Megoldások után kutatva

JOHN LYLY angol író a következő gondolatot vetette papírra: „Az árnyoldalak feletti vitáink közben nem vesszük figyelembe a lényeget.” Ahhoz, hogy elkerüljük ezt a csapdát, valóban az elménkben kell tartanunk, hogy az esőerdő felett lebegő árnyak napjainkban csupán a mélyebben gyökerező problémák visszatükröződései, és az erdők pusztítása tovább fog folytatódni, hacsak az ennek alapjául szolgáló okokkal meg nem birkózunk. Melyek ezek az okok? Az ENSZ által támogatott egyik tanulmány azt állítja, hogy „az alapvető erők, melyek Amazónia megóvása ellen támadnak, a szegénység és az emberi igazságtalanságok”.

A nem is olyan zöld forradalom

Néhány kutató amellett érvel, hogy az erdő pusztítása részben az úgynevezett zöld forradalom mellékhatása, mely néhány évtizeddel ezelőtt kezdődött Brazília déli és középső részén. Azelőtt kisebb földműves családok ezrei rizs-, bab- és burgonyatermesztésből éltek meg, valamint még abból, hogy lábasjószágokat tenyésztettek. Majd a nagyarányú, gépesített szójababtermesztés és a hidroelektromos beruházások miatt bekebelezték a földjeiket, a teheneket és a helyben termesztett terményeiket pedig olyan mezőgazdasági termékekkel helyettesítették, amelyeket az iparilag fejlett országok táplálására tartottak fenn. Csupán 1966 és 1979 között 182 százalékkal növelték meg azokat a mezőgazdasági földeket, amelyek exportra termeltek. Ennek eredményeképpen minden 12, hagyományos módszereket követő földművesből 11 elvesztette a földjét és a megélhetését. Számukra a zöld forradalom zord forradalommá változott.

Hova mehettek ezek a föld nélküli földművesek? A politikusok, mivel nem akartak szembesülni a saját területükön végbemenő igazságtalan földosztással, azáltal mutatták meg a földműveseknek a kiutat, hogy az amazonasi területet így reklámozták nekik: „Föld, hol egy lélek sincs, annak, kinek földje nincs.” Egy évtizeden belül, miután megnyitották az első amazonasi országutat, több mint kétmillió szegény földműves jött Brazília déli részéről, és az aszály, valamint szegénység sújtotta északkeleti részről, hogy az országút mentén épült több ezer viskóban telepedjen le. Amikor több út épült, még több leendő földműves utazott az Amazonas vidékére, akik készek voltak mezőgazdasági földdé alakítani az erdőt. Amint a kutatók visszapillantanak ezekre a betelepítési programokra, azt mondják, hogy „a majdnem 50 évig tartó betelepítés előnyeit és hátrányait tekintve az eredmények nem túl jók”. Szegénységet és igazságtalanságot „exportáltak az Amazonas vidékére”, valamint „új problémákat okoztak itt”.

Három lépés előre

Ahhoz, hogy segítsenek megbirkózni az erdőirtás okaival, és hogy az amazonasi esőerdőben élő emberek életkörülményein javítsanak, az Amazónia Fejlődéséért és Környezetéért Működő Bizottság kiadott egy dokumentumot, mely más dolgok mellett azt javasolja, hogy az Amazonas-medence kormányai tegyenek meg három kezdeti lépést: 1. Tárják fel az amazonasi esőerdőn kívüli, szegénységgel sújtott területeken lévő gazdasági és társadalmi problémákat. 2. Használják ki a meglévő erdőt, és hasznosítsák újra azokat a területeket, amelyekről már kiirtották az erdőt. 3. Kezeljék a társadalom komoly igazságtalanságait — az emberek szenvedésének és az erdő pusztításának igazi okait. Nézzük meg közelebbről ezt a három lépésből álló megközelítést.

