Az idősek célbavétele
NE ESS bele a csapdába. A csalóművészek már elvégezték a házi feladatukat. Ismerik azokat a tényeket, amelyek az idősebb lakosságot különösen vonzó célpontjává teszik a csalásnak. Az Egyesült Államokban például a 65 év fölötti emberek a lakosságnak csupán körülbelül a 12 százalékát teszik ki. Mégis, a személyi jövedelmük összesen több mint 800 milliárd dollár, s ez az amerikai családok nettó jövedelmének közel 70 százalékát képezi. Nem meglepő, hogy az ilyen idősebb emberek alkotják a csalások összes áldozatának körülbelül a 30 százalékát.
Mi teszi az időseket sebezhetővé? „Ők hajlanak arra, hogy természetüknél fogva bizakodóak legyenek, és talán nem jól értesültek az aktuális befektetésekről” — magyarázza a Consumers’ Research című folyóirat. Egy rendőrtisztviselő amiatt siránkozott, hogy a telefonon keresztül történő üzleti csalás „különösen a magányos és a sebezhető időseket ejti zsákmányul — ők alkotják az áldozatok nagy részét. Ezek az emberek abban a korszakban nőttek fel, amikor egy ember kézfogása ért annyit, mint a szava.” Az Amerikai Nyugdíjasok Egyesületének egyik képviselőjét idézték, aki a következőt mondta: „Gyakran azt mondják, hogy a kapzsiság visz valakit a bajba. Az idősek esetében nem a kapzsiságról van szó. Ők attól félnek, hogy felélik a pénzüket még mielőtt meghalnának. Nem akarnak a gyermekeik terhére lenni. Majd . . . [a csalás] feljelentésétől is félnek, mert attól tartanak, hogy a gyermekeik azt fogják gondolni, hogy nem tudnak magukra vigyázni.”
A csalás idős áldozatait nem mindig becsapják vagy félrevezetik. Némely esetben magányosak, talán arra viszi őket a szükség, hogy „megvásárolják” a barátságot. Egy közösségben néhány magányos özvegyet arra csábítottak, hogy fizessen be előre 20 000 dollárt „egy életre szóló tánciskoláért — írta egy újságíró-riporter. — Néhányuk még a sétáláshoz is túl gyenge volt. Ők nem naívak, csupán elkeseredettek voltak.” Egy táncklub az új beiratkozóknak helyet biztosít, hogy újonnan megismert barátaikkal együtt lehessenek, akik gyakran a saját korosztályukból valók. Nehéz ellenállni egy hízelgő, mézesmázos beszédű, nyájas üzletkötőnek, aki egyben a tánctanárjuk is lehet.
Figyeld meg a japán csalókat
Néhány csaló más módokon használja ki a magányos időseket. Japánban tisztességtelen csalóművészek gondoskodó embereknek adják ki magukat, akik időt szakítanak az idős áldozataikkal való csevegésre, és meghallgatják őket. Fokozatosan egyre gyakrabban látogatják meg őket, és miután elnyerték a célpontjuk teljes bizalmát, csalárd üzletet segítenek elő. Az ilyen csalárd fondorlatok egyik tipikus példája volt egy arannyal kapcsolatos csalás, mely körülbelül 30 000 embert érintett, s közülük sok volt a nyugdíjas, akiktől állítólag 200 milliárd yent (33 020 000 000 forintot) csaltak ki. Az Asahi Evening News című japán lap a következő szalagcímet viselte: „Nem valószínű, hogy az áldozatul esettek visszakapják a pénzüket”.
A tokiói Asahi Shimbun erről az esetről a következőképpen számolt be: Egy középkorú üzletasszony látogatott meg egy idős férfit, és ezt mondta neki: „K. úr, a munkámnál jobban törődök magával, mivel ön egyedül él.” Sok történetét meghallgatta, és a férfit elbűvölte az asszony. Amikor az asszony elment, engedélyt kért tőle, hogy másnap visszatérhessen. „Persze” — volt a férfi válasza.
Ezt rendszeres látogatások követték — együtt vacsoráztak, és a nő még ételt is hozott K. úrnak. „Amíg él, gondoskodok magáról” — ígérte a nő. Majd eljött az üzlet ideje: „Majd én igazgatom a birtokát. A vállalatom éppen most fejlesztett ki egy igen nagy hasznot hajtó módszert az egyén birtokának jó használatára.” A cselszövés azt kívánta meg a férfitól, hogy adja jelzálogba a házát és birtokát, vegyen belőle rúdaranyat, és tegye letétbe a nő vállalatánál. A csapdát felállították. K. úr egy újabb áldozata lett a csalások hosszú sorának. Miután az üzletet megkötötték, a nő soha többé nem tért vissza.
K. úr a következőt mondta: „Katonakoromban a halál kapujában voltam. De még ennél is nehezebb elviselni, hogy egy olyan valaki semmizett ki a birtokomból, aki miránk, idős emberek erőtelenségére vadászik, akik egyedül, a rokonokra való támaszkodás nélkül élünk. Úgy tűnik, a világ egy olyan korszakhoz érkezett, amikor az emberek még tisztességtelen eszközök árán is pénzhez akarnak jutni.”
