Másfajta élet a világ másik végén

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

A „DOWN UNDER” (világ másik vége) egy olyan angol kifejezés, amely sokak számára ismertté vált az elmúlt években. De mire vonatkozik? Ez a kifejezés az Egyenlítő alatt vagy azon túl fekvő országokra utal. Valójában a déli félteke összes országa úgy határozható meg, mint a „világ másik vége”. Általánosan azonban csak Ausztráliára és Új-Zélandra utalnak így. Ez a cikk Ausztráliára összpontosít majd, ez a név a latin australis szóból származik, melynek jelentése: ’déli’.

Az élet Ausztráliában eltér attól a fajta élettől, amelyet sok északi féltekén fekvő országban folytatnak. És ez nem csak a földrajzi fekvésből ered. Sok más különbözőség van, amit az idelátogatók megfigyelnek.

Európai gyarmatosítás

1788-ban megkezdődött e hatalmas, napfényes ország európai gyarmatosítása. Egy, az Első Flottaként ismert vitorláshajó-csapat behajózott a Sydney-öbölbe. Utasaik főként angol, ír, skót fegyencek voltak, akik magukkal hozták az angol nyelvet. Az elkövetkező 150 évben a legtöbb bevándorló brit származású volt.

A II. világháborút követően megváltozott a bevándorlók összetétele. Ma több ezer „új ausztráliai” van különböző országokból, legtöbben Olaszországból és Görögországból. Ezek a bevándorlók változatosabbá tették az ausztráliai életformát, és magukkal hozták az anyanyelvüket, a jellegzetes angol kiejtésüket, valamint a konyhaművészetüket és a kultúrájukat.

Ez magyarázatot ad az itt hallható akcentusok sokféleségére. Még azok is jellegzetes akcentussal és módon beszélnek angolul, akiknek családja már sok generáció óta itt él. Az angol a, e, i, o, u magánhangzók ausztráliai kiejtése nyílt, gyakran alig kivehető; olyan hangzás, amit időbe telhet másoknak pontosan megérteni. Azután vannak Ausztráliára jellemző kifejezések. Például: nem számít, hogy a nap vagy az éjszaka hányadik órája van, a „Jó napot!” vagy „Jó estét!” helyett elfogadott köszöntés egy barátságos „Kívánok, cimbora!” Gyakran ezt egy udvarias beszélgetés követi az illető egészségéről, és megkérdezhetik a látogatót: „Hogy s mint cimbora, minden rendben?”

Az emberek is különböznek

Az életben maradás ezen a barátságtalan földön alkalmazkodóképességet és erős jellemet kívánt. Ez magyarázatul szolgálhat sok ausztráliai nagyfokú derűlátására, ami előidézte a „Sínen leszel cimbora!” kifejezést. Ez arra utal, hogy az illetőnek nem kell nagyon aggódnia, amikor a dolgok sötéten festenek, mert végül mindennek jóra kell fordulnia.

A The Australians című kiadványhoz fűzött előszó megjegyzi: „Elvárható, hogy egy olyan ország, amely bilincsekben született, és kétszáz évvel később a kis országok közül az egyik legdinamikusabb és legvirágzóbb lett, felmutasson néhány bámulatba ejtő, különféle személyt. Ők alkotják . . . az ausztráliaiakat.”

A cimboraságnak ezt a jellegét sok ausztráliai úgy tekinti, mint ami az elmúlt két évszázadon keresztüli erős túlélési ösztönből fakad. Szeretik a figyelmet az ausztráliai katonák I. világháborúban mutatott kitartására terelni. Ezek a marcona férfiakból álló csapatok az új-zélandi fegyveres erőkkel együtt ANZAC-ként voltak ismertek. Ez egy betűszó az egyesült Ausztrál és Új-Zélandi Hadtest angol nevéből. „Diggerekként” (ásókként) is jól ismertté váltak, bár az bizonytalan, hogy ez árokásásukra, vagy az ausztráliai aranymezőkön történő ásásra utal, ahol is férfiak gyűltek össze az 1800-as évek alatt.

Jelentősebb különbség a vezetésben van

Azok a látogatók, akik olyan országokból jöttek, ahol a közlekedés az út jobb oldalán folyik, a vezetést Ausztráliában nagyon másnak találják. Az egész országban az út bal oldalán vezetik a járműveket.