Beruházások

A társadalmi-gazdasági problémák feltárása. A bizottság azt a megjegyzést teszi, hogy „a választási lehetőségek közül az lenne az egyik leghatékonyabb az erdőirtás csökkentésére, ha az amazóniai országok legszegényebb területeinek némelyikét beruházásokkal támogatnák — azokat, amelyek arra kényszerítik a lakosságot, hogy költözzön ki az Amazonas területére a jobb jövő keresése érdekében”. A bizottsági tagok azonban még azt is hozzáfűzik, hogy „ezt a választási lehetőséget csak ritkán veszik figyelembe a nemzeti vagy területi fejlesztési tervezésben, vagy ritkán veszik figyelembe azok, akik az iparilag fejlett országokban támogatják az amazonasi erdőirtási arányok szigorú csökkentését”. A hatóságok mégis azt magyarázzák, hogy ha a kormányhivatalnokok és az érdekelt külföldi kormányok a szakértelmüket és anyagi támogatásukat olyan megoldandó problémákra szánják, mint például a nem megfelelő földosztás, vagy az Amazonast körülvevő területeken jelentkező városi szegénység, akkor le fogják lassítani a földművesek beáramlását az Amazonas határába, és segítenek megóvni az erdőt.

Mit lehet azonban tenni a kis földművesek érdekében, akik már az Amazonas vidékén élnek? A mindennapi életben maradásuk attól függ, hogy tudnak-e terményeket termeszteni azon a talajon, ami alkalmatlan a földművelésre.

Erdő a fákért

Használd ki és hasznosítsd újra az erdőt. „A trópusi erdőket túlságosan kizsákmányolják, de nem nagyon hasznosítják azokat. Ezen a paradoxonon múlik az életben maradásuk” — mondja a The Disappearing Forests (Eltűnő erdők) című ENSZ-kiadvány. Ahelyett, hogy az erdő kivágásával kizsákmányolnánk azt, a szakértők azt mondják, hogy az embernek úgy kellene felhasználnia az erdőt, hogy kivonja vagy learatja a terméseit — például a gyümölcsöket, a dióféléket, az olajat, a gumit, az esszenciákat, a gyógynövényeket és más természetes terményeket. Az ilyen terményekről azt állítják, hogy ezek „a becslések szerint az erdő gazdasági értékének 90 százalékát” teszik ki.

Doug Daly, a New York-i botanikus kert egyik munkatársa elmagyarázza, hogy szerinte miért van értelme annak, ha az erdő pusztítása helyett kivonjuk annak terményeit: „Ez kiengeszteli a kormányt — ők nem látják, hogy Amazónia jókora darabjait elveszítik a piacról . . . Az erdő hasznosítása megélhetési lehetőséget biztosít az embereknek, és megóvja az erdőt. Meglehetősen nehéz valami rosszat találni ebben a dologban” (Wildlife Conservation).

Az erdő megóvása a fák érdekében tényleg javítja az erdőben élő emberek életfeltételeit. Belém városában (Észak-Brazília) például a kutatók kiszámolták, hogy egy hektárnyi terület legelővé való átalakítása csupán 25 dollár nyereséget hoz egy évben. Ahhoz tehát, hogy egy ember megkeresse azt az összeget, ami csupán a havi minimumfizetéssel ér fel Brazíliában, 48 hektár legelőre és 16 szarvasmarhára van szükség. A Veja azonban arról számol be, hogy egy leendő állattenyésztő sokkal több pénzre tehet szert, ha kivonja az erdő természetes terményeit. Charles Clement biológus azt mondja, hogy a termények hihetetlenül nagy választéka vár a begyűjtésre. Dr. Clement még azt is hozzáfűzi, hogy „több tucat zöldségre, több száz gyümölcsfajtára, gyantára és olajra lehet szert tenni, és begyűjteni őket. A probléma csak az, hogy az embernek meg kell tanulnia, hogy az erdő a jólét forrása, nem pedig a jómód akadálya.”

Az elfecsérelt föld újabb élete

Egy brazil kutató, João Ferraz azt mondja, hogy a gazdasági fejlődés és a környezetvédelem összhangban lehet egymással. „Nézd meg azoknak az erdőknek a mennyiségét, amelyeket már elpusztítottak. Semmi szükség arra, hogy még több ősi erdőt kivágjunk. Ehelyett helyrehozhatnánk és újra felhasználhatnánk a már erdőirtásos és megrongált területeket.” És az amazonasi területen sok megrongált föld van, amit helyre kell hozni.

Az 1960-as évek végétől kezdve a kormány hatalmas anyagi támogatást biztosított, hogy ezzel ösztönözze a nagy befektetőket az erdő legelőkké való átalakítására. Ők ezt meg is tették, de ahogyan azt dr. Ferraz magyarázza, „a legelőket hat évvel később megrongálták. Később, amikor mindenki felismerte, hogy mekkora hibát követtek el, a nagy földbirtokosok azt mondták, hogy »Rendben van, elég pénzt kaptunk a kormánytól«, és elmentek.” Mi lett ennek a következménye? „Mintegy 20 000 négyzetkilométernyi elhagyatott legelő, ami terméketlenné válik.”

