Ahogyan megérthetjük a dadogástól való félelmet

MEG tudod állapítani a különbséget a között, aki folyékonyan beszél, és a között, aki fél a dadogástól? Talán azt feleled: „Hát persze.” De figyeld meg, mit ír Peter Louw a Hhhakkel (Dddadogás) című, afriakaans nyelvű könyvében: „Minden »nyíltan« dadogóra valószínűleg tíz olyan jut, aki annyira észrevétlen akar maradni, amennyire csak lehet, és aki különféle módokon rejtegeti beszédhibáját.” Rejtegeti beszédhibáját? Hogy lehet az?

Néhány dadogónak úgy sikerül rejtegetnie a beszédhibáját, hogy előre mérlegeli azokat a szavakat, amelyek a múltban már gondot okoztak neki. Ezután e szó kimondása helyett átformálja a mondatot, vagy más, hasonló jelentésű szót használ. Egy férj már 19 éve élt házasságban, és még mindig titokban tartotta dadogását. Amikor a felesége már kezdte sejteni, hogy mi az igazság, megkérdezett egy logopédust: „Gondolja, hogy ezért kér meg engem, hogy telefonáljak, ezért van az, hogy végül mindig én rendelek az étteremben, és ezért nem szól soha hozzá az . . . összejöveteleken?”

Figyeld meg Gerardota és Mariát is, egy dél-afrikai köztársaságbeli, boldog házaspárt. Maria számos alkalommal próbálta elmagyarázni a férjének, hogy azért nem szól hozzá a bibliatanulmányozási összejöveteleken, mert fél a dadogástól. „Badarság — mondta ellentmondást nem tűrően —, te nem dadogsz.” Gerard arra alapozta véleményét, hogy felesége általában beszédes természetű. Csak bizonyos beszédhelyzetek idézik elő nála a dadogástól való félelmet. Gerard ezt először ötévi házasság után ismerte fel, és bevallotta: „Nem tudtam róla, és meggondolatlan voltam.” Most felesége bírálgatása helyett inkább megdicséri őt, amikor összeszedi bátorságát, hogy nagy hallgatóság előtt beszéljen.

Érthető, hogy sok dadogót gyötör „az . . . olykor szűnni nem akaró, gyakran heves félelem. A dadogó legsebezhetőbb pillanatában, abban a pillanatban, amikor legnagyobb szükség van arra, hogy az embertársaival kapcsolatot teremtsen, akár mindennapos, akár bizalmas beszédben akarja elérni őket, nos ilyenkor talán arra számít, hogy megsebzik, nevetségessé teszik . . . Még azok is, akik a legsikeresebben birkóznak meg a helyzettel, elismerik, hogy a félelmük irányítja őket, és sohasem hagyja el őket teljesen” — magyarázza a dadogó David Compton a Stammering (Dadogás) című könyvében.

Helyzetek, amelyek félelmet válthatnak ki

Amikor egy dadogót felszólítanak, hogy hallgatóság előtt válaszoljon egy kérdésre, például egy iskolateremben, egy üzleti értekezleten vagy egy vallásos összejövetelen, az nyugtalanságot idézhet elő nála, amely súlyos dadogási rohammal végződik. „Van olyan idő, amikor úgy gondolod, hogy egyszerűen sokkal könnyebb csendben maradni?” — kérdezték egy Rosanne nevű, 15 éves, dél-afrikai köztársaságbeli dadogótól egy rádióinterjúban. „Sokszor; például amikor a tanteremben tudom a jó választ, tudom, hogy igen jó osztályzatokat kapok rá, viszont azt is tudom, hogy maga a beszéd túl sok erőfeszítésbe telik” — felelte.

Egy Simon nevű üzletemberrel szintén interjút készítettek a fent említett rádióműsorban. Rosanne-hoz hasonlóan Simon is javulást ért el a beszédterápia segítségével. Időnként azonban még mindig előfordul, hogy a dadogásból eredően kellemetlen epizódok történnek vele. Ezt csak súlyosbíthatja hallgatóságának a magatartása. „Amikor egy igazgatósági ülésen vagy, ahol jó sokat kell beszélned, és nehézségekkel küszködsz, az asztal körül ülő emberek nagyon, de nagyon türelmetlenné válnak” — magyarázza.

