A „leghírhedtebb tudományos csalás”

AZ ÉBREDJETEK! NAGY-BRITANNIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

Az 1912-ben felfedezett piltdowni ember volt „az évszázad leghírhedtebb tudományos csalása” — állítja a londoni The Times. Ezt 1953-ban hozták napvilágra, miután a tudományos vizsgálatok bebizonyították, hogy távolról sem a hiányzó láncszem az ember származásának valamilyen feltételezett evolúciós láncolatában — a koponya egy modernkori emberé volt, az alsó állkapcsa pedig egy orangutánhoz tartozott. Ki volt ez az ügyes félrevezető?

Éveken keresztül Charles Dawsonra terelődött a gyanú, arra az ügyvédre és amatőr geológusra, aki megtalálta a maradványokat. Másokra is gondoltak — például Sir Arthur Keithre, egy buzgó evolucionistára és a Royal College of Surgeons (Királyi Orvosi Főiskola) korábbi elnökére, Sir Arthur Conan Doyle brit íróra és Pierre Teilhard de Chardin francia lelkészre. A meggyőző bizonyíték azonban hiányzott, és végül Dawsont vonták felelősségre.

Most azonban megnevezték az igazi bűnöst. Ő Martin A. C. Hinton, a londoni Természetrajzi Múzeum zoológiai ágának korábbi igazgatója, aki 1961-ben halt meg. Kilenc évvel ezelőtt egy vászonkoffert találtak a múzeumban, amely Hintoné volt. Elefántfogak, egy víziló fosszilis darabjai és más csontok voltak benne, melyeket gondosan megvizsgáltak. Rájöttek, hogy mindegyiken ugyanabban az arányban voltak vas- és magnéziumfoltok, mint a piltdowni csontokon. A döntő tényező azonban az volt, hogy krómot fedeztek fel a fogakban, és ezt az anyagot használták ahhoz a folyamathoz is, mely során foltokat ejtettek a csontokon.

A tényeket feltárva, a Londonban lévő King’s College (Királyi Főiskola) munkatársa, Brian Gardiner professzor ezt mondta: „Hinton közismerten vicces ember volt . . . Indítéka néhány leveléből látható.” Gardiner ilyen végkövetkeztetést vont le: „100 százalékosan meg vagyok győződve róla, hogy ő volt.” A bizonyítékok azt sugallják, hogy Hinton bosszút akart állni Arthur Smith Woodwardon, a felettesén, aki nem adta meg neki azt az elismerést vagy pénzt, amit úgy érzett, hogy megérdemelt. Woodwardot sikeresen rászedte, és a hamisítvány leleplezése előtt öt évvel bekövetkezett haláláig meg volt győződve arról, hogy a piltdowni ember eredeti. Egyetlen kérdés maradt megválaszolatlan: Miért nem tett vallomást Hinton, miután Woodward nyilvánosan támogatta a csalást? Úgy tűnik azért, mert a piltdowni embert olyan gyorsan elfogadták a tudományos világban, hogy Hinton úgy érezte, nincs más lehetősége, mint hallgatni.

Mivel ilyen kiemelkedő emberek helyeselték a piltdowni koponyát, a nagyközönség is félre lett vezetve. A múzeumok világszerte azonnal másolatokat és fényképeket állítottak ki a koponyáról, a könyvek és folyóiratok pedig gyorsan terjesztették a hírt. Hinton szélhámosságának káros hatásai felmérhetetlenek. Milyen találó a Biblia megjegyzése: „Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz, olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!” (Példabeszédek 26:18, 19).

[Kép a 31. oldalon]

A sötét részek egy emberi koponya töredékei

Az egészen világos részt gipszből készítették

A sötét részek egy orangután állkapcsának és fogainak a töredékei