Napjainkban azonban a kutatók, Ferrazhoz hasonlóan, ezeknek a megrongált földeknek az új felhasználási módjait találták meg. Hogyan? Néhány évvel ezelőtt 320 000 paradiófa-palántát ültettek egy elhagyatott szarvasmarha-tenyészeten. Most ezek a palánták gyümölcshozó fák lettek. Mivel a fák gyorsan nőnek, és értékes faanyagot biztosítanak, a paradió-palántákat most az Amazonas-medence különböző részein az erdőirtásos földeken ültetik el. A termények kivonása, a földművesek arra való oktatása, hogy évelő növényeket ültessenek el, az olyan módszerek alkalmazása, amelyekkel a faanyag begyűjtése során nem károsítják az erdőket, és a megrongált föld regenerálása a szakértők nézőpontja szerint felvilágosult alternatívákra vallanak, melyek abban segíthetnek, hogy megmaradjanak az erdők. (Lásd „A megóvás érdekében dolgozva” című bekeretezett részt.)

A hivatalnokok mégis azt mondják, hogy az erdők megóvása többet kíván a megrongált föld átalakításánál. Az emberek természetének megváltoztatását teszi szükségessé.

Ahogyan egyenesbe lehet hozni az egyenetlen dolgokat

Kezeld az igazságtalanságokat. A kapzsiság okozta igazságtalan emberi viselkedés gyakran megsérti mások jogait. És ahogyan azt az ókori filozófus, Seneca megfigyelte: „A kapzsisághoz az egész természet túl kicsi” — ebbe beletartozik a hatalmas amazonasi esőerdő is.

Ellentétben az Amazonas vidékén élő szegény, küszködő földművesekkel, az iparosok és a nagy földbirtokosok megkopasztják az erdőt, hogy a zsebüket megtömjék. A hatóságok pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy a nyugati nemzeteket ugyanúgy felelősség terheli, mivel ők is nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az Amazonas vidékén a láncfűrészek elvégezzék a munkájukat. Német kutatók egy csoportja azt a következtetést vonta le, hogy „nagyrészt a gazdag, iparilag fejlett országok okozták a már létező környezeti kárt”. Az Amazónia Fejlődéséért és Környezetéért Működő Bizottság megjegyzi, hogy az Amazonas vidékének megóvása nem kevesebbet, mint „egy teljesen új, az egész világra kiterjedő etikát” kíván meg, „egy olyan etikát, mely a fejlesztésnek egy jobb módját fogja létrehozni, ami az emberi szolidaritáson és igazságosságon alapul”.

Az Amazonas vidékéről folyamatosan felfelé szálló füstfelhők azonban arra emlékeztethetnek bennünket, hogy világszerte azon férfiak és nők erőfeszítései ellenére, akik aggódnak a környezetért, a felvilágosult eszmék valósággá alakítása éppen olyan nehéz feladatnak bizonyul, mint a füst megmarkolása. Miért?

Az olyan bűnök gyökerei, mint a kapzsiság, mélyen az emberi társadalom szerkezetében vannak, sokkal mélyebben, mint azoknak az amazonasi fáknak a gyökerei, amelyek az erdő talajában futnak. Ezért, bár amit személyesen meg tudunk tenni az erdő megóvásáért, azt meg kell tennünk, nem reális dolog elvárni, hogy az emberek, jóllehet őszinték, sikeresek lesznek az erdőpusztítás mély és összetett gyökereinek kigyomlálásában. Még mindig igaznak bizonyul az a megjegyzés, amit az ősi időkben élt Salamon király, az emberi természet egyik bölcs megfigyelője mintegy háromezer évvel ezelőtt tett. Csupán emberi erőfeszítéssel „az egyenetlen meg nem egyenesíthető” (Prédikátor 1:15). Ehhez hasonlóan egy portugál mondás a következőt állítja: O pau que nasce torto, morre torto (A meghajlottan született fa meghajlottként fog meghalni). A világ esőerdeinek azonban mégis van jövőjük. Miért?

