Így tanulhatjuk meg elengedni gyermekeinket

„MINT a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fiak” — mondta a bibliai zsoltáríró (Zsoltárok 127:4). Egy nyílvessző nem véletlenül talál célba. Gondosan kell hozzá célozni. Ehhez hasonlóan, szülői irányítás nélkül a gyermekek talán nem érik el azt a célt, hogy felelősségteljes felnőtté váljanak. A Biblia a következőre buzdít: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól” (Példabeszédek 22:6).

Senki sem válik máról holnapra eltartott gyermekből független felnőtté. Mikor kell hát a szülőknek elkezdeniük függetlenségre nevelni a gyermekeiket? Pál apostol egy Timótheus nevű fiatalembert a következőkre emlékeztetett: „gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által” (2Timótheus 3:15). Képzeld el, hogy Timótheus édesanyja már akkor elkezdte a fiát szellemi dolgokra nevelni, amikor a fiú még csak csecsemő volt!

Na már most, ha a csecsemők hasznot tudnak meríteni a szellemi nevelésből, vajon nem ésszerű a lehető leghamarabb arra nevelni őket, hogy felnőttekké váljanak? Ennek egyik módja, ha megtanítjuk nekik, hogy legyenek felelősségteljesek, és hozzák meg a saját döntéseiket.

A gyermekek felelősségteljességre való tanítása

Hogyan ösztönözheted gyermekeidet, hogy felelősségteljesek legyenek? Egy házaspár, Jack és Nora a következőt idézték fel a lányukról: „Amikor még csak alig tudott járni, megtanulta, hogy bevigye a zoknikat és az apró dolgokat a szobájába, és a megfelelő fiókba tegye azokat. Azt is megtanulta, hogy rakja a helyére a játékokat és a könyveket.” Ez kicsiny kezdet, de a gyermek már így is megtanulja, hogyan hozzon felelősségteljes döntéseket.

Amint a gyermek idősebb lesz, talán valamilyen nagyobb felelősséggel lehet megbízni. Abra és Anita ezért megengedték a lányuknak, hogy legyen egy kutyája. A gyermek felelőssége volt, hogy gondot viseljen a kutyáról, és még a saját zsebpénzéből is adott az eltartására. Türelmet kíván meg, hogy arra neveljük a gyermekeket, miként feleljenek meg a felelősségeiknek. Ám megéri a fáradságot, és hozzájárul az érzelmi növekedésükhöz.

A mindennapi házimunkák további lehetőséget nyújtanak arra, hogy felelősségvállalásra tanítsuk a gyermekeket. Néhány szülő valósággal felmenti gyermekeit a családi teendők alól, mivel az ezekben való részvételüket inkább kellemetlenkedésnek, mintsem segítségnek tekinti. Mások úgy gondolják, hogy a gyermekeiknek „jobb életet kellene élniük annál, amilyen nekik volt gyermekkorukban”. Ez hibás érvelés. A Szentírás ezt mondja: „Aki rabszolgáját kiskorától kezdve kényezteti, végül hálátlannak látja” (Példabeszédek 29:21, Katolikus fordítás). Ennek az írásszövegnek az alapelve kétségkívül alkalmazható a gyermekekre is. Szomorú, ha egy fiatal nem csupán ’hálátlanul’ lép a felnőttkorba, de még a legegyszerűbb házimunkák ellátására is képtelen.

A bibliai időkben élt fiataloknak a szokás szerint kijelölték a mindennapi házimunkájukat. Például a fiatal József csupán 17 éves volt, amikor kivette részét a család nyájáról való gondviselés felelősségéből (1Mózes 37:2). Ez nem kis feladatot jelentett, mivel az apjának hatalmas nyája volt (1Mózes 32:13–15). Arra a tényre való tekintettel, hogy József erős vezetővé vált, nem nehéz elhinni, hogy ez a korai nevelés sokat segített, hogy jellemvonása jó irányba formálódjon. Izráel jövőbeni királyára, Dávidra ugyancsak a család nyáját bízták fiatal korában (1Sámuel 16:11).

Mi ebből a tanulság a szülőknek? Bízz gyermekeidre jelentőségteljes házimunkát. Idővel, erőfeszítéssel és türelemmel megtaníthatod a fiataloknak, hogy vegyenek részt a takarításban, a főzésben, az udvar rendben tartásában, valamint az otthoni javítómunkákban és a járművek bütykölésében. Az igaz, hogy sok függ a gyermek életkorától és képességétől. De általában még a kisgyermekek is részt tudnak venni némiképp abban, hogy „segítenek apucinak megjavítani az autót”, vagy „segítenek anyucinak a főzésben”.

