Mi alakítja a te magatartásodat?

MINTEGY 2700 évvel ezelőtt egy ihletett író ezt az elgondolkodtató példabeszédet foglalta írásba: „játék a bolondnak bűnt cselekedni [’gátlástalan viselkedést gyakorolni’, NW]” (Példabeszédek 10:23). Ennek hitelessége különösen a szexuális forradalom óta nyilvánvaló. Az AIDS-pánik előtt az volt az elterjedt magatartás, hogy a szexualitás „játék”, és hogy a szexuális késztetést ki kell elégíteni, „bármilyen következményekkel járjon is”. Vajon megváltozott ez a magatartás? Nem igazán.

A napjainkban tapasztalható szexuális megszállottság még mindig előidézi, hogy vannak olyan emberek, akik „a csábítás rabjai”, akik „a folyamatos többnejűség hívei” és „szexmániákusok”, akik úgy érvelnek, hogy az erkölcs magánügy, és a több partnerrel folytatott szabad szerelem normális dolog. (Lásd a „Szexuális életformák” című bekeretezett részt a 6. oldalon.) Azt állítják, hogy az alkalmi szexualitás „senkinek sem árt”, amíg nagykorúak között folyik. Ira Reiss, az Iowai Állami Egyetem szociológusa 1964-ben „jóindulatú engedékenységnek” nevezte ezt el.

Az edinburghi (Skócia) anglikán püspök látszólag ugyanígy érez, mivel állítása szerint az emberek azért születtek, hogy sok szeretőjük legyen. A szexualitásról és a keresztényiségről szóló beszédében kijelentette: „Amikor Isten megteremtett bennünket, tudta, hogy belénk ültetett szexuális késztetést adott nekünk, hogy menjünk, és vessük el magvainkat. Szabados géneket adott nekünk. Szerintem helytelen volna az egyház részéről, ha elítélné azokat, akik az ösztöneik után mennek.”

Vajon egészséges az effajta vélemény? Milyen árat követel a szabad szerelem? A szexuális partnerek egész sorát magában foglaló, rövid életű kapcsolatok kielégülést és boldogságot hoznak?

A szexuális úton terjedő betegségek világméretű járványa, valamint a több millió, házasságon kívüli terhességek valósága — amely különösen a tizenévesek körében fordul elő — bizonyítja az effajta életfilozófia kudarcát. A Newsweek című folyóirat szerint úgy becsülik, hogy egyedül az Egyesült Államokban évente hárommillió tizenévest sújtanak a szexuális úton terjedő betegségek. Ezenkívül ezek közül a „nagykorúak” közül sokan látszólag „szeretet nélkül valók”, vagyis nincs felelősségérzetük az ennek következtében létrejövő, meg nem született gyermek iránt, és hamar abortuszt akarnak végrehajtatni (2Timótheus 3:3). Ez a meg nem született gyermek életébe kerül, mivel kegyetlenül elszakítják az édesanyjától. A fiatal édesanya számára mély depresszió és bűntudat lehet az ár, amely élete hátralévő részén keresztül kísértheti őt.

A 90-es évek derekán a szexuális forradalom hatásainak pénzbeli ára dr. Patrick Dixon számításai szerint egyedül Nagy-Britanniában elérte az elképesztően nagy, évi 20 milliárd dolláros értéket. Dr. Dixon a The Rising Price of Love (A szerelem emelkedő ára) című könyvében úgy kapta meg ezt a számot, hogy adatok alapján összeszámolta a szexuális úton terjedő betegségek — köztük az AIDS — kezelésének költségét; a hosszú életű kapcsolatok felbomlása során felmerülő költséget; azt a költséget, amelyet az egyszülős családokban történő gyermeknevelés okoz a társadalomnak, valamint a család és a gyermek gyógykezelésének költségét. Amint arról a The Globe and Mail című kanadai napilap beszámolt, dr. Dixon ezt a következtetést vonja le: „A szabadságot ígérő szexuális kapcsolatokban bekövetkezett forradalom sokakat bilincsbe vert, egy olyan világban, amelyet romba döntött a szexuális káosz, a tragédia, a magányosság, az érzelmi fájdalom, az erőszak, a megbecstelenítés és a bántalmazás.”

