Fiatalok kérdezik:

Hogyan szüntethetem meg, hogy mindig engem hibáztassanak?

„Mindig engem hibáztattak a dolgokért. Ha a ház nem volt bezárva, vagy a tűzhely bekapcsolva maradt, vagy bármi nem volt a helyén, illetve nem volt elvégezve, Ramon volt a hibás!” (Ramon).

AMIKOR tizenéves vagy, néha úgy tűnhet, mintha a világon szinte mindenért, ami csak rosszul sül el, téged hibáztatnának. Egy korábbi cikkbena elismertük, hogy a szülők olykor túl hamar hibáztatják gyermekeiket. Ennek okai a normális szülői aggódástól egészen a mély, érzelmi gyötrelemig terjedhetnek. Bármi legyen is az oka, fájdalmas és megalázó lehet, ha téged tesznek felelőssé olyan dolgokért, amelyekért nem te vagy a hibás.

Természetesen tökéletlen ember lévén időről időre hibákat fogsz elkövetni (Róma 3:23). Továbbá, mivel fiatal vagy, így viszonylag tapasztalatlan is (Példabeszédek 1:4). Időnként biztosan tévedsz az ítélethozatalban is. Úgyhogy, amikor hibázol, az a helyes és korrekt, ha téged tartanak felelősnek érte (Prédikátor 12:1).

Akkor hát hogyan reagálj, amikor valami olyanért hibáztatnak, amelyet tényleg elkövettél? Néhány fiatal megpróbál úgy viselkedni, mintha valamilyen durva igazságtalanság áldozata lenne. Dühöng, hogy a szülei mindenért mindig őt hibáztatják. Mi ennek a következménye? A bosszús szülők szigorúbb lépésekhez folyamodnak, hogy megértessék vele a dolgot. A Biblia ezt tanácsolja: „a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják. Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd” (Példabeszédek 1:7, 8). Ha beismered a tévedéseidet, és megteszed a szükséges változtatásokat, tanulhatsz a hibáidból (Zsidók 12:11).

„Tanácskozás” a szülőkkel

Teljesen más lapra tartozik viszont az, amikor olyan dolgokért hibáztatnak, amelyekért nem te vagy a hibás, vagy amikor könyörtelenül hibáztatnak. Érthető, hogy talán mérges vagy, illetve neheztelést érzel. Talán még kísértést is érzel arra, hogy helytelenül viselkedj, úgy gondolván, hogy úgyis téged hibáztatnak (Prédikátor 7:7, Újfordítású revideált Biblia). A rosszindulatú tettek azonban mindenkit megbántanak. (Vö. Jób 36:18.) A Példabeszédek 15:22 (Úf) egy jobb módra mutat rá, ahogyan az ügyeket megoldhatod, amikor is ezt írja: „Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás.” Igen, az egyik módja, ahogyan változtathatsz a szüleid veled való bánásmódján, ha tudatod velük, hogy mit érzel.

Először is keresd, amit a Biblia „alkalmatos körülményeknek” nevez (Példabeszédek 15:23, Báró Szepessy-féle fordítás). Clayton Barbeau író ezt javasolja: „Válasszon ki egy időpontot és egy helyet, amikor mindketten higgadtak, és amikor mindannyian elég jól érzik magukat.” Továbbá a Biblia így figyelmeztet: „a megbántó beszéd pedig támaszt haragot” (Példabeszédek 15:1). Ezért próbálj meg kedvesen és tisztelettudóan közeledni, ne harciasan. Tartsd távol magad a haragra gerjedéstől (Példabeszédek 29:11). Ne támadj rá a szüleidre („Mindig engem hibáztattok mindenért!”), hanem próbáld elmagyarázni, hogy mit érzel, amikor folyton téged hibáztatnak. („Rosszul esik, amikor engem hibáztattok olyan dolgokért, amelyekért nem én vagyok a hibás.”) (Vö. 1Mózes 30:1, 2.)

Ugyanez mondható el azokról az időszakokról is, amikor a szüleid valamilyen félreértés miatt mérgesek. A fiatal Jézus szülei egyszer zaklatottak lettek, amikor nem tudták, hogy Jézus hol van. De Jézus nem nyafogott vagy panaszkodott. Nyugodtan tisztázta a helyzetet (Lukács 2:49). Miért ne próbálnál meg felnőtt módjára bánni a saját szüleiddel, amikor kikapsz? Értsd meg, hogy azért zaklatottak, mert törődnek veled! Hallgass tisztelettudóan (Példabeszédek 4:1). Várj, amíg a dolgok lecsendesednek, mielőtt megkockáztatnád elmondani a történetet a te oldaladról.

Bizonyíts a cselekedeteiddel

De hát először is, miért van az, hogy néhány szülő hajlamos elhamarkodottan rossz következtetéseket levonni a gyermekeiről? Őszintén szólva a fiatalok néha okot adnak arra, hogy a szüleik gyanakodjanak. A Példabeszédek 20:11 ezt írja: „Az ő cselekedetiből ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az ő cselekedete.” Milyen hírnevet alakítottál ki magadról a szüleidben? Vajon a ’cselekedeteid’ azt mutatják, hogy „igaz” és komoly, vagy pedig nemtörődöm és felelőtlen vagy? Ha az utóbbi a helyzet, ne lepődj meg, hogy gyakran elhamarkodottan rossz következtetéseket vonnak le rólad. „Őszintének kellett lennem magamhoz — ismerte be Ramon, a korábban említett fiatalember, a szülei bírálgatását illetően. — Néha volt némi igazság a gyanakvásukban.”

