Amikor a termőföld átalakul sivataggá

AZT mondják, hogy a termőföld közel 100 országban lassan sivataggá alakul — ez több mint 900 millió ember életét érinti, és a becslések szerint világszerte évi 42 milliárd dollár veszteséget okoz a jövedelemben. Bár a szegény területeket éri a legsúlyosabb csapás (a 100 országból 81 fejlődő ország), az elsivatagosodás minden kontinensen fenyegeti az országokat.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) úgy nevezi az elsivatagosodást, mint ami „az egyik legkomolyabb, világméretű környezeti probléma”. Ugyanakkor a kutatók azt is mondják, hogy „a sivatag nem terjed”. Hát ez hogy lehet?

A sivatagok mozognak, a meghatározások pedig változnak

Miután az afrikai Száhel-övezetet hosszan tartó szárazság sújtotta (1968—1973), az emberek elméjébe az a képzet vésődött be, hogy a sivatagok elfoglalják a gazdasági területeket. Amerikában azonban a Nebraska Egyetemen a Nemzetközi Szárazságkutató Intézet Információs Központjának igazgatója, Donald A. Wilhite azt állítja, hogy a tudósok által akkoriban leírt „sötét és végzetes forgatókönyv hiányos adatokon alapult, melyek egy viszonylag rövid időszakot öleltek fel, és így ez pontatlan képet festett a dologról”.

A fejlett műholdas képek, melyek kimutatják a biomasszát (a szerves anyagok mennyiségét), most azt mutatják, hogy a növényzet a száraz és a csapadékos évszakok szerint változik. A szakértők azt mondják, hogy ezek a változások „azt a benyomást keltik, hogy a sivatagok terjeszkednek, illetve összehúzódnak”. A sivatagok tehát „mozognak”, de nem mindig „terjeszkednek”. Ennek ellenére dr. Wilhite kihangsúlyozza, hogy „az elsivatagosodás bekövetkezik”. De mit is jelent ez pontosan?

Elsivatagosodás

Az „elsivatagosodást” gyakran összetévesztik a sivatagok terjeszkedésével és összehúzódásával. A kutatók egy csoportja azonban úgy magyarázza, hogy az elsivatagosodás egy ettől eltérő jelenségre utal. Míg a terjeszkedés és az összehúzódás a létező sivatagok szélén megy végbe, az elsivatagosodás a rendkívül száraz területeken következik be — ezek közül a területek közül néhány talán bármelyik sivatagtól távol eshet. Az ilyen, mezőgazdaságilag száraz föld hatalmas területei, melyek a föld termőfelületének 35 százalékát teszik ki, lassan sivatagokká alakulnak. Ezt a jelenséget most már elsivatagosodásnak tekinthetjük.

Mégis, azon széles körben vallott nézet ellenére, hogy hol megy végbe elsivatagosodás, a két jelenség között továbbra is zűrzavar van. Miért? A Panos, egy olyan londoni székhelyű felvilágosító szervezet, mely a fejlődéssel kapcsolatos kérdésekre specializálódott, rámutat egy okra. A politikusok körében időnként élénken él a terjeszkedő sivatagok képzete, mivel ez „egy olyan dolog, amelyet politikai szempontból könnyebb támogatni, mint az »elsivatagosodás« elleni sokkal bonyolultabb folyamatot”.