De miért van az, hogy az emberek folyton megszállottjai a szexualitásnak, miért részesítik előnyben a rövid életű kapcsolatokat, és miért ragaszkodnak a felelőtlen szabad szerelemhez? Ezen elmúlt három évtized ilyen szembeszökően rossz gyümölcsei ellenére, mi táplálja ezt az ártalmas megszállottságot?

A pornográfia eltorzítja a szexualitást

A pornográfia úgy kerül említésre, mint ami az egyik tényező a szexuális megszállottság táplálásában. Egy férfi, aki nyíltan bevallotta, hogy a szexualitás rabja, ezt írja a The Toronto Star című újságban: „Öt éve leszoktam a dohányzásról, az ivásról két éve, de semmi sem nehezebb az életemben, mint végleg megszabadulnom a szexualitás és a pornográfia iránti függőségemtől.”

Ez a férfi arról is meg van győződve, hogy eltorzult nézet alakul ki a szexuális viselkedésről azokban a tizenévesekben, akik rendszeresen ki vannak téve annak, hogy elméjüket a pornográfiával töltsék meg. Kiélik a szexuális fantáziájukat, valamint bonyolultnak és egyben nehéznek találják a valóságos kapcsolatokat. Ez elszigeteltséghez és egyéb gondokhoz vezet, de mindenekelőtt ahhoz, hogy nehézséget jelent nekik a tartós szerelmi kötelékek kialakítása.

A szórakoztatóvilág kizsákmányolja a szexualitást

A több szexuális partnert magában foglaló, szabados életformát — akár rendezett jogilag, akár nem — a szórakoztatóvilágban lévők széles körben gyakorolják, és nyilvánosan mutogatják. Az, hogy a szexuális meghittséget érzéstelenül és lealacsonyító módon mutatják be a képernyőn és a mozivásznon, csak táplálja a szexuális megszállottságot, és az emberi szexualitásról eltorzult véleményt alakít ki e nemzedékben. A szórakoztató tömegkommunikációs eszközök gyakran helytelenül egyenlővé teszik a házasságon kívüli szexualitást a szeretetteljes meghittséggel. A rajongók, akik bálványozzák a szórakoztatóipar személyiségeit, úgy tűnik, képtelenek különbséget tenni a bujaság és a szerelem, a rövid életű szexuális kiruccanások és a hosszú életű elkötelezettség, vagy a fantázia és a valóság között.

Ugyanígy, nagyon gyakran a reklámvilág is kizsákmányolja a szexualitást mint valami értékesítési eszközt. „Személytelen árucikk” lett, „amelynek az a célja, hogy felhívja a figyelmet egy bizonyos termékre” — állította egy szexterapeuta. A reklámozók kizsákmányolják a szexualitást, és a szexualitással kapcsolatos megnyilvánulásokat a kellemes élettel hozzák összefüggésbe, pedig ahogy a Family Relations című folyóirat megjegyezte, ez is csak egy újabb, XX. századi „torzítása a szexualitásról alkotott perspektívának”.

A változó szerepek deformálják a magatartásformákat

A változó társadalmi légkör, és az, hogy 1960-ban piacra kerültek a fogamzásgátló tabletták, nők millióinak formálta át a szexuális viselkedését. A fogamzásgátló tabletta a nőkben azt az elképzelést ébresztette, hogy szexuális értelemben egyenlők a férfiakkal, és olyan szexuális szabadságot vagy függetlenséget nyertek ezáltal, amilyet sohasem képzeltek volna. A férfiakhoz hasonlóan ekkor már ők is kísérletezhettek a rövid életű kapcsolatokkal, s nem tartotta vissza őket a nem kívánt terhességektől való félelem. Miközben a férfiak és a nők ugyanúgy élvezetet találtak szexuális szabadságukban, a természetes családi és szexuális szerepeket egészen a megsemmisülés határáig tolták.

Egy első századi bibliaíró ezt mondta az ilyen emberekről: „A kiknek szemei paráznasággal telvék, bűnnel telhetetlenek . . . szívök gyakorlott a telhetetlenségben . . . a kik elhagyván az egyenes útat, eltévelyedtek” (2Péter 2:14, 15).