Ha ez a te esetedben is igaz, akkor aligha tehetsz mást, mint hogy megpróbálod elfeledtetni a múltadat. Ha tisztességes és megbízható viselkedésmódot alakítasz ki, akkor talán fokozatosan meggyőzöd a szüleidet arról, hogy változtatásokat hoztál, és meg lehet benned bízni.

Ramon tapasztalata ezt szemlélteti. A barátai és a családja szórakozott professzornak becézte őt kedvesen, mert hajlamos volt elfelejteni dolgokat. A te szüleid illettek már téged negatív elnevezésekkel, például azzal, hogy „éretlen” és „felelőtlen” vagy? Ahogyan Kathleen McCoy írónő megjegyzi, a szülők úgy érezhetik, az ilyen elnevezések arra szolgálnak, hogy „pontosan megjelöljék, mi a baj, így azután a tinédzser láthatja, és változtathat rajta”. A valóságban azonban az ilyen elnevezések gyakran mélyről fakadó neheztelést okoznak. Ramon mégis belátta, hogy a becenév indokolt elnevezés volt. „Mindig egyvalamin járt az eszem, így elveszítettem dolgokat, például a kulcsokat, vagy a házi feladatomat, és megfeledkeztem a házimunkákról” — vallja be.

Ezért Ramon kezdett változtatásokat tenni. „Kezdtem tanulni a felelősségekről és arról, hogy mi élvez elsőbbséget — emlékszik vissza. — Készítettem egy időtervet, és kezdtem komolyabban venni a személyes bibliatanulmányozást. Megtudtam, hogy Jehova a kis dolgokat ugyanolyan fontosnak tartja, mint a nagy dolgokat” (Lukács 16:10). A bibliai alapelvek alkalmazása által Ramon végül megszabadult attól a hírnevétől, hogy elfelejt dolgokat. Miért ne próbálnád meg ugyanezt? Ha pedig egy elnevezés vagy egy becenév tényleg zavar, beszéld meg a szüleiddel. Lehet, hogy ők is úgy fogják tekinteni a dolgokat, ahogyan te.

Amikor úgy néz ki, hogy kivételezésről van szó

Olykor úgy tűnik, hogy a hibáztatás mögött kivételezés húzódik meg. Ramon így emlékszik vissza: „A bátyáim vagy a nővéreim későn jöttek haza, és büntetlenül megúszták. Amikor meg én jöttem haza későn, kikaptam.” Egy guayanai férfi, akit Albertnek hívnak, emlékszik, hogy felnőtté válása idején hasonló érzései voltak. Úgy tűnt neki, hogy az anyukája szigorúbban fegyelmezte őt, mint a testvérét.

Ám nem mindig állnak úgy a dolgok, ahogyan látszanak. A szülők sokszor nem azért adnak több szabadságot a nagyobb gyermekeknek, mert kivételeznek velük, hanem egyszerűen azért, mert úgy gondolják, hogy felelősségteljesen fognak viselkedni. Vagy lehet, hogy különleges körülményekről van szó. Albert beismeri, hogy a testvére azért nem kapott fizikai fegyelmezést, mert „kicsi és beteges” volt. Vajon kivételezés a szülők részéről, ha felismerik egy bizonyos gyermek esetleges különleges szükségleteit vagy korlátait?

Persze a szülők néha tényleg kivételeznek. (Vö. 1Mózes 37:3.) Albert ezt mondja beteges testvéréről: „Anyu különös vonzalmat érzett iránta.” Szerencsére a keresztény szeretetet ki lehet terjeszteni (2Korinthus 6:11–13). Ezért még ha a szüleid „különös vonzalmat” éreznek is az egyik testvéred iránt, az nem jelenti azt, hogy neked már nem jut szeretet. Az igazi kérdés ez: igazságtalanul bánnak-e veled, és téged hibáztatnak-e, mivel feltétlen vonzalmat éreznek az egyik testvéred iránt? Ha úgy tűnik, ez a helyzet, okvetlenül tudasd velük, hogy mit érzel. Nyugodtan és józanul mondj konkrét példákat, hogy mit érzel, amikor kivételeznek. Talán meghallgatnak.

Problémás családok

El kell ismerni, hogy nem minden helyzeten könnyű változtatni. Néhány szülőnél a megszégyenítés és a hibáztatás megrögzött szokás. Ez különösen azoknál a szülőknél lehet így, akiknek érzelmi gondjaik vannak, vagy függőséggel küzdenek. Ilyen körülmények között kevés jó származhat abból, ha megpróbálod megtárgyalni az ügyet. Ha úgy tűnik, a te esetedben is ez a helyzet, értsd meg, hogy a szüleid gondjaival szemben tehetetlen vagy, és valószínűleg csak külső segítséggel oldhatók meg. A legjobb, amit tehetsz, hogy megadod nekik a megfelelő megbecsülést és tiszteletet, valamint megpróbálod kerülni a szükségtelen nézeteltéréseket (Efézus 6:1, 2). A Példabeszédek 22:3 ezt írja: „Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát.”b

Ugyanakkor kérj valamilyen külső segítséget. Beszélj egy érett felnőttel, talán egy keresztény vénnel. Egy ilyen személy szeretetteljes figyelme sokat segíthet annak az érzésnek az elhárításában, hogy mindig te vagy a hibás. Ugyanakkor ’közeledj Istenhez’ (Jakab 4:8). Míg mások talán igazságtalanul téged hibáztatnak, addig Isten „nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103:9, 14). Az a tudat, hogy Isten szemében értékes vagy, segíthet elviselni azt, amikor igazságtalanul hibáztatnak.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 21. oldalon]

Ha elismerjük a tévedéseinket, az segít abban, hogy tanuljunk a hibáinkból