A Panos rámutat, hogy a „változó ismeret figyelemre méltó vitát szított azt illetően, hogy mi is valójában az »elsivatagosodás«”. Hogy mi a kérdés? Az, hogy vajon az emberek vagy az éghajlat a felelős az elsivatagosodásért? Az ENSZ először azt indítványozta, hogy úgy határozzák meg az elsivatagosodást, mint ami az „arid-szemiarid klímájú és a száraz, kissé nedves területek talajkárosodása, amely főleg az ártalmas emberi befolyás eredménye”. (Kiemelés tőlünk.) A Környezetvédelem és a Fejlesztés Nemzetközi Intézménye Szárazföldkutatás Tervének igazgatója, Camilla Toulmin azt mondja, hogy ez a meghatározás sok országnak nem tetszett, mivel ez az embert vonja felelősségre az elsivatagosodásért. Így hát nemrégen megváltoztatták a meghatározás végét, mely szerint az elsivatagosodás „az éghajlati változásokból és az emberi tevékenységekből következik”. (Kiemelés tőlünk.) Ez az új meghatározás az embert és az éghajlatot egyaránt hibáztatja az elsivatagosodásért, ám ez még nem vetett véget a vitának. Miért nem?

A Panos azt mondja, hogy „néhány szakértő úgy hiszi, hogy a meghatározások elburjánzása, és az ezeket követő vita valójában egy kísérlet arra, hogy plusz pénzt biztosítsanak több olyan országnak, amelyről azt gondolják, hogy kockázatnak van kitéve”. Az lett a folyamatos vitatkozás eredménye, hogy „magának a kifejezésnek szinte már nem is tulajdonítanak jelentőséget”. Vannak olyanok is, akik úgy érzik, hogy az „elsivatagosodás” kifejezést teljes egészében el kellene hagyni. A szó helyettesítése azonban még természetesen nem oldja meg a problémát, illetve nem tünteti el az okait. Mik okozzák az elsivatagosodást?

Alapvető okok és következmények

Alan Grainger a Desertification (Elsivatagosodás) című könyvében azt mondja, hogy ennek alapvető okai a kizsákmányolás, a túllegeltetés, az erdőirtás és a rossz öntözés. Amikor ezek közül az okok közül kettő vagy több egyszerre jelentkezik, általában elsivatagosodás következik be. Ehhez még más tényezők is hozzájárulnak — olyanok mint a lakosságban, az éghajlatban és a társadalmi-gazdasági állapotokban bekövetkezett változások —, melyek csak még inkább súlyosbítják a problémát.

Az elsivatagosodás egyik nyilvánvaló következménye a száraz föld élelmiszer-termelő képességének romlása. Ez világszerte így történik, de különösen Afrikában, ahol a szárazföld 66 százaléka sivatag vagy száraz föld. Az elsivatagosodásnak azonban még további keserű következményei is vannak. Háborúhoz vezet. A Greenwar​—Environment and Conflict (Zöldháború — környezet és konfliktus) című könyv a következő megfigyelést teszi: „Az okok bonyolult szövevénye szociális és politikai labilitáshoz, vérontáshoz és háborúhoz vezet, melyekben a környezeti degradáció növekvő szerepet játszik.”

Még az arra tett erőfeszítések is, hogy megakadályozzák a háborúkat, áldozatot követeltek a környezet részéről, és ezzel súlyosabb lett a szegénység. Hogyan? A Panos úgy magyarázza, hogy „mivel a kormányok politikai instabilitással néznek szembe, melyet a föld degradálódásából adódó csökkenő erőforrások feletti harcok okoznak, gyakran katonai módszereket vetnek be az erőszak elfojtására. Így a kormányok az anyagi eszközöket a katonai költségvetésre fordítják, mintsem a szegénység csökkentésére.” Ahelyett azonban, hogy az elsivatagosodás következményei ellen harcolnánk, mit lehet tenni az ezt kiváltó okok ellen?

Nincs gyors megoldás

Miután 13 hónapon keresztül fontolgatták a kérdést, több mint 100 ország képviselője fogadta el az „ENSZ-nek az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményét”, mely egy olyan terv, ami az ENSZ szerint „fontos előrelépés” az elsivatagosodással való szembeszállásban. Az egyezmény többek között azt követelte, hogy a fejlett országokból a fejlődő országokba vigyék át az elsivatagosodás elleni technológiákat, a kutatási és képzési programokat, különösen pedig azt, hogy a helybeli lakosok jobban használják az erről való ismeretüket (UN Chronicle). Vajon ez az új megállapodás megállítja a száraz föld fokozatos degradálódását?

