Olvasók kérdései

◼ Amikor meghal valaki, helyénvaló-e ha egy keresztény virágot ad a családnak, vagy virágot küld a gyászoló otthonba?

Néhány országban szokás így tenni. De a virág használatának a temetéseken olykor vallási jelentése van. Vizsgáljuk hát meg részleteiben a dolgot, különösen azért, mert vannak más olyan szokások is, melyek úgy tűnik, hogy hasonlóan kötődnek a hamis valláshoz. Figyeljük meg a The Encyclopedia of Religion (1987) megjegyzéseit:

„A virágok a szent birodalommal vannak kapcsolatban az istenekkel és az istennőkkel való társításuk által. Flora, a tavasz és a virágok római istennője szépséget és illatot hoz a virágokra . . . Az istenségeket . . . étel és virágok felkínálásával lehetett kiengesztelni és imádni.

A virágok társítása a halottak szertartásával az egész világon megfigyelhető. A görögök és a rómaiak virágokkal fedték be a halottakat és a sírokat. A haldokló buddhisták lelkét Japánban egy lótuszvirágon emelik felfelé, és a temetőben a síremlékek vésett lótuszvirágokon nyugszanak . . . A tahitiak páfrányba csomagolt virágcsokrot helyeznek el a holttestnél a halál után, azután virágillatú parfümöt permeteznek a testre, hogy ezzel megkönnyítsék az átjutását a megszentelt túlvilágra . . . A virágok szent alkalmakkor is jelen lehetnek tömjén vagy parfüm formájában.”

Annak tudatában, hogy a virágokat a hamis vallással kapcsolatban használják fel, némely keresztény úgy érezte, hogy nem szabad virágot adnia vagy küldenie a temetésre. Érzéseik azt a kívánságot is visszatükrözhetik, hogy elkerüljék a világi szokásokat, mivel Jézus követői ’nem lehetnek része a világnak’ (János 15:19). Azonban a megfelelő írásszövegek és a helyi érzések is szerepet játszhatnak ebben a kérdésben.

A virágok részét alkotják Isten azon nagyszerű ajándékainak, melyek élvezetessé teszik az életet (Cselekedetek 14:15–17; Jakab 1:17). Az általa megteremtett szépséges virágokat mindig felhasználták az igaz imádatban. A sátorban a gyertyatartót „mandulavirágok . . . és virágok” díszítették (2Mózes 25:31–34). A templomban a bevésett díszítések többek között virágfűzéreket és pálmafákat is ábrázoltak (1Királyok 6:18, 29, 32). Nyilvánvaló, hogy a virágcsokrok vagy virágfűzérek pogány használata nem jelentette azt, hogy az igaz imádóknak mindig kerülniük kell ezek használatát (Cselekedetek 14:13).

Mi a helyzet az olyan szóban forgó szokások követésével, mint a temetési szokások? A Biblia számos szokásra utal, némelyek nem voltak alkalmazhatók az igaz imádók által, más szokásokat pedig Isten népe is követett. Az 1Királyok 18:28 idézi a Baál imádóknak azt a „szokását”, hogy ’teljes erejükből hangosan kiáltoztak és metélték magukat’ — egy olyan szokást, melyet az igaz imádók nem követtek. Másrészt a Ruth 4:7 azt sugallja, hogy ’semmi helytelen nem volt a visszavásárlási jogot illető [és a gyakorlását illető] szokásban az ősi időben Izraelben’.

Az Isten előtt elfogadható szokások még akár szigorúan vallási dolgokban is jelentkezhetnek. Amikor Isten körvonalazta a Pászka szertartását, nem említette meg a bor használatát, az első században azonban szokás volt a borospoharak használata. Jézus és az apostolai nem vetették el ezt a vallási szokást. Nem találták kifogásolhatónak, és követték azt (2Mózes 12:6–18; Lukács 22:15–18; 1Korinthus 11:25).

Hasonló a helyzet némely temetési szokással is. Az egyiptomiak szokás szerint bebalzsamozták a holttestet. A hűséges József patriarcha nem reagált automatikusan így: ’Ez pogány szokás, ezért nekünk zsidóknak kerülnünk kell ezt.’ Ehelyett, „megparancsolta szolgáinak, az orvosoknak, balzsamozzák be atyját”, nyilvánvalóan azért, hogy Jákóbot eltemethesse az Ígéret földjén (1Mózes 49:29-50:3). A zsidók később különböző temetési szokásokat alakítottak ki, úgymint a holttest megfürdetését és eltemetését a halál napján. A korai keresztények elfogadták az ilyen zsidó szokásokat (Cselekedetek 9:37).