A dadogó félelmét nem szabad összekeverni azzal, amikor egy félénk személy talán az idegenekkel való beszédtől fél. Figyeld meg Lisát, aki két éve Jehova Tanúi összejöveteleire jár. A barátokkal folytatott könnyed beszélgetésekben gyakran elég folyékonyan sikerül neki a beszéd. Buzgón részt vesz az evangéliumhirdető munkában is, amely megkívánja, hogy hívatlanul odamenjen idegenekhez. De benne is van az a félsz, amely általános a dadogók körében — az, hogy nagy hallgatóság előtt kell beszélnie. „Az összejöveteleinken ritkán sikerül jelentkeznem és válaszolnom egy kérdésre — magyarázza Lisa. — Ha egyáltalán válaszolok, legfeljebb egy szót, vagy egy rövid mondatot mondok. Bár lehet, hogy ez kevés, de ez a tőlem telhető legtöbb. Sokszor a fejemben és a nyelvemen vannak a válaszok, hiszen mindig előre felkészülök. De a nyelvem egyszerűen nem hajlandó együttműködni velem.”

Néhány dadogó számára még rosszabb élmény az, ha hangosan kell olvasnia. Ilyenkor kénytelenek olyan szavakat használni, amelyeket rendes körülmények között kerülnének. „Az egyik összejövetelünkön néha megkérnek bennünket, hogy felváltva olvassuk el a szóban forgó írásszövegeket — folytatja Lisa. — Ilyen alkalmakkor rémülten ülök, fészkelődöm, várom, hogy rám kerüljön a sor, miközben nem tudom, hogy fog-e sikerülni a szöveg elolvasása, vagy sem. Néha, amikor olvasok, nem tudok kiejteni egy bizonyos szót. Akkor egyszerűen csak átugrom, és folytatom az olvasást.”

Nyilvánvaló, hogy alaposan el kell gondolkodnunk, mielőtt arra buzdítunk egy dadogót, hogy olvasson fel valamit. Az effajta „buzdítás” még rosszabb érzéseket idézhet elő a dadogóban. Inkább azt érdemli meg az ilyen személy, hogy meleg hangon dicsérjük meg azért, hogy a tőle telhető legtöbbet teszi.

Amikor segíteni próbálunk

A dadogás nagyon összetett rendellenesség. Ami az egyik embernél beválik, lehet, hogy a másiknál nem. Tulajdonképpen sok dadogó, aki egy időn át azt tapasztalja, hogy „meggyógyult”, később visszaesést szenved el. A dadogással kapcsolatban több kutatást végeztek már, mint szinte bármely más beszédhiba terén. A szakemberek mégsem találtak konkrét okot. Igazából a legtöbben egyetértenek abban, hogy sok tényező járulhat hozzá a dadogáshoz. A legújabb vizsgálatok szerint az egyik elmélet az, hogy a dadogás a dadogó életének korai szakaszában az agysejtek rendellenes szerveződésével van kapcsolatban. Dr. Theodore J. Peters és dr. Barry Guitar a Stuttering​—An Integrated Approach to Its Nature and Treatment (Dadogás — a természetére és kezelésére vonatkozó egységesített megközelítés) című kézikönyvében azt írja, hogy az okokkal kapcsolatos jelenlegi nézetek „idejétmúltak lesznek, ahogy egyre több vizsgálat tölti be a dadogással kapcsolatos ismereteinkben tátongó, óriási szakadékokat”.

Mivel az ember oly keveset tud a dadogásról, elővigyázatosságra van szükségünk, amikor e rendellenességgel sújtott személyeknek ajánlunk egyet a számos terápia közül. „A legerősebben dadogók csak részben gyógyulnak meg — fűzi hozzá a fenti kézikönyv. — Megtanulnak lassabban beszélni, vagy könnyedebben dadogni, valamint azt, hogy kevésbé zavarja őket a dadogás . . . Számunkra érthetetlen okokból néhány dadogó egyszerűen nem változik lényegesen a kezelés során.”b

Ha a kezelés nem válik be, néhány logopédus a dadogót okolja, hogy nem próbálkozott elég erőteljesen. Egyikük megerősítette: „A kudarc egyedüli valószínűsége abban rejlik, hogy a dadogó félszívű magatartást tanúsít.” Az ilyen állításokkal kapcsolatban David Compton író ezt mondta: „Nem találok szavakat a harag kifejezésére, melyet az efféle megjegyzések idézhetnek elő a dadogókban. Először is azért, mert ez tagadhatatlanul valótlan. Egyetlen kezelés sem lesz soha hatásos minden dadogónak, sőt még ami egy konkrét dadogónak hatásos, az is messze nem biztos. Másodszor azért, mert a dadogók kudarcban élnek . . . Bármi, ami szükségtelenül és jogtalanul növeli [kudarcukat], vétek.”