Szóval, ha olyan országból érkezel Ausztráliába, ahol a jobb oldali vezetés a szabály, akkor veszélyesnek bizonyulhatnak az első lépéseid a forgalmas úton való átkeléskor. Végzetes lehet a beléd rögződött „balra nézni, majd jobbra nézni, és utána újra balra nézni” átkelési szokás. Most arra kell emlékezned, hogy mielőtt átkelsz, „nézz jobbra, azután nézz balra, majd megint jobbra”. Jól csináltad! Gyorsan tanulsz. Hoppá! Majdnem rossz oldalra szálltál az autóban. Elfelejtetted, hogy ebben az országban a vezető a jobb oldalon ül!

Más időjárási viszonyok

A világ másik végén, az északi féltekéhez viszonyítva az évszakok éppen fordítva vannak. A forró, száraz szelek északról és északnyugatról érkeznek, míg az összes hideg változás délről jön. Itt sose utalnak az északira úgy, mint ami hideget hoz, de légy óvatos az erős, fagyos déli széllel, hideg levegőjével és a lehetséges havazással és a hóviharral.

Ausztrália — a száraz belső területeken lévő akár 30 Celsius-fokot is elérő hőmérsékletével — a Föld legszárazabb és legmelegebb kontinense. A legmagasabb feljegyzett hőmérséklet 53,1 Celsius-fok volt. A legalacsonyabb –22 Celsius-fok volt, közel a Mount Kosciuskóhoz, Ausztrália legmagasabb hegycsúcsához, amely a Snowy-hegység vidékén található.

Az északi félteke mércéjével mérve itt általában nincs túlságosan hideg. Gondolj például Melbourne-re, Victoria állam fővárosára. Bár ez a város Ausztrália legdélibb részén van, a napi átlaghőmérséklet júliusban 6 és 13 Celsius-fok között mozog. Hasonlítsd ezt össze Peking (Kína) januári napi átlaghőmérsékletével: –10—+1 Celsius-fok; vagy a New York-i –4—+3 Celsius-fokkal. Mindkét város Melbourne-höz hasonló távolságra van az Egyenlítőtől. Miért van melegebb a világ másik végén, kiváltképpen ha Ausztrália közel van a Föld leghidegebb helyéhez, az Antarktiszhoz?

A különbség az, hogy az északi féltekén túlsúlyban van a szárazföld, a déli féltekén pedig az óceán uralkodik. Ausztráliát és Új-Zélandot több ezer négyzetkilométer óceán veszi körbe, amely meleg levegőből álló védelmet teremt a hideg antarktiszi légtömegek ellen, így tartva melegebben az éghajlatot.

Mivel Ausztrália hatalmas kiterjedésű kontinens, különböző részein az éghajlat változatossága elég szembetűnő. A délebbre fekvő államokban az évszakok megkülönböztethetők; télen derült, hideg vagy fagyos az éjszaka, melyet rendszerint kellemes, meleg nappal követ. Ezek a kellemes téli napok sokszor hasonlítanak sok északi féltekén fekvő ország nyári hőmérsékletéhez. Ausztrália északi államaiban azonban az évet csupán két évszakra lehet osztani: a hosszú, száraz évszakra és a monszunesős, csapadékos évszakra. Az Északi terület fővárosában, Darwinban a hőmérséklet 32 Celsius-fok körül mozog.

Más különbségek

A kontinens nagy részének túlnyomóan meleg időjárása miatt az ausztráliai emberek jórészt lezseren öltözködnek. De fontos egy széles karimájú kalap viselése. Itt gyakoribb a bőrrák előfordulása, mint a mérsékelt égövi országokban, mivel nagyobb mértékben ki vannak téve a napsütésnek.

Minthogy még mindig rengeteg tágas tér van Ausztráliában, sok piknikterületet hoztak létre szabadtéri barbecue (grillsütés) felszereléssel. A hús viszonylag olcsó, tehát a kolbász és a marhaszelet megszokott barbecue étel. Na de azok az emberek ott, akik körbeállják a szabadtéri barbecue-t, titkos kézjeleket küldenek egymásnak? Nem, mindössze azért legyeznek szabad kezükkel, hogy távol tartsák a legyeket! A legyek és szúnyogok, főként a melegebb időjáráskor, jócskán megnehezítik a szabadtéri étkezést.

Így hát az élet a világ másik végén azt jelenti, hogy megtanulnak együtt élni a legyekkel és szúnyogokkal; a legtöbb háznak elöl és hátul szúnyoghálós ajtaja van. Régebben az emberek a karimáról lelógó, légyriasztóként működő számos dugóval ellátott kalapot viseltek. A rovarirtó szerek megjelenése óta többé nem nagyon látni ilyen kalapokat.