A mindennapi házimunkákra való tanítás azt is megköveteli, hogy a szülők megadják gyermekeiknek a legdrágább ajándékot — az idejüket. Megkérdeztek egy kétgyermekes házaspárt, mi a sikeres gyermeknevelés titka. Így válaszoltak: „Idő, idő, idő!”

Szerető helyreigazítás

Amikor a gyermekek jól végzik el a feladataikat, vagy legalább erőfeszítést tesznek ezért, nagylelkű és őszinte dicsérettel buzdítsd őket! (Vesd össze: Máté 25:21.) Természetesen a gyermekek ritkán végzik el egy felnőtt szaktudásával a feladatokat. És amikor a gyermekeknek megengedik, hogy meghozzák a saját döntéseiket, akkor gyakran követnek el hibákat. De óvakodj attól, hogy túlságosan felfújd a dolgokat! Vajon te is mint felnőtt, nem követsz el hibákat? Akkor hát miért ne lennél türelmes, amikor a gyermeked hibázik? (Vesd össze: Zsoltárok 103:13.) Légy tekintettel a hibákra. Tekintsd őket a tanulási folyamat egy részeként.

Michael Schulman és Eva Mekler írók a következőt figyelik meg: „Azok a gyermekek, akikkel barátságosan bánnak, nem félnek attól, hogy büntetést kapnak, ha egy független tettet visznek véghez.” De „azok a gyermekek, akiknek rideg vagy durva szüleik vannak, félnek attól, hogy gyakorlatilag bármiféle spontán dolgot tegyenek — beleértve ebbe a hasznos dolgokat is —, mivel attól tartanak, hogy a szüleik valami hibát fognak találni abban, amit csináltak, és bírálni fogják őket, vagy meg fogják büntetni őket”. Ez a kijelentés összhangban van azzal, amire a Biblia inti a szülőket: „ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek” (Kolossé 3:21). Így hát, amikor egy gyermek erőfeszítései nem felelnek meg a várakozásoknak, miért ne dicsérnéd meg őt azért, amit legalább megpróbált megtenni? Buzdítsd arra, hogy legközelebb jobban csinálja. Tudasd vele, hogy fejlődése az öröm forrása neked. Biztosítsd őt a szeretetedről.

Persze időnként szükség van a helyreigazításra is. Ez különösen a tinédzserkor alatt lehet nyilvánvaló, amikor a fiatalok a saját személyiségük kifejlesztésével küszködnek, hogy elfogadhatók legyenek olyannak, amilyenek. A szülők ezért bölcsen teszik, ha a függetlenség elérésére tett ilyenfajta próbálkozásokra megértéssel tekintenek, és nem értelmezik őket állandóan lázadásnak.

Az igaz, hogy a fiatalok hajlamosak ösztönösen cselekedni, vagy engedni az „ifjúkori kivánságoknak” (2Timótheus 2:22). Így hát annak elmulasztása, hogy korlátokat szabjunk a fiatalos viselkedésnek, érzelmi kárt okozhat egy gyermekben — nem fogja megtanulni az önuralmat és az önfegyelmet. A Biblia erre figyelmeztet: „a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját” (Példabeszédek 29:15). De a helyénvaló, szeretetteljes fegyelmezés hasznos, és felkészíti a fiatalt a felnőttkor kívánalmaira és nyomásaira. A Biblia így int: „A ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel” (Példabeszédek 13:24). Emlékezz azonban arra is, hogy a fegyelmezés lényege a tanítás és a nevelés, nem pedig a büntetés. A „vessző” itt valószínűleg arra a pálcára utal, amelyet a pásztorok használtak nyájaik terelésére (Zsoltárok 23:4). Ez a szerető irányítás, és nem a kíméletlen kegyetlenkedés jelképe.

Életre szóló oktatás

A szülői irányításra akkor van különösen szükség, amikor a gyermek oktatására kerül sor. Érdeklődj gyermeked oktatása iránt. Segíts neki, hogy megfelelő iskolai tanfolyamokat válasszon, és felelősségteljes döntést hozzon azt illetően, vajon szükség lesz-e valamilyen kiegészítő oktatásra.a

Természetesen az összes oktatás közül a szellemi oktatás a legfontosabb (Ésaiás 54:13). A gyermekeknek szükségük lesz Isten szerinti értékekre, hogy életben maradjanak a felnőttek világában. Képezni kell a „felfogóképességüket” (Zsidók 5:14, NW). Ebben a vonatkozásban a szülők sokat segíthetnek nekik. Jehova Tanúi között a családok arra kapnak buzdítást, hogy gyermekeikkel rendszeresen tanulmányozzák a Bibliát. Timótheus édesanyjának a példáját követve, aki a fiát csecsemőkorától fogva tanította az Írásokra, a Tanú-szülők hasonlóképpen tanítják kisgyermekeiket.