Az idősek rászedése Olaszországban
A L’Italia che truffa (A csaló Olaszország) című könyv egy alaposan kidolgozott fondorlatról számolt be, melyet olasz csalók eszeltek ki, hogy megfosszák az időseket értékes, megtakarított pénzüktől. 1993-ban megalakítottak egy olyan kormányt, amelynek élén az olasz bank volt vezetője állt. Aláírása természetesen rajta volt azokon a bankjegyeken (nyilvánvalóan ezek még mindig érvényben vannak), amelyeket kormányzósága alatt adtak ki. Számos csaló, akik az olasz bank tisztviselőiként azonosították magukat, és hamis személyazonosító kártyát is hordtak maguknál, miután megjelentek az idős emberek ajtóiban, minden áldozatuknak ezt mondták: „Tudják, hogy az olasz bank vezetője lett a minisztertanács elnöke, ezért a bankjegyeken lévő aláírása többé nem érvényes. Nekünk az a kötelességünk, hogy összegyűjtsünk minden régi bankjegyet a családoktól, és újakkal cseréljük ki őket, melyeken az utódjának aláírása áll . . . Tessék, a nyugta. Holnapután menjen el a bankjába ezzel a dokumentummal, és meg fogja kapni azt a pénzösszeget, amit most nekünk ideadott.” Ezzel a cselszövéssel a csalók 15 milliárd lírát (körülbelül 1 620 000 forintot) gyűjtöttek össze egyetlen nap alatt!
Olaszországban néhány csaló az óvatlan személyekkel, így az idősekkel is, az utcán lép kapcsolatba. Az elővigyázatlanoktól azt kérik, vegyenek részt egy felmérésben, és adnak nekik egy papírt, hogy írják alá, és azt mondják nekik, hogy az aláírásuk egyszerűen csak azt igazolja, hogy részt vettek a felmérésben. A valóságban azonban olyan szerződést írnak alá, amely arra kötelezi őket, hogy csináljanak vagy vegyenek valamit.
Majd valamikor később, az áldozat bizonyos árucikkeket tartalmazó csomagot kap postán, és a csomagoláson talán jól látható figyelmeztetés áll, hogy ha az árucikket visszautasítja, valamilyen büntetést szabnak ki rá. Némelyek, különösen az idősek, megijednek, azt gondolván, hogy jobb kifizetni egy viszonylag kicsi összeget, és megtartani a kis értékű árut, mintsem szembenézni a bírósággal.
Mennyire elterjedt Olaszországban a csalás? A L’Italia che truffa szerint a feljelentett csalók száma mintegy 500 000-re tehető évente. És legalább háromszor ennyi csalót nem jelentenek fel. Egy tévériporter megjegyezte: „Minden évben összesen úgy kétmilliófajta, mindenféle csapdát állítanak fel, vagyis egy nap körülbelül 5-6 ezret.”
És ez így megy. Egyetlen korosztályt (vagy rasszt, nemzeti, illetve etnikai csoportot) sem hagynak figyelmen kívül azok, akik kicsalják az emberektől a pénzüket — ez gyakran az egész életükben megtakarított pénzüket jelenti. Légy óvatos! Ez veled is megtörténhet.
[Kiemelt rész/kép a 8. oldalon]
Így kerülheted el, hogy becsapjanak
NEM minden telefonos üzleteléssel foglalkozó szervezet becstelen. Az Amerikai Nyugdíjasok Egyesülete (AARP) szerint az Egyesült Államokban például 1994-ben 140 000 cég foglalkozott telefonon keresztül történő üzleteléssel. A becslések szerint 10 százalékuk, vagyis 14 000 volt tisztességtelen. Ezért hát ébernek kell lenned, amikor az ajánlat túl szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen. Itt közlünk néhány ötletet, amely segíthet elkerülni, hogy rászedjenek a telefonos üzletkötők.
◆ Ha valaki azért hív fel, hogy elmondja, nyertél valamit, talán az a legjobb, ha leteszed a telefont.
◆ Ha egy telefonos üzletkötő amellett erősködik, hogy vásárolj ma, mert holnap már túl késő lesz, ez általában annak a jele, hogy hamis ajánlatról van szó.
◆ Ügyelj a hitelkártyaszámodra. Ne add meg idegeneknek, akik erőszakosan anyagi javakat kérnek tőled.
◆ Semmit se vásárolj telefonon keresztül, hacsak nem te kezdeményezted a hívást, vagy olyan csomagküldő szolgáltatást nyújtó céggel van dolgod, amelyet jó hírnevéről ismersz.
A lakástulajdonosoknak óvatosnak kell lenniük a lakásban keletkezett károk kijavításához kapcsolódó csalások miatt. Itt közlünk néhány óvatosságra intő dolgot, amit az AARP fogyasztói ügyekkel foglalkozó részlege állított össze:
◆ Ne fogadj fel idegent addig, míg alaposan le nem ellenőrizted a róla szóló referenciákat — kérj más ügyfelektől neveket és telefonszámokat, akik már igénybe vették ezt a szolgáltatást.
◆ Gondos ellenőrzés nélkül semmit se írj alá, és bizonyosodj meg arról, hogy érted és egyet is értesz a szerződésben vagy megállapodásban szereplő összes kikötéssel.
◆ Sose támaszkodj valaki másra a megállapodás elmagyarázásában, hacsak nem olyan személyről van szó, akit ismersz, és akiben megbízol. Olvasd el az apró betűs részeket is.
◆ A javításokért sose fizess előleget. Mielőtt kifizetnéd a végösszeget, bizonyosodj meg arról, hogy a munkával meg vagy elégedve.
Légy éber. Használd a józan eszed. Ne habozz megmondani, ha nem akarsz vásárolni. És ne feledd: Ha egy ajánlat túl jónak tűnik ahhoz, hogy igaz legyen, akkor valószínűleg csalásról van szó.
[Kép a 7. oldalon]
A csalóművészek az idősek becsapása végett azt színlelhetik, hogy gondoskodó emberek