A virágok kifejezik, hogy valaki törődő személy
AZ ÉBREDJETEK! KOLUMBIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
Egy elragadtatott kislány egy csokor réti boglárkát gyűjt párnás kezébe, és becses felfedezésével az anyukájához szalad. Egy szerető férj az útmenti árusnál kiválaszt egy tucat rózsát a feleségének, hogy így megmutassa, mennyire törődik vele. Egy értékelést kimutató fiú felhívja a szomszédban lévő virágárust frissen vágott pompondáliáért, hogy ezzel vidámítsa meg édesanyja napját. Egy odaadó háziasszony egy csokor sokszínű szegfűt rak áruházi bevásárlókocsija tetejére. Ez az utolsó mozzanat ahhoz, hogy lakását ízlésesen kidíszítse.
A VIRÁGOK a fiatalok és az idősek szívét egyaránt fellelkesítik. A virágok nagyszerű eszközök annak az érzésnek a kifejezésére, hogy „valaki törődő személy”. Egy spanyol közmondás a következőt mondja: Aki nem hálás egy szál rózsáért, az semmiért sem lesz hálás. (Quien no agradece una rosa, no agradecerá ninguna cosa.)
A virág eladása annyira fellendült, mint még ezelőtt soha. Korunkban, amikor gyorsan folyik a légi szállítás, a virágok most már távol nőhetnek azoktól a boltoktól, áruházaktól és útmenti árusoktól, ahol is meghódítják a járókelőket. A Time folyóirat megjegyezte, hogy a virágkertészet „gyorsan fejlődő és még ennél is gyorsabban változó ipar: egyre több termék érkezik a déli féltekéről — főleg Kolumbiából, ami Hollandia után a második legnagyobb exportőrré vált”.
Fóliával fedett melegházak és mesterséges tavak
Miután Kolumbia már több mint 25 éve van az üzletben, ez az ország a világelső a szegfű exportálásában, míg általánosságban véve a virágok eladásában a második helyet érdemelte ki. 1964-ben az Egyesült Államokban egy kaliforniai egyetemista elkészített egy számítógépes tanulmányt annak meghatározására, hogy hol vannak azok a helyek, ahol a legkedvezőbb a környezet az egész éven át tartó virágtermesztéshez. Úgy találta, hogy ahol Bogotá városa elhelyezkedik — az Egyenlítőtől északra, az Andok hegységben, közel 2750 méteres magasságban —, ott a magasan fekvő terület medencéjének éghajlata és magassága ideális feltételeket biztosít.
Santa Fe de Bogotá város meglepően zöld szavannáit, ahol Kolumbia exportra termelő virágkertészetének 92 százaléka helyezkedik el, mesterséges tavak és fóliával fedett melegházak tarkítják. Ezeknek a fa- vagy fémszerkezetű építményeknek a belsejében gondosan beszabályozott, tavaszias légkör táplálja a szegfű, a pompondália, a rózsa, a krizantém, az alstroemerias egyik fajának és sok más fajnak a millióit, s így hamar le lehet őket vágni és becsomagolni az Észak-Amerikába, Európába és Ázsiába való szállításra.
A virágtermesztés ideális hőmérséklete 18 és 20 °C között van, mely egész évben a szavanna szokásos nappali hőmérsékletének felel meg. Itt bőven van eső, a talaj termékeny, és olcsó emberi munkaerő áll rendelkezésre. Éjszaka a hőmérséklet fagypont körülire, időnként pedig fagypont alá, mínusz 2 °C fokra is lesüllyedhet. A hideg ellen a kályha, a nagy teljesítményű égők vagy az öntözőberendezések nyújtanak védelmet. Az égők arra is szolgálnak, hogy meghosszabbítsák a nappali órákat, így bizonyos növényeket ébren tartanak, és siettetik a növekedésüket.
A termesztést már jó előre megtervezik
Kolumbiában több mint 120 000 munkás vesz részt a virágkertészet és -kereskedelem valamely szakaszában. Közöttük sok Jehova Tanúja van, akik a szavannán szétszórt közösségekben élnek. Benito Quintana, aki Facatativá város egyik gyülekezetében vénként szolgál, termelési ellenőrként dolgozik az egyik műkertészetben. Ő ezt mondja: „Hónapokkal előtte be kell terveznünk a termesztést, hogy így a piac szezonjellegű igényeit kielégítsük. A szegfű anyanövényeit Hollandiából vagy Olaszországból importáljuk, a pompondáliáét pedig Floridából. A nők óvatosan levágják a kis hajtásokat, egy, a virágok számára készített töltéssorba ültetik őket egy melegházban, ahol permetfelhővel öntözik őket addig, míg gyökeret nem eresztenek. A pompondália 20-35 °C-on 12 nap alatt ereszt gyökeret úgy, hogy éjjel még plusz két órát világítanak rá. A szegfűnek 15-25 °C-os hőmérsékleten 23 napra van szüksége úgy, hogy nem világítanak rá éjjel. Ezután egy másik melegházban ágyásokba rakjuk át a kis növényeket, ahol gazdag tápanyagot kapnak, füstöléssel fertőtlenítik őket, és addig locsolják, míg csak nem virágzanak — a szegfűnek hat, a pompondáliának pedig három hónapra van ehhez szüksége.”