Mi a helyzet azonban akkor, ha a temetési szokást úgy tekintik, mint aminek a jelentése vallási tévedésen alapul, például a halhatatlan lélekben való hiten? Emlékezz vissza, hogy az enciklopédia szerint egyesek „páfrányba csomagolt virágcsokrot helyeznek el a holttestnél a halál után, azután virágillatú parfümöt permeteznek a testre, hogy ezzel megkönnyítsék az átjutását a megszentelt túlvilágra”. Az, hogy létezik ilyen szokás, még nem jelenti azt, hogy Isten szolgáinak menekülniük kell bármi hasonló dologtól. Noha a zsidók nem hittek ’az átjutásban a megszentelt túlvilágra’, a Biblia ezt mondja: „Fogták tehát Jézus holttestét és becsavarták azt pólyába illatszerekkel együtt, ahogy a zsidóknál szokás volt temetés előtt” (János 12:2–8; 19:40).

A keresztényeknek kerülniük kell azokat a szokásokat, amelyek összeütköznek a bibliai igazsággal (2Korinthus 6:14–18). Bizonyos helyen és időben mindenfajta tárgynak, divatnak, és szokásnak mindig is hamis magyarázatot adtak, vagy Írás-ellenes tanítással kötötték össze. Fákat imádtak, a szív alakot szentnek tekintették és tömjént használtak fel a pogány szertartásokhoz. Vajon ez azt jelenti, hogy a keresztény soha nem használhat tömjént, soha nem használhat fel fát díszítő elemként, vagy nem hordhat szív alakú ékszert?a Ez nem megalapozott következtetés.

Az őszinte kereszténynek figyelembe kell vennie a következőket: Egy szokás követése azt jelezné-e másoknak, hogy elfogadtam egy Írás-ellenes hitet vagy szokást? A korszak, amelyben élünk és a helyszín, ahol lakunk, befolyásolhatja a válaszunkat. Egy szokásnak (vagy divatnak) talán hamis vallási jelentése volt évezredekkel ezelőtt, vagy van ma is egy távoli országban. Anélkül azonban, hogy időigényes vizsgálatot végeznél, kérdezd meg magadtól: ’Mi az általános nézet ott, ahol én élek?’ (Vö. 1Korinthus 10:25–29.)

Ha köztudott az, hogy egy szokásnak (vagy divatnak, mint például a kereszt használatának) hamis vallási jelentése van, akkor kerüld azt el. A keresztények ezért nem küldenek kereszt formájú virágot vagy piros szívet, ha azt úgy tekintik, hogy hamis vallási jelentése van. Esetleg más olyan virág-alakzatok is létezhetnek, melyeket a temetéseken vagy a sírnál használnak, és amelyeknek valamilyen helyi vallási értelmezésük van. A keresztényeknek ezeket is kerülniük kell. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogyha egyszerűen virágcsokrot viszünk egy temetésre vagy virágot adunk egy kórházban tartózkodó barátunknak, akkor azt úgy kell tekinteni, mint valamilyen vallási tevékenységet, melyet kerülni kell.b

Ezzel ellentétben számos országban a virágok adományozásának a szokása széles körben elterjedt és a kedvesség illő kifejezése. A virágok hozzájárulhatnak a szépséghez és a szomorú eseményeket kellemesebbé tehetik. A rokonszenv és a törődés megnyilvánulása is lehet. Másutt talán az a szokás, hogy ezeket az érzéseket egy nagylelkű tettel fejezik ki, például azzal, hogy ebédre vagy vacsorára hívják meg a betegeket vagy a gyászolókat. (Emlékezz vissza, milyen szeretettel gondoltak vissza Dorkásra, mert érdeklődött és törődött másokkal [Cselekedetek 9:36–39].) Amikor az ilyesmi nyilvánvalóan nem kötődik hamis hithez, Jehova Tanúi közül némelyeknek szokásuk, hogy haláleset alkalmával virágot vigyenek a temetésre, vagy színpompás virágokkal kedveskedjenek egy kórházban fekvő barátjuknak. További érdeklődésüket és érzéseiket egyénenként gyakorlatias tettekkel fejezhetik ki(Jakab 1:27; 2:14–17).

[Lábjegyzetek]