Fiatalok kérdezik:

Miért mindig én vagyok a hibás?

„Apukám allergiás, és olyan emberekkel kell együtt dolgoznia, akik dohányoznak. Amikor hazaér, néha nagyon feldúlt. Elveszít dolgokat, és engem hibáztat érte. Ha azt mondom neki, hogy ő veszítette el, dühbe gurul, és azt mondja, hogy nem kellett volna helyreigazítanom őt” (egy tizenéves lány).

OLYKOR úgy érzed, te vagy a bűnbak a családban? Úgy tűnik, hogy bármi legyen is az, ami rosszul sül el, téged hibáztatnak érte? A 14 éves Joynak úgy tűnik. Egyszülős családban él, és gyakran vigyáz az öccsére meg a húgára. „Van olyan, hogy a földszinten vagyok, amikor elkezdenek veszekedni — panaszkodik Joy. — Olyan ostobán és éretlenül viselkednek, mégis, mikor apu hazaér, velem kiabál, amiért nem voltam ott, hogy leállítsam őket.”

Ha elkényeztetettnek, lustának vagy felelőtlennek neveznek a szüleid, illetve más elnevezésekkel illetnek, amelyek látszólag beskatulyáznak mint állandó hibaelkövetőt, akkor időnként még úgy is tűnhet, mintha elvárnák, hogy kudarcot valljál. Ramon családja szórakozott professzornak becézi őt — mely becenevet nagyon zokon vett. Talán te is ehhez hasonlóan zokon veszel egy becenevet vagy elnevezést, amely kihangsúlyozza a hibáidat, még akkor is, ha szeretettel mondják. A negatív elnevezés nem ösztönöz a javulásra, hanem inkább lehet, hogy egyszerűen csak megerősíti benned azt az érzést, hogy mindig téged hibáztatnak.

Ha téged hibáztatnak, akkor különösen fájdalmas lehet, ha az látszólag kivételezés eredménye. „Én vagyok a középső gyerek — mondja egy Frankie nevű tizenéves —, és mindig én húzom a rövidebbet.” Úgy tűnhet, hogy a testvéreidet sosem gyanúsítják, téged viszont a baj legelső jelénél már bűnössé nyilvánítanak.

Amiért a szülők hibáztatnak

Természetesen normális dolog, hogy a szülők helyreigazítják gyermekeiket, amikor azok hibát követnek el. Nos, az egészséges és pozitív helyreigazítás az egyik módja annak, ahogyan az istenfélő szülők „az Úr tanítása és intése szerint” nevelik gyermekeiket (Efézus 6:4). Időnként azonban még a legjobb szülőkkel is előfordulhat, hogy túlzott mértékben reagálnak, sőt elhamarkodottan rossz következtetést vonnak le. Emlékezz vissza egy eseményre, amely Jézus kiskorában történt. Ez alkalommal Jézus elveszett. Mint kiderült, Isten templomában volt, és bibliai beszélgetéseket folytatott. Mégis, amikor a szülei megtalálták, az anyukája ezt kérdezte: „Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged” (Lukács 2:48).

Mivel Jézus tökéletes volt, nem volt ok arra, hogy attól tartsanak, bűnös viselkedésbe keveredik. De mint minden szerető szülő, az anyukája is felelősnek érezte magát a gyermekéért, és hevesen reagált, talán attól félve, hogy a gyermek legjobb érdekeit fenyegeti veszély. Hasonlóképpen a te szüleid is időnként talán túlzott mértékben reagálnak, nem azért, mert bosszantóak vagy kegyetlenek akarnak lenni, hanem egyszerűen azért, mert tényleg törődnek veled.

Értsd meg azt is, hogy „nehéz időkben” élünk (2Timótheus 3:1). Miközben a szüleid dolgoznak és gondoskodnak az otthonodról, jelentős stressz alatt vannak, és ez kihatással lehet arra, ahogyan veled bánnak. (Vö. Prédikátor 7:7, Újfordítású revideált Biblia.) Egy elmegyógyász megjegyezte: „Néhány családban a kritikus pillanatokban a szülőkkel előfordulhat, hogy kijönnek a sodrukból, és elhamarkodott döntéseket hoznak, jóllehet egyébként korrekt emberek.”

Az egyedül álló szülők talán különösen hajlamosak a gyermekeiken kitölteni a bosszúságukat, egyszerűen azért, mert nincs házastársuk, akivel megbeszélhetnék a dolgokat. Minden bizonnyal nem élvezetes, ha a szülőd személyes bosszúságának nagy részét rajtad tölti ki. A 17 éves Lucy ezt mondja: „Ha elkövettem valamit, és megérdemlem a büntetést, akkor rendben. De ha azért kapok büntetést, mert az anyukám rossz hangulatban van, az tényleg igazságtalan.”

