Figyeljük a világot

Szentségtelen víz

Írországban egy sebésznek fejtörést okozott az, amikor egy 72 éves hölgy kétszer is súlyos szemfertőzést kapott éppen a szürkehályog-műtétet megelőzően. Mi okozta a fertőzéseket? A Lourdes-ból származó „szenteltvíz”, amelyet az arcára rakott. „A gond az, hogy a szenteltvíz gyakran veszélyes baktériumokkal fertőzött” — írja a The Irish Times című újság. A hölgy könnyen meg is vakulhatott volna a fertőzéstől, ha a műtétet a tervek szerint végrehajták. A The Irish Times így folytatja: „Az áldás önmagában még nem öli meg a baktériumokat. És a gyógyító hatásúnak szánt szenteltvízzel való meghintés bizonyos körülmények között igazából életveszélyes fertőzést okozhat.” A beszámoló szerint a jóindulatú barátok vagy rokonok, akik meghintenek téged „szenteltvízzel”, amikor kórházban vagy, lehet, hogy „a legnagyobb kockázatnak tesznek ki az életben maradásodat illetően”.

Taposóaknával kapcsolatos dilemma

„Az azzal kapcsolatos világméretű kampány, hogy megszabadítsák a világot a taposóaknáktól, arra jutott, hogy a feladat éppolyan nehezen megfigyelhető, mint maguk az aknák — jegyzi meg a The Wall Street Journal című újság. — Nincs megfelelő felszerelés ahhoz, hogy gondoskodjanak a taposóaknák biztonságos eltávolításáról.” Manapság a katonák ugyanazt az alapfelszerelést használják, amit a nagyapáik használtak a II. világháborúban: pálcához hasonló szondákat és fémkutatókat. Ám az aknák új nemzedékét sokkal nehezebb felderíteni, mivel jobbára műanyagból készülnek, és lövedékszilánkokkal, valamint egyéb törmelékekkel vannak betemetve, amelyek sok vaklármát okoznak. Amikor a fémkutató tárgyat érzékel, óvatosan egy üveggyapot pálcát nyomnak a talajba egy bizonyos szögben. Az a cél, hogy az akna oldalát megütve találjanak rá az aknára. Ha az akna egy bizonyos szögben van, és a tetejét ütik meg, felrobban az illető arca előtt. Bár gyakran az aknák darabja kevesebb mint 5 dollárba kerül, az eltávolításuk több mint 1000 dollárba kerülhet aknánként. Évente 1,5-2 millió aknát helyeznek a földbe, és azok több mint 25 000 embert — köztük sok gyermeket — csonkítanak vagy ölnek meg.

Nincs kiút a gyermekek számára

„Amikor totálissá vált a háború, a gyermekek általánosságban véve áldozatul estek az idősebbek civódásának: amikor a bombák és lövedékek gyilkolnak, nem tesznek különbséget a kort illetően — jelenti ki a The Economist című folyóirat. — A polgárháborúk, melyek gyakoriak manapság, gyakran egész országokat elpusztítanak. Egyes helyeken a segítőegyesületeknek most annyi figyelmet kell szentelniük a gyermekkatonák leszerelésére, mint az alapvető élelmiszer-ellátmányokra. Ahova csak mennek, számíthatnak rá, hogy találnak gyermekeket a menekültek, a sebesültek vagy a halottak között.” Bár mindenki azt állítja, hogy szereti a gyermekeket, a gyermekek most mégis többet szenvednek, mint valaha. A segítőegyesületek becslései szerint tavaly 24 millió 18 éven aluli gyermeket telepítettek ki háború miatt, valamint az elmúlt tíz évben mintegy 2 millió gyermeket öltek meg. További négy-öt millió gyermek nyomorékká vált. „A pszichikai hatásokat csak találgatni lehet” — írja a The Economist.

Vita a papi nőtlenség körül

Az ENI Bulletin című kiadványban megjelent egyik beszámoló szerint „a római katolikus egyház rengeteg szakképzett munkaerőt veszít azzal, hogy megköveteli a papi nőtlenséget”. A Brasíliában megtartott Nős Papok Negyedik Nemzetközi Kongresszusán arról számoltak be, hogy világszerte 100 000 római katolikus pap hagyta el a papságot, és adta fel a papi nőtlenséget. Egy volt pap, Jorge Ponciano Ribeiro, aki jelenleg a Brasíliai Egyetem professzora, elmondta, hogy minden 5. pap azért hagyta el a papságot, hogy megnősülhessen. Egyedül Brazíliában 3500 nős pap van. Ribeiro kijelentette: „A papi nőtlenséget azért hozták létre, hogy elkerüljék az egyház és a papok örökösei között felmerülő gondokat, nem pedig azért, mert Isten Szavát jobban tudják terjeszteni azok, akik nem folytatnak nemi kapcsolatot.”

Vétkes elefántok

„A gyermekekhez hasonlóan a fiatal elefántoknak is szükségük van fegyelmezésre, hogy a társadalmuk felelősségteljes tagjaiként nőjenek fel — jegyzi meg a New Scientist című folyóirat. — A vadvilág biológusai azt mondják, hogy a dél-afrikai Pilanesberg Vadvédelmi Területen élő árva elefántbikák bűnösökké váltak, mivel idősebbjeik soha nem vették kézbe őket.” Az elefántgazfickók megtámadták az embereket, s az elmúlt három év alatt 19 szélesszájú orrszarvút döftek meg halálosan, valamint még párosodni is próbáltak a rinókkal. Két embert megöltek, köztük egy hivatásos vadászt, akit azért küldtek ki, hogy lőjön le egy támadó elefántot, amelyik megtámadott egy turistacsoportot. A vétkes állat mindkét esetben az elefántbika-borjak azon csoportjából származott, amelyiket a Kruger Nemzeti Parkból hozták a vadvédelmi területre, miután a csapat többi tagját levágták az elefántpopuláció nagyságának korlátozása érdekében. Bár több tényező is stresszt okozott az elefántoknak, a tudósok úgy vélik, az, hogy hiányzott a fegyelmezés, és nem az idősebb állatok gondoskodtak róluk — ami kiemelkedő tényező az elefántcsaládok mindennapi életében —, legalábbis részben oka az akaratos viselkedésüknek. Most már csak egész elefántcsaládokat fognak áttelepíteni, hogy a fiatal bikák „továbbra is megkapják a szigorú családi fegyelmezést, amelyre szükségük van” — állítja a cikk.

