RSD — Egy rejtélyes, fájdalmas rendellenesség

Az Ébredjetek! kanadai tudósítójától

A REFLEXDISZTRÓFIA (RSD) „az egyik legrejtélyesebb, legfájdalmasabb és potenciálisan legyengítő szindróma az orvostudományban” — írta Allison Bray a Winnipeg Free Press című újságban. Az RSD-t „a legtöbbször egyszerűen azért nem ismerik fel klinikailag, mert még nem nagyon értik, mi is ez” — mondta Anna Alexander, egy beteg a British Medical Journalben. Ugyanez a folyóirat megjegyezte, hogy az RSD-t valószínűleg nem állapítják meg a gyermekeknél. Sok éven keresztül az orvosok még arra is gondoltak, hogy a fájdalom lelki természetű, illetve az emberek saját maguk idézik elő.

Akik ebben a titokzatos rendellenességben szenvednek, könyörtelen fájdalmat tapasztalnak, és némely esetben szinte alig emlékeznek arra, hogy valami olyasmit tettek volna, ami előidézte a gyötrelmet. Sarah Arnold ezt írja az Accent on Living című folyóiratban: „A betegséget sérülés vagy trauma okozza a testnek azon a részén, ahol sok idegvégződés található, mint például a kézen vagy a lábfejen. A sérülés olyan egyszerű is lehet, mint egy tűszúrás, vagy olyan összetett, mint egy műtét. A betegség első jele egy hosszan tartó fájdalom, amely súlyosabb, mint a sérülés. A tünetek súlyosak — egy bizonyos helyen jelentkező égő fájdalom, hőre és fényre való nagyfokú érzékenység, haj- és körömelváltozások, valamint a bőr színének megváltozása.”

A betegség több stádiumban folyik le. Kezdetben az érintett terület megduzzad és vörös lesz, valamint szőrzet nő ott is, ahol előtte ezt nem lehetett látni. Ez egy-három hónapig tarthat. A következőkben a terület kékké és hideggé válik, az ínszalagok és ízületek fájdalma és keménysége fokozódik. Csontritkulás léphet fel. Végül az érintett izmok legyengülnek, az inak összehúzódnak, az érintett végtag pedig elsorvad.

A winnipegi Health Sciences Centre fájdalomklinikájának igazgatója, dr. Howard Intrater szerint a maradandó károsodást meg lehet akadályozni. A szimpatikus idegeket meg kell gátolni a fájdalom jeleinek küldésében.a A winnipegi újság arról számol be, hogy „a gyógykezelések az elektromos stimulációtól a béta-blokkolókon és az epidurális élénkítőkön keresztül (melynek során egy elektródot ültetnek be a gerincvelőbe, hogy serkentse az érintett területet) a szimpatikus idegek injekciókkal való meggátolásáig terjednek ki”. Fizikoterápiát alkalmaznak akupunktúrával együtt, hogy csökkentsék a fájdalmat, és növeljék a mobilitást. A British Medical Journal azt mondja, hogy „a hatásos gyógykezelés magában foglalja az elektromos idegserkentőnek, a szimpatikus idegek vegyi úton történő blokkolásának, a pszichológiai terápiának és az intenzív fizikoterápiának néhány kombinációját”.

Nyilvánvalóan hasznos a korai diagnózis. A The American Journal of Sports Medicine című folyóirat számára író orvosok azonban azt mondják, hogy a vizsgálatok eredményei, melyeket azoknál a betegeknél diagnosztizáltak, akiknek kevesebb mint 6 hónapja, 6 és 12 hónapja, valamint több mint 12 hónapja vannak ilyen tüneteik, „szinte ugyanolyanok voltak. Ez a felfedezés ellentmond annak a jelenlegi véleménynek, miszerint ha valakinek a kezelés előtt már több mint egy éve vannak tünetei, akkor ennek a személynek rossz a prognózisa.”

Remélhetőleg, ahogy az orvosi ismeret növekszik, az RSD kevésbé lesz ilyen rejtélyes, és lehetőség nyílik a még hatásosabb gyógykezelésre.

[Lábjegyzet]