Terhük könnyítése

A dadogók általában nem szeretnék, ha sajnálnák őket. Mégis sokat lehet tenni terhük könnyítése érdekében. Amikor dadognak, zavarodban ne fordítsd el tekintetedet. Ne nézd a szájukat, hanem inkább a szemükbe nézz. Általában érzékenyek hallgatóik testbeszédére. Ha fesztelennek látszol, az segít félelmük mérséklésében. „Mutassa ki az illetőnek, hogy őt is éppen úgy kész végighallgatni, mint bárki mást” — mondta egy logopédus.

Azok a tanárok, akiknek vannak dadogó diákjaik, sokat tehetnek az ilyen diákok félelmének enyhítésére. A dél-afrikai köztársaságbeli Die Unie című, oktató folyóiratban a tanárok a következő tanácsot kapták: „A legtöbb dadogó sokkal kevesebbet dadog, ha tudja, hogy az, aki hallgatja, nem vár el tőle folyékony beszédet.”

A fenti folyóirat szerint az is fontos a tanár részéről, hogy ismerje meg a diák érzéseit. Ne kerüljék a tanárok zavarukban az ilyen diákokat, hanem inkább azt a tanácsot kapják, hogy beszélgessenek velük, és buzdítsák őket a nehézséggel kapcsolatos érzéseik kifejezésére. Így a tanár megtudhatja, hogy mely beszélgetési helyzetektől fél legjobban a diák. „Az, hogy folyékonyan beszél-e, 80 százalékban öntől függ” — számol be a folyóirat. Akkor fog folyékonyabban beszélni, ha tudja, hogy a nehézség ellenére elfogadják őt. A folyóirat a továbbiakban kifejti: „Ha a tanteremben fesztelen, tanulásra összpontosító a légkör, az nemcsak a dadogónak, hanem az osztály többi tagjának is javára válik.”

Ezeket a javaslatokat biztosan sikeresen lehet alkalmazni a felnőttek tanításakor is.

Teremtőnk megérti

Teremtőnk, Jehova Isten teljesen megérti az emberi tökéletlenséget. Azt a megbízást adta Mózesnek, hogy legyen a szószólója az izraeliták Egyiptomból való kivezetésekor. Ezt annak teljes tudatában tette, hogy Mózesnek beszédhibája volt, amely megnehezítette számára a kommunikálást. Isten azt is tudta, hogy Mózes testvére, Áron — vele ellentétben — folyékonyan beszél. „Tudom, hogy ő ékesenszóló” — mondta Isten (2Mózes 4:14). Mózesnek azonban más, sokkal fontosabb tulajdonságai voltak, mint például a lojalitás, a kedvesség, a hit és a szelídség (4Mózes 12:3; Zsidók 11:24, 25). Mózes ellenvetései ellenére Isten ragaszkodott ahhoz a választásához, hogy Mózes legyen az Ő népének vezére. Ugyanakkor Isten engedményt tett Mózes félelme miatt: Áront nevezte ki Mózes szószólójának (2Mózes 4:10–17).

Utánozhatjuk Istent azáltal, hogy megértést tanúsítunk. Méltósággal bánj a dadogókkal, és ne engedd, hogy egy beszédhibától ne lásd a személy valódi értékét. Ezt szemlélteti egy kislánynak és dadogó édesapjának a tapasztalata. Az édesapa megtanult egy módszert, amellyel folyékonyabban tudott olvasni. Egyik este kipróbálta hatéves kislányán, amikor felolvasott neki egy történetet, és nagyon büszke volt rá, hogy milyen folyékonyan olvasott.

— Apuci, beszélj rendesen — mondta a kislány, amikor az édesapja befejezte az olvasást.

— Nagyon is rendesen beszélek — válaszolta az édesapa felháborodva.

— Nem is — erősködött a kislány —, beszélj úgy, ahogy mindig szoktál.

Igen, ez a kislány olyannak szerette az édesapját, amilyen volt, még akkor is, ha beszédhibás volt. Tehát, ha legközelebb olyannal van dolgod, aki dadog, ne feledd, hogy annak a személynek értékes gondolatai és kívánatos tulajdonságai lehetnek. Minden bizonnyal vannak érzései. Légy türelmes, és tanúsíts iránta megértést.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 25. oldalon]

Egy dadogó talán fél a nyilvánosság előtt felszólalni

[Kép a 26. oldalon]

Légy türelmes, ha egy dadogó nehezen tud beszélgetni veled

[Kép a 27. oldalon]

A dadogók általában félnek a telefonálástól