Változó magatartásformák — Új kérdéseket vetnek fel
„SZEXUÁLIS FORRADALOM”, „szexrobbanás”, „erkölcsi forradalom”. Ehhez hasonló kifejezések harangozták be a szexualitás iránti magatartásformák változását különösen az 1960-as évek derekán és azt követően. Sokan elfogadták a „szabad szerelem” jelszót, mely olyan életformára volt jellemző, amelynek során az egyének elutasították a házasságot és a szüzességet.
Ernest Hemingway író kiáltványa — „Az az erkölcsös, ami után jól érzed magad, és az az erkölcstelen, ami után rossz érzéseid vannak” — talán helyénvalóan foglalja össze azok magatartását, akiket rabul ejtenek a szexuális szabadság és kielégülés ígéretei. Ennek az életfilozófiának az elfogadása igazolta a több partnerrel folytatott, rövid életű szexuális kapcsolatokat, amelyekben az egyének — férfiak és nők — felfedezték saját szexualitásukat. A szexuális „kielégülés” nem ismert határokat. Az ugyanebben az évtizedben divatba hozott fogamzásgátló tabletta további féktelen szexuális kísérletezéshez járult hozzá.
Ennek a szabados életformának azonban az AIDS és más, szexuális úton terjedő betegségek lettek a következményei. A kicsapongó nemzedék szexuális magatartásformái meginogtak. A Time magazin néhány évvel ezelőtt címoldalon közölte a következő szalagcímet: „Szexualitás a 80-as években — vége a forradalomnak”. Ez a nyilatkozat elsősorban az elharapódzó szexuális úton terjedő betegségeken alapult, melyek sok amerikait érintettek. Eddig világviszonylatban az AIDS-esetek végösszege iszonyú nagy számra rúgott: közel 30 millióra!
A szexuális úton terjedő betegségektől való félelem további változást indított el sok ember rövid életű szexuális kapcsolatok iránti magatartásában. Az US című szórakoztató magazin egyik 1992-es száma egy hatósági felmérésről készült beszámolójában ezt írta: „Körülbelül 6,8 millió hajadon változtatott a szexuális viselkedésén az AIDS és egyéb szexuális úton terjedő betegségek miatt.” A cikk szerint nyilvánvaló az üzenet: „A szexualitás komoly ügy. Saját felelősségedre vegyél részt benne.”
Hogyan befolyásolták ezek a viharos évtizedek a magatartásformákat a szexuális kapcsolatok terén? Levontak-e bármilyen tanulságot az emberek a meggondolatlan gátlástalanságból, amelynek jellemző megnyilvánulása az utóbbi évtizedekben megfigyelhető szabad szerelem, valamint a 80-as években tapasztalt szexuális úton terjedő betegségek kijózanító valóságaiból? Segített a fiatal férfiaknak és nőknek az önkormányzati iskolákban bevezetett szexuális felvilágosítás abban, hogy sikeresen megbirkózzanak a szexualitással kapcsolatos gondjaikkal? Hogyan lehet legjobban szembenézni a mai, megváltozott szexuális magatartásformákkal?