Az első cserbenhagyásos baleset az űrben

A New Scientist című folyóirat tudósítása szerint az első megerősített, cserbenhagyásos baleset több mint 700 kilométerrel a Föld felett játszódott le az űrben. A Cerise nevű francia műhold össze-vissza bukdácsolni kezdett, amikor egy rögzítőkar elporladt, miután az Ariane-hordozórakéta ugyanolyan magasságban, 50 000 kilométeres óránkénti sebességgel haladó, jókora, tízéves darabja nekiütközött. Az ilyenfajta ütközések lehetősége évenként növekszik, ugyanis a Föld pályáján felhalmozódnak a törmelékek. Már több mint 20 000, űrben található törmelékdarabról tudnak, amely a földgömb körül száguld. Míg a Földhöz közeli pályákon gyakran természetes folyamatok révén megsemmisülnek, mint például akkor, amikor a légkör tágul, a Földtől távoli pályákon több ezer évig is megmaradhatnak. Amikor összeütköznek más törmelékdarabokkal, sok kis darabra törnek, amelyek áthatolhatnak egy űrhajós űrruháján vagy az űrhajó védőlemezén. Még a festékdarabkák is veszélyesek lehetnek. Jelenleg 1 működő műholdra 4 olyan nem működő műhold jut, amelyik a Föld körül kering, valamint az ismert űrbeli törmelékek egynegyedéért a pályán felrobbant, kimerült rakéták felelősek.

Először a szivacsnak volt

„Az emberiség remek ötletei közül nagyon sokról kiderült, hogy a természet régi trükkje — jelenti ki a The Washington Post. — Vegyük például a száloptikát. A tudósok 1951-ben kifejlesztettek üvegszerű szálakat, hogy felfogják a fényt, és hogy kanyarulatban továbbítsák. Most kiderült, hogy a déli sarkvidéken lévő Ross-tengerben élő, mélytengeri szivacsok már korszakok óta ugyanezt teszik.” Az akár 3048 méter mély vizekben is megtalálható óriási szivacsokból váztűk állnak ki, amelyek felfogják a fényt, és még 90 fokos kanyarulatban is továbbítani tudják a fotoszintetizáló moszatoknak, amelyek a szivacs testének belsejében élnek. A kísérletek azt mutatták, hogy az egy bizonyos szögben érkező fény is begyűjtésre kerül, ami arra utal, hogy a szivacs oldalain található váztűk szintén táplálni tudják fénnyel a moszatokat.

A szerencsejátékosok veszítenek

„A kaszinók úgy vannak megcsinálva, hogy a tulajdonosuk semmiképp se veszítsen pénzt — állítja Ricardo Gazel brazil közgazdász. — Minimális a matematikai esély arra, hogy egy személy pénzhez jusson a szerencsejáték által.” Gazel arra figyelmeztet, hogy a kaszinókba való könnyű bejutás hatására alighanem több szerencsejáték-függő lesz. Majd hozzáfűzi még: „Az az illúzió él az emberekben, hogy úgy is kereshetnek pénzt, hogy nem tesznek érte sok erőfeszítést. Az emberek arról a lehetőségről ábrándoznak, hogy a váratlan szerencse rájuk mosolyog, és gyorsan meggazdagodnak.” Ezenkívül a Veja idézi a szavait, amikor ezt mondja azzal kapcsolatban, hogy az egyház vagy a kormányzat részéről hiányzik az alap a bírálásra: „A kormányzat a legnagyobb szerencsejátékkal foglalkozó intézmény az országban. A szövetségi kormányzat hat különböző lottót tart fenn, nem beszélve az állami lottókról. Az egyház nem bírálhatja a szerencsejáték törvényesítését, mivel az egyház is támogatja ezt a szokást a bazárokban — ahol mindig van egy kis stand, melynél a hívek pénzt veszítenek a fogadáskor —, hogy pénzt szerezzen a parókiák számára.” Gazel szerint a szakemberek azt mondják, hogy azok a megrögzött szerencsejátékosok, akik nem kérnek segítséget, azt kockáztatják meg ezzel, hogy végül börtönben kötnek ki, öngyilkosságot követnek el, vagy megőrülnek.

Kígyót cipelő banditák

Tolvajok áldozatául estek Diriamba — a Managuától 50 kilométerre délre fekvő nicaraguai város — lakói, amikor azok mérges kígyókat használtak fel. Amint arról az El Nuevo Diario című újság beszámolt, a banda a közeli földekről csörgőkígyókat gyűjtött be, lecsapolta a mérgüket, majd pedig kirabolta a városon kívül utazó embereket, azzal fenyegetve őket, hogy a kígyók megmarják őket. Egy lány, aki elájult, amikor megpillantotta a kígyó méregfogait, magához térve azt vette észre, hogy ellopták az aranyláncait. Ezenkívül a banda a földművesektől elrabolta az élelmüket és a készpénzüket.