Kemény munka a főszezonban
Amikor elérkezik a vágás időszaka, a nők végzik a legjobban ezt a munkát, és ha lehet, kesztyű nélkül, valamint teljesen tiszta kézzel teszik. A gépek nem képesek eldönteni, hogy a bimbók mennyire nyíltak már ki, vagy mennyire egyenes már a száruk, pedig ezek olyan tényezők, amelyek meghatározzák a virág minőségét.
Judith Corredor, aki Facatativá városában él, ezt így magyarázza: „A nőknek van meg az a türelmük, finom tapintásuk, valamint gyorsaságuk és ügyességük, amelyre itt szükség van.” Majd így folytatja: „Amikor hajnalban belépünk a melegházakba, a szavannát gyakran köd borítja; nagyon hideg van ekkor, sőt még fagy is lehet. Sok lány visel sálat. A hőmérséklet nappalra felmelegszik, s időnként még a 32 °C-ot is eléri. Ez kemény munka, különösen a főszezonban, amikor siettetnek bennünket, és túlóráznunk is kell.”
Színes és illatos üzenet
Miután a virágokat levágják, egy különleges szobába viszik őket, ahol sok levegő és fény van. Itt a nők a bimbók minősége és a szárak egyenessége, vastagsága és hossza szerint osztályozzák őket. Ezután a virágokat átlátszó nejlonba csavarják, mindegyik csokorba 25 szálat raknak, s ezzel készen állnak a csomagolásra. Csak a legszebbeket választják ki exportra.
A férfiak különleges hullámpapírból készült kartondobozokba csomagolják a virágokat, és ezeken a dobozokon rajta van a műkertészet neve is — egy dobozba 24 csokor szegfűt tesznek. Benito testvére, Alejandro Quintana a csomagoláson dolgozik, és a következőt mondja: „Gyorsan kell dolgoznunk, mivel a virágok azok közé a termékek közé tartoznak, melyek a leghamarabb mennek tönkre. Vállalatunknak két szivattyúja van, melyekkel kiszívjuk a meleg levegőt a dobozokból — egyszerre 112 dobozzal tudjuk ezt megtenni —, s ezzel egy időben két órán keresztül hideg levegőt nyomunk beléjük, így a virágok hőmérsékletét néhány fokkal fagypont fölé csökkentjük. Ezután a dobozon lévő lyukakat lezárjuk, és ezzel a virágokat hidegen tároljuk, míg csak teherautókra nem rakják őket, hogy kivigyék a repülőtérre.”
Bogotá város El Dorado Nemzetközi Repülőterén a virágok vámvizsgálaton mennek keresztül, majd hűtőházakba rakják őket pár órára, míg az árut fel nem rakják a nagy, sugárhajtású repülőgépekre, hogy a tengerentúli elosztóhelyekre szállítsák. Ezek a virágok csupán pár nappal később a lakásokban, irodákban, betegszobákban és máshol nyitják ki szirmaikat, s ezzel azt a színes és illatos üzenetet közvetítik, hogy valaki törődő személy.
Aki igazán törődik
Szinte bárhova is megyünk a földön, gyönyörűségünkre, mindenhol virágokat találunk. A magashegységekben a hómezők és a gleccserek szélén is, az erdőkben és a réteken, a patakok és a folyók mentén, lent a tengerparton, sőt még a forró és száraz sivatagokban is megtalálhatók. A virágok már jóval azelőtt itt voltak, hogy az ember megjelent a földön. A botanikusok azt állítják, hogy „a virágzó növények minden állati és emberi életnek az alapjai. Nélkülük az állatok és az emberek nem léteznének.”
Salamon király éleslátóan kijelentette, hogy Isten „mindent szépen csinált az ő idejében” (Prédikátor 3:11). Ez magában foglalja azt, hogy Isten a virágokat mindenféle változatban és pompában ajándékba adta nekünk. Ezek emberemlékezet óta a fiatalok és az idősek szívét egyaránt fellelkesítik. Isten valóban egy törődő személy!
[Kiemelt rész a 17. oldalon]
Hogy tovább tartsanak a virágok
• Mielőtt a virágokat belerakod egy vázába, víz alatt ferdén vágd le a szárakat. A szárak végén lévő vízcseppek meggátolják, hogy levegő menjen beléjük, ami a jövőben megakadályozná, hogy vizet és tápanyagokat vegyenek fel.
• A GeoMundo című folyóirat szakképzett kolumbiai kertészeket idéz, akik azt mondják, hogy egy aszpirin tabletta, egy teáskanálnyi cukor vagy egy kis kóla, amit hozzáadnak a vízhez, tovább tartja frissen a virágokat. Minden második vagy harmadik napon cseréld a vizet, használj szobahőmérsékletű, friss vizet, bár a meleg vizet arra lehet használni, hogy a bimbók gyorsabban kinyíljanak.
• A kicsit elhervadt bimbókat gyakran fel lehet éleszteni azáltal, ha tíz percig forró vízbe tesszük a szárukat, mialatt a szirmokat hideg vízzel bespricceljük. Tartsd távol a virágokat a különböző fűtőtestektől, a huzattól, és ne rakd őket közvetlenül a napfényre.