A felvilágosodás előttünk van

Mintegy száz évvel ezelőtt egy brazil íróra, Euclides da Cunhára annyira nagy hatást tett az Amazonas vadon élő életformáinak rendkívüli gazdagsága, hogy úgy írta le az erdőt, mint ami „a Genezis beszámolójának egy ki nem adott és egy kortárs által írt lapja”. Bár az ember azzal van elfoglalva, hogy beszennyezze és kitépje ezt a „lapot”, az Amazonas vidéke még mindig létezik, és ahogyan azt az Amazonia Without Myths című kiadvány írja: „Ez a föld olyan állapotának a nosztalgikus szimbóluma, mint amilyen a Teremtéskor volt.” De vajon még meddig?

Gondold át a következőt: Az amazonasi esőerdő és a világ más esőerdei bizonyítékát adják egy „egyedülálló intelligenciának”, amiről Da Cunha beszélt. Az erdő fái a gyökereiktől fogva a leveleikig azt hirdetik, hogy ezek egy építőmester kezeművei. Mivel ez a helyzet, vajon ez a Nagy Építőmester meg fogja engedni a kapzsi embernek, hogy kitépje az esőerdőket és elpusztítsa a földet? Erre a kérdésre a bibliai prófécia adja meg a választ egy visszhangzó nemmel! Ezt olvashatjuk benne: „megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod [Isten haragja], és . . . [annak az] ideje, hogy . . . elpusztítsd azokat, a kik a földet pusztítják” (Jelenések 11:18).

Figyeld meg azonban, hogy ez a prófécia azt mondja el nekünk, hogy a Teremtő nemcsak azáltal fog a probléma gyökeréhez nyúlni, hogy megsemmisíti a kapzsi embereket, de azáltal is, hogy ezt a mi időnkben fogja megtenni. Miért állíthatjuk ezt? Nos, a prófécia azt mondja, hogy Isten akkor kezd el cselekedni, amikor az ember „pusztítja” a földet. Amikor ezek a szavak közel kétezer évvel ezelőtt fel lettek jegyezve, nem volt olyan sok ember és eszköz ahhoz, hogy ezt megtegyék. A helyzet azonban megváltozott. A Protecting the Tropical Forests​—A High-Priority International Task című könyv megjegyzi, hogy „a történelemben napjainkban van először az ember olyan helyzetben, hogy a saját életben maradásának alapjait nemcsak konkrét területeken vagy térségekben pusztítja, hanem világméretekben”.

Így hát közel van az ’az idő’, amikor a Teremtő cselekedni fog azok ellen, akik „a földet pusztítják”. Az amazonasi esőerdőnek és a földön más, veszélyeztetett környezeteknek van jövőjük. A Teremtő biztosan megvalósítja ezt — és ez nem mítosz, hanem valóság.

[Kiemelt rész a 13. oldalon]

A megóvás érdekében dolgozva

A közép-amazóniai Manaus városában egy közel 400 000 négyzetméteres, buja növényzettel borított, újonnan kinőtt erdőterület van, és ez a hely a brazil Nemzeti Amazonas-kutató Intézet (INPA) különböző hivatalainak nyújt menedéket. Ennek a 42 éves intézetnek 13 különböző osztálya van, melyek az ökológiától kezdve az erdészeten keresztül az emberek egészségéig mindennel foglalkoznak, és ez az intézet a vidék legnagyobb kutatószervezete. Ez ad otthont a világ leggazdagabb gyűjteményének az amazóniai növényeket, halakat, hüllőket, kétéltűeket, emlősöket, madarakat és rovarokat illetően. Az intézet 280 kutatójának munkája ahhoz járul hozzá, hogy az ember jobban megértse az amazonasi ökoszisztémáknak az összetett kölcsönhatásait. Az intézménybe látogatók az optimizmus érzésével hagyják el az intézetet. A bürokratikus és politikai korlátozások ellenére a brazil és a külföldi tudósok felgyűrték ingujjukat, hogy a világ esőerdei legkiemelkedőbbikének megóvásán dolgozzanak: az amazonasi esőerdőén.

[Kép a 10. oldalon]

Erdőből kivájt utak a favágók számára

[Képek a 11. oldalon]

Az esőerdő terményei: gyümölcsök, diófélék, olaj, gumi és még sok más termény

[Forrásjelzés]

J. van Leeuwen, INPA-CPCA, Manaus, Brazil