Olvasóink írják

Örökbefogadás Köszönöm szépen az „Örökbefogadás — örömök és kihívások” (1996. május 8.) című cikksorozatot. Örökbe fogadott gyermek vagyok, és sohasem tudtam, hogyan beszéljek erről a témáról az örökbe fogadó szüleimmel. Ezért érdekfeszítő volt megkapni az Ébredjetek! folyóiratnak ezt a számát. Még egyetlen cikk sem hatotta meg annyira a szívemet, mint ezek.

F. R. M., Brazília

Engem örökbe fogadtak, és nemrég úgy határoztam, hogy amit csak tudok, kiderítek a vér szerinti szüleimről. Bár lényeges adatokat tudtam megszerezni a szüleimről, azt is megtudtam, hogy az anyukám három hónapig magánál tartott, mielőtt örökbe adott. Ez nagyon érzékenyen érintett! Azt kérdeztem magamban: „Hogy tehette ezt?” Nos, a „Vajon keresni fog a fiam?” című bekeretezett rész bemutatta egy anya nézetét. Mennyire segített ez a rövid cikk megbirkóznom a helyzettel!

C. S., Egyesült Államok

A cikkek keserédesek voltak számomra. Huszonhárom évvel ezelőtt mondtam le a fiamról. Azért tettem, mert tudtam, hogy képtelen vagyok gondoskodni róla. Mindennap azon tűnődök: „Vajon hogy van? Milyen az élete? Viszontlátom-e valaha?” Néha nyomasztó a bűntudat. De igazán köszönöm Jehovának az ő szeretetét és irgalmát.

S. F., Egyesült Államok

Noha van egy saját fiunk, a férjemmel fontolgatjuk, hogy örökbe fogadunk egy kislányt. A cikk segített megértenem a dolog jó és rossz oldalát, és segít majd a döntésünk meghozatalában.

J. G., Egyesült Államok

Az a benyomás alakult ki bennem, hogy a cikksorozat eltanácsolta az embereket a problémás örökbefogadásokról. De mi lesz az ilyen gyermekekből, ha visszautasítják őket? Mostanában tényleg gondjaink vannak az örökbe fogadott fiunkkal. De milyenfajta nehézségeket okoznának az ilyen gyermekek a társadalomnak, ha sohasem kapnának szeretetet és biztonságot egy családtól?

D. M., Németország

Nekünk is megesik a szívünk azokon a gyermekeken, akik meg vannak fosztva a szerető szülők gondoskodásától. A cikkek nem azért íródtak, hogy elvegyük az emberek kedvét a „problémás” gyermekek örökbefogadásától, hanem azért, hogy az ennek megtételével járó ’költségek reális felszámítására’ buzdítsuk a párokat. (Vö. Lukács 14:28.) A leendő örökbe fogadó szülők jól teszik, ha figyelembe veszik, hogy tényleg megvan-e nekik egy ilyen gyermek szükségleteinek a kielégítéséhez szükséges érzelmi, szellemi vagy anyagi erőforrás. Azt is mérlegelniük kellene, hogy az örökbefogadás milyen esetleges hatással lehet a jelenleg otthon élő többi gyermekre. (A szerk.)

Öt örökbe fogadott gyermekünk van a három vér szerinti gyermekünk mellett. Tapasztaltuk azt a rendkívüli örömet, amiről írtatok, és a szívfájdalmat. Mindegyik gyermekünk Jehova dicsérője, kivéve a fiunkat. Miután 16 éves korában örökbe fogadtuk, a lányaink közül hármat molesztált. A gyámügyi csoport nem tájékoztatott minket a származásáról és a neveltetéséről. Ezért ha valaki az örökbefogadást fontolgatja, meg kell szereznie a gyermek származásával és neveltetésével kapcsolatos, lehető legtöbb információt — különösen akkor, ha egy idősebb gyermek örökbefogadását fontolgatja. A cikkeitek jól voltak megírva, és nyíltan bemutatták az ügynek mind a két oldalát.

P. B., Egyesült Államok

Nagyon elszomorított, amikor megtudtam, hogy némelyik örökbe fogadó szülőnek annyira rossz tapasztalata van. Mi a férjemmel két gyönyörű gyermeket fogadtunk örökbe, és csakis örömet hoztak az életünkbe. Mindig őszinték voltunk velük az örökbefogadásukkal kapcsolatban. Mindkettőjüknek segítettünk megérteni, hogy a vér szerinti anyukáik nem „ajándékozták el” őket, hanem intézkedtek, hogy valaki gondoskodjon róluk, mivel életüknek abban a szakaszában ők képtelenek voltak gondoskodni egy gyermekről. Az emberek sokszor azt mondják nekünk, hogy milyen szerencsések a gyermekeink, hogy mi fogadtuk őket örökbe. Az igazság azonban az, hogy mi vagyunk a szerencsések.

B. M., Egyesült Államok