Egy másik különbség a pompás, színes virágokhoz, a virágzó bokrokhoz és a fákhoz kötődik. Hiányzik az északi féltekén megfigyelhető erős illatár. Itt a kertbarátnak egész közel kell hajolnia az orrával a virághoz, hogy az illat teljes hatását élvezze. Természetesen ez nem minden ausztráliai virágra igaz. Például a boroszlán- és jázmincserjék gyönyörűséges élvezetet nyújtanak az orrodnak. De általánosságban véve a virágok kevésbé illatosak itt, mint a hűvösebb éghajlatokon.

Tágas tér

A világ másik végén az élet igazán eltérő oldala: a tér. Annak meghatározása, hogy mi van közel és mi van távol, eltér sok északi országétól. A távolság néhány település között olyan nagy, hogy valaki órákat utazhat, míg meglát egy másik várost. Különösen így van ez azon a helyen, amit szeretetteljesen az isten háta mögötti helyként ismernek. Itt a tér és a nyugalom mindent áthat, az idelátogató pedig megtöltheti tüdejét a friss, tiszta levegővel. Az eukaliptuszfa, amelyet szokás szerint gumifaként emlegetnek, itt van a közelben. A belső vidéket a gumifák és az akáciák uralják.

Ahogy az este közeledik, tündöklő naplemente gyönyörködteti a szemedet. De a sötét meglepő hirtelenséggel leszáll, mivel a világ másik végén nagyon rövid az alkonyat. Hamarosan a kristálytiszta déli, éjszakai égbolt feltárja a csillagainak sokaságát, ideértve a híres Dél Keresztjének nevezett alakzatot. Amint a vadvilág nyugovóra tér, a gumifák pedig körvonalazódnak az égen, eláraszt téged a nyugalom, ami úgy tűnik számodra, mintha még inkább növelné a tágas területet.

Gondosan oltsd el a tábortüzet, mielőtt befészkeled magad a hálózsákodba. Ez elengedhetetlen, mert ha tűz üt ki az ausztráliai cserjésben, akkor az hamar olyan pusztítást visz végbe, amely nincs tekintettel semmire, ami az útjába kerül. A gumifa koronája felrobban a nagy forróságban, előidézve, hogy a tűz félelmetes sebességgel elterjedjen. A forró, száraz nyári hónapokban a bozóttűz állandó félelem a cserjés területhez közel lakóknak. A tűzrakási tilalmat és a tűzgyújtási szabályokat pontosan be kell tartani.

Hamarosan hajnal hasad, és harsány nevetésre kelsz fel, ahogy az éjszakát a közeli fán töltő kookaburra boldog éneklésben tör ki. Megrémülve kinézel sátradból, és más fákat látsz, melyek gyönyörűen színezett madaraktól hemzsegnek. Mostanra már sokukkal találkozhattál, csakúgy, mint más teremtményekkel, ideértve a kengurukat, a koalákat, az emukat, s talán még a vombatokat is. De arra nemigen vágysz, hogy kígyókkal és pókokkal találkozz. Igen, ezen a földrészen van néhány a világon található legmérgesebb kígyók és pókok közül. De legtöbbjük — hacsak nem zavarod meg — soha nem veszélyeztet téged.

Itt az ideje a tábortűz körüli reggelinek: ez rendszerint szalonnából, tojásból és jól megpirított kenyérszeletekből áll. A friss levegő meghozta az étvágyadat. Ekkor, mialatt megpróbálod élvezni a reggelidet a legyek között, elgondolkozol ezen a cserjés élményen, mely bepillantást nyújtott neked az ausztráliai kontinens végtelenjébe.

Most befejeződött utazásod ebben a kiterjedt országban, és hazatérsz. Nem kétséges, hogy sokáig emlékezetedben fogod tartani az élményt, hogy megismerhetted a barátságos ausztráliaiakat és az egyszerű életmódjukat. Talán, mint a legtöbb látogató, egy nap szeretnél visszatérni. De egy következtetést minden bizonnyal levontál: másfajta élet van a világ másik végén!

[Kép forrásának jelzése a 16., 17. oldalon]

Törpepapagáj és rózsaszín kakadu: az Australian International Public Relations szíves engedélyével; nő: a West Australian Tourist Commission szíves engedélyével