a számítógép és a fax kombinációjának — érkezése van kilátásban. Ezek a vevőkészülékek képesek lesznek fogni több száz video-, hangfrekvenciás és szövegcsatornát, és segítségükkel a használók elektronikus postán keresztül folytathatnak eszmecserét.

Az ember nem lehet biztos abban, hogy mit tartogat a jövő ezen a téren. De a rádiós technika továbbra is halad előre, így hát valószínűleg még meglepőbb fejlemények várhatók.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 21. oldalon]

A televízió sikere ellenére a rádió még mindig nagyon népszerű

[Kép forrásának jelzése a 19. oldalon]

Balra és jobbra fent, valamint balra lent: “MUSEO della RADIO e della TELEVISIONE” RAI--TORINO; jobbra lent: NASA-fotó