A kivételezés egy másik tényező. Noha a szülő általában valamennyi gyermekét szereti, nem szokatlan, hogy különösen vonzódik az egyik gyermekhez.a (Vö. 1Mózes 37:3.) Már önmagában az is fájdalmas, ha úgy érzed, te vagy a kevésbé szeretett gyermek. De ha úgy tűnik, hogy figyelmen kívül hagyják a szükségleteidet, vagy sokszor hibáztatnak olyan dolgokért, amelyeket a testvéreid követtek el, akkor biztosan neheztelést fogsz érezni. „Darren az öcsém — mondja a fiatal Roxanne. — Ő a mama kis angyala . . . Mindig engem hibáztat, sohasem Darrent.”

Problémás családok

A problémamentes családokban olykor előfordulhat, hogy igazságtalanul hibáztatnak egy családtagot. A problémás családokban viszont lehet, hogy állandósult az a viselkedés, hogy a szülők hibáztatják, szégyenbe hozzák és megalázzák a gyermeket. Néha, amikor hibáztatnak, azt még „mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás” is kíséri (Efézus 4:31).

Hibáztatható egy fiatal az effajta szülői kitörésekért? Az igaz, hogy az engedetlen fiú vagy lány „búsulása” lehet a szülőnek (Példabeszédek 17:25). De a Biblia a szülőknek mondja: „ne ingereljétek [szó szerint: »ne ingereljétek haragra«] gyermekeiteket” (Efézus 6:4). Mint minden kereszténynek, a szülőnek is önuralmat kell gyakorolnia, és „féken kell tartania magát még a rosszban is” (2Timótheus 2:24, NW). Tehát amikor egy szülő elveszíti az önuralmát, nem foghatja azt gyermeke hiányosságaira.

A szóbeli támadás annak bizonyítéka lehet, hogy a szülő érzelmi gyötrelemtől, depressziótól vagy kevés önbecsüléstől szenved. Olyan gondokra is utalhat, mint a házasságban felmerülő gyötrelem vagy az alkoholizmus. Egy forrás szerint a függőségben szenvedő szülők gyermekei gyakran válnak bűnbakká. „Semmi sem jó, amit tesznek. Lehet, hogy »ostoba«, »rossz«, »önző« és így tovább jelzővel illetik őket. Akkor a család tagjai arra a gyermekre (vagy azokra a gyermekekre) összpontosítanak mint azonosított »problémára«, saját nyugtalanító érzéseikről és gondjaikról pedig elterelődik a figyelmük.”

Megbirkózhatsz azzal, hogy igazságtalanul hibáztatnak

Dr. Kathleen McCoy megjegyzi: „A gyermek személyiségének megbélyegzése, lebecsülése és bírálgatása . . . tényező lehet abban, hogy a tinédzsernek kevés az önbecsülése, depressziós és nem beszédes.” Vagy ahogyan maga a Biblia kifejezi, a durva bánásmód ’bosszanthatja’ a gyermekeket, és előidézheti, hogy ’kétségbeessenek’ (Kolossé 3:21). Előfordulhat, hogy kezdesz úgy gondolkodni magadról, hogy értéktelen vagy, akinek semmi sem sikerül. Talán még negatív érzések is kifejlődnek benned a szüleiddel szemben. Esetleg azt vonod le következtetésként, hogy nem sokat tehetsz annak érdekében, hogy a kedvükre tegyél, és ezért nincs is értelme próbálkoznod. Haragot és neheztelést érezhetsz, amitől minden fegyelmezést visszautasítasz — még az építő bírálatot is. (Vö. Példabeszédek 5:12.)

Hogyan tudsz megbirkózni a helyzettel? Sok függ a konkrét helyzetedtől. Miért ne állnál meg, és becsülnéd fel reálisan a helyzetedet? Például tényleg igaz, hogy mindig téged hibáztatnak? Vagy lehet, hogy egyszerűen csak a szüleid hajlamosak időnként egy kicsit szőrszálhasogatóan bírálónak lenni, és rosszat mondani? „Mindnyájan sokképen vétkezünk” — olvasható a Bibliában, és ez a szülőkre is vonatkozik (Jakab 3:2). Tehát, még ha a szüleid időről időre tényleg egy kicsit túlzottan reagálnak is, neked szintén túlzottan kell reagálnod? A Bibliának a Kolossé 3:13-ban (Úf) található tanácsa jól alkalmazható erre a helyzetre: „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.”

A szüleid iránti együttérzés segíthet ennek megtételében. A Példabeszédek 19:11 ezt írja: „Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni [elnézni, NW] a vétket.” Ha úgy látszik, hogy az apukád szokatlanul érzékeny, amikor hazaér a munkából, és olyanért hibáztat, amit nem tettél, vajon nagy ügyet kell csinálnod belőle? Ha tudomásul veszed, hogy valószínűleg feszült és fáradt, az segíthet abban, hogy ’elnézd a vétkét’.

De mi a helyzet akkor, ha az, amikor igazságtalanul hibáztatnak, nem csupán alkalmi bosszúság, hanem állandó és könyörtelen? Egy következő cikk majd több módot fog tárgyalni, ahogyan javíthatsz a helyzeteden.

[Lábjegyzet]

[Kép a 19. oldalon]

Nem igazságtalan, ha egy szülő helyreigazító tanácsot ad, amikor arra szükség van