A Panos állítása szerint a változtatáshoz szavakra, valamint kézzelfogható támogatásra van szükség. Hama Arba Diallo, az egyezmény egyik szervezője arról számolt be, hogy 1977 és 1988 között mintegy 1 milliárd dollárt költöttek évente az elsivatagosodás megelőzésére. Az UNEP szerint azonban az igazi előrehaladáshoz a 81 fejlődő országnak mintegy négyszer-nyolcszor ennyi összeget kellene erre költenie.

De ki fogja állni a számlát? A Panos arra figyelmeztet, hogy „nem sok pénz fog jönni az iparilag fejlett országoktól az elsivatagosodás elleni kiadások fedezésére”, és még azt is hozzáfűzi, hogy „irreális, ha az elsivatagosodás miatt szenvedő szegény országok könnyű vagy gyors megoldást várnak az egyezménytől”. Ennek ellenére a Panos pozitívan azt a következtetést vonja le, hogy az a tény, miszerint most az egész világon beszélnek az elsivatagosodásról, egyre nagyobb nyilvánossággal ismerteti meg a problémát, „ami már önmagában véve is eredményt jelent”.

„Örvend a puszta”

Az elmúlt évtizedekben tényleg sok férfi és nő ért el sikereket abban, hogy még inkább tudatára ébressze az emberiséget azt a katasztrófát illetően, amit a folyamatos elsivatagosodás okoz. Az olyan jelmondatok, mint „Az ember előtt van az erdő, mögötte pedig a sivatag”, arra szólítják fel az emberiséget, hogy változtasson ezen.

A tájékozott emberek azonban azt is felismerik, hogy az elsivatagosodás problémája összetett. Ők elég reálisak annak tisztán látásában, hogy az embernek, bármennyire is jószándékú, korlátai vannak, amikor arról van szó, hogy napjaink világméretű problémáinak okaival foglalkozzon.

Ugyanakkor azonban a bolygónk jövőjével kapcsolatban buzdító az embereknek tudni, hogy a föld Teremtője megígérte, hogy eredményesen foglalkozik majd ezzel és más környezeti problémával. És mivel Isten ígéretei, melyek a Bibliában vannak feljegyezve, mindig igaznak bizonyulnak, reális dolog várni, hogy beteljesüljön az, amire Jehova Ésaiás prófétát ihlette, hogy írja le a sivatagok és a megrongált föld jövőjét: „Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike . . . a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben. És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá” (Ésaiás 35:1–7; 42:8, 9; 46:8–10). Micsoda öröm lesz látni a közeli jövőben, amint az elsivatagosodás folyamata meg lesz állítva, és a visszájára lesz fordítva!

[Táblázat a 16. oldalon]

A sivatag vagy száraz föld aránya

Afrikában..........66%

Ausztráliában......75%

Ázsiában...........46%

Dél-Amerikában.....31%

Észak-Amerikában...34%

Európában..........32%

A világon..........41%

[Kiemelt rész a 17. oldalon]

Vajon az öntözés sivataggá alakítja a termőföldet?

Az öntözés sivataggá alakíthatja a termőföldet? A helytelen öntözés igen. Ez akkor következik be, ha a megöntözött földet nem csapolják le rendesen. Először a talaj elmocsarasodik, majd elszikesedik, később pedig a só kérget alkot a felszínen. A Panos megjegyzi, hogy a „helytelen öntözés olyan gyorsan változtatja sivataggá a termőföldet, mint amilyen gyorsan megnyitnak egy új öntözőrendszert”.

[Térkép a 16., 17. oldalon]

SIVATAG

VESZÉLYEZTETETT TERÜLET

[Forrásjelzés]

Mountain High Maps® Copyright © 1995 Digital Wisdom, Inc.

[Kép a 15. oldalon]

A mezőgazdasági terület lassan sivataggá alakul