„Egyre mélyülő szakadék tátong a papok és a laikusok között”

„AZ AMERIKAI evangélikus egyházakban egyre mélyülő szakadék tátong a papok és a laikusok között” — jegyzi meg Robert K. Johnston, aki a teológia és művelődéstörténet professzora. Az Egyházak Világtanácsának folyóiratában, a Ministerial Formationban megemlít néhány tényezőt, amely előidézi ezt az elidegenedést. Mivel növekednek a családi terhek, a lelkészek olyan munkabeosztást szeretnének, amely hasonlít „az orvosok hétvégi váltott műszakához”. Ha a lelkész túlórázik, elvárja, hogy kárpótolják az erőfeszítésért. Ráadásul — mondja a professzor —, „ahogy növekszik az erkölcsi és jogi nyomás”, a teológiai szemináriumok arra intik a végzőseiket, hogy a nehézségek elkerülése végett „csak a többi pap »körében« legyenek közeli barátaik”, és tekintsék „ügyfeleknek” a híveiket. Ezért nem meglepő, hogy sok hívő viszont úgy tekinti lelkészét, mint aki az elit osztályhoz tartozik, és távol van az átlagos templombajáró szükségleteitől és gondjaitól.

Milyen lelkész tudná csökkenteni a szakadékot? Egy tanulmány, amely azt elemezte, miért vallanak kudarcot a lelkészek a szolgálatban, úgy véli, hogy a hívők nem tekintik fontosnak a lelkész elméleti tudását és szakképzettségét. Az egyháztagok nem a szellemi óriást, az ékesen beszélő szónokot vagy a gyakorlott ügyintézőt keresik. Elsősorban azt szeretnék, ha lelkészük „Isten embere” lenne, aki gyakorolja, amit prédikál. Johnston professzor azt mondja, ha hiányzik ez a tulajdonság, akkor „nem tudnak átadni annyi ismeretet, vagy felmutatni olyan szakértelmet”, amely áthidalja a szakadékot.

Mit mond a Biblia, mik a gyülekezeti vénekre vonatkozó követelmények? „Szükséges annakokáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos; nem borozó, nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, versengéstől ment, nem pénzsóvárgó; ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel. Szükséges pedig, hogy jó bizonysága is legyen a kívülvalóktól; hogy gyalázatba és az ördög tőribe ne essék” (1Timótheus 3:2–4, 7).