Szexuális felvilágosítás az iskolákban

Egy amerikai tanulmány, amelyet mintegy 10 000 középiskolás korú hajadonról készítettek, feltárta, hogy „a szexuális felvilágosító tanfolyamokból és a születésszabályozásról saját maguk által szerzett értesüléseikből merített ismeret” egyáltalán nem volt hatással a tizenéves korban előforduló, házasságon kívüli terhességek arányára. Néhány önkormányzati iskola viszont úgy reagál ennek a járványszerű terjedésére, hogy ingyenes óvszereket ajánl fel a diákjainak, pedig ez a szokás hevesen vitatott.

A Calgary Herald című újságban meginterjúvolt egyik 17 éves, középiskolás diák kijelentette: „Tény, hogy a középiskolába járó tinédzserek többsége nemi életet él . . . sőt még néhány 12 éves is.”

Mi a szerelem és az elkötelezettség?

A szerelem, a bizalom és az értékes együttlétek nem automatikus következményei sem a spontán szexuális vonzalomnak, sem a nemi ösztönök kielégítésének. A szexuális közösülés önmagában nem teremthet valódi szerelmet. A szerelem és a meghittség két törődő személy szívében jön létre, akik elkötelezték magukat arra, hogy tartós kapcsolatot építenek ki.

A rövid életű kapcsolatok után az ember végül bizonytalan és magányos lesz, s meglehet, hogy szexuális úton terjedő betegség sújtja, mint amilyen az AIDS is. Talán jól jellemzik a szabad szerelem híveit a 2Péter 2:19-ben található szavak: „Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái; mert a kit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett.”

Az anglikán egyház társadalmi felelősség bizottsága 1995 júniusában közzétette beszámolóját „Valami, amit meg kell ünnepelni” címmel. A Biblia tanácsával éles ellentétben a bizottság arra ösztönözte az egyházat, hogy „hagyja el a »vadházasságban élni« kifejezést, és vesse el az emiatt kialakult, elítélő magatartást azokkal szemben, akik házasságon kívül élnek együtt” — írja a The Toronto Star. A beszámoló azt javasolta, hogy „a gyülekezetek fogadják örömmel, hallgassák meg az együttélőket, és tanuljanak tőlük . . . , hogy mindenki felfedezhesse Isten jelenlétét az életében”.

Minek nevezte volna Jézus ezeket a vallási vezetőket? Kétségtelenül ’vak vezetőknek’. És mi a helyzet azokkal, akik ilyen vezetőket követnek? Jézus így érvelt: „ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.” Vedd tudomásul, hogy Jézus világosan kijelentette, hogy a „házasságtörések” és a „paráznaságok” azok közé a dolgok közé tartoznak, amelyek ’megfertőztetik az embert’ (Máté 15:14, 18–20).

Ezeket a különböző tényezőket figyelembe véve, amelyek eltorzítják és kizsákmányolják a szexualitást, hogyan tud valaki — különösen ha fiatalokról van szó — megszabadulni a szexuális megszállottságtól? Mi a titka az örömteli, hosszú életű kapcsolatoknak? A következő cikk arra fog összpontosítani, hogy a szülők mit tehetnek azért, hogy segítsenek a fiataloknak felkészülni a jövőre.

[Oldalidézet az 5. oldalon]

Úgy becsülik, hogy egyedül az Egyesült Államokban évente hárommillió tizenévest sújtanak a szexuális úton terjedő betegségek

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

Szexuális életformák

A csábítás rabjai: Élvezetet találnak abban, ha beleszeretnek valakibe, ezért hát egyik viszonyból a másikba mennek, mihelyt a belehabarodás keltette izgalom tovatűnik. Ezt a kifejezést dr. Michael Liebowitz, a New York-i Állami Pszichiátriai Intézet munkatársa alkotta.

A folyamatos többnejűség hívei: Azokat az embereket, akiknek egymás után vannak szerelmi viszonyaik — melyek magukban foglalják a házasság, a válás és az újbóli házasságkötés törvényes eljárásait —, a szociológusok így azonosítják.

Szexmániákusok: Azzal igyekeznek bizonyítani szexuális merészségüket, hogy több partnerük van — jegyzi meg Luther Baker, családi kérdésekkel foglalkozó professzor és okleveles szexterapeuta. Ezt a kifejezést most már a gyermekmolesztálókra is használják.

[Kép a 7. oldalon]

A pornográfia függőséget okoz, és a szexuális viselkedésről eltorzult nézet kialakulásához vezet