Egy Barbara nevű egyedül álló szülő a gyermekei számára nagyon kellemes élménnyé teszi a családi bibliatanulmányozást. „Azon az estén igyekszek finom ételt készíteni a gyermekeknek, és olyan édességet is csinálok, amit szeretnek. A magnóba a Királyság-dallamokat teszem, hogy megteremtsem a megfelelő hangulatot. Majd miután imával elkezdjük, általában Az Őrtorony folyóiratot tanulmányozzuk. Ha azonban valamilyen különleges szükséglet merül fel, olyan kiadványokat használhatok fel, mint például a Fiatalok kérdései — gyakorlatias válaszokb című könyv.” Barbara szerint a Biblia tanulmányozása segít a gyermekeinek „Jehova nézőpontját elsajátítani”.

Igen, nem lehet nagyobb ajándékot adni egy gyermeknek Isten Szavának, a Bibliának az ismereténél és megértésénél. Ez az ’együgyűeknek eszességet, gyermeknek tudományt és meggondolást’ adhat (Példabeszédek 1:4). Ilyen módon felfegyverkezve, egy fiatal úgy lép be a felnőttkorba, hogy képes lesz szembenézni az új nyomásokkal és helyzetekkel.

A legtöbb szülő életmódjában még így is nagy változást jelent, ha a gyermekek elmennek otthonról. A következő cikkünkben megvizsgáljuk, miként nézhetnek sikeresen szembe az üres családi fészek kihívásával.

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 6. oldalon]

„Azok a gyermekek, akiknek rideg vagy durva szüleik vannak, félnek attól, hogy gyakorlatilag bármiféle spontán dolgot tegyenek — beleértve ebbe a hasznos dolgokat is —, mivel attól tartanak, hogy a szüleik valami hibát fognak találni abban, amit csináltak, és bírálni fogják őket, vagy meg fogják büntetni őket” (Michael Schulman és Eva Mekler: Bringing Up a Moral Child).

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

Egyedül álló szülők — a gyermekek elengedésének kihívása

Egy Rebecca nevű egyedül álló szülő megfigyeli: „Az egyedül álló szülőknek nagyon nehéz elengedniük a gyermekeiket. Ha nem figyelünk magunkra, hajlamosak vagyunk még a széltől is óvni őket, és arra, hogy anyáskodjunk felettük.” A családi boldogság titka* című könyv a 106., 107. oldalon ezeket a hasznos észrevételeket teszi:

„Természetesen az egyedül álló szülők különösen szoros kapcsolatot ápolnak gyermekeikkel, mégis ügyelniük kell arra, hogy a szülők és a gyermekek között levő, Isten által megszabott korlátokat ne rombolják le. Komoly problémák adódhatnak például abból, ha az egyedül álló anya a fiától várja el, hogy vegye a vállára a ház urának felelősségeit, vagy úgy kezeli lányát, mint bizalmas barátnőjét, és intim problémáival terheli a lányt. Így tenni nem helyénvaló, azonkívül megterhelő is, és talán összezavarja a gyermeket. Biztosítsd gyermekeidet, hogy mint szülő, te fogsz gondoskodni róluk — és nem fordítva. (Vö. 2Korinthus 12:14.) Időnként talán némi tanácsra vagy támogatásra van szükséged. Keresd fel ennek érdekében a keresztény véneket vagy talán az érett keresztény nőket, de ne a kiskorú gyermekeidet (Titus 2:3).” Amikor az egyedül álló szülők megfelelő határokat szabnak, és egészséges kapcsolatot tartanak fenn a gyermekeikkel, általában könnyebb elengedniük otthonról a gyermekeket.

* Megjelent a Watchtower Bible and Tract Society of New York, Inc. kiadásában.

[Képek a 7. oldalon]

A gyakorlati nevelés segíthet a gyermekeknek abban, hogy felelősségteljesebb felnőttekké váljanak

[Képek a 8. oldalon]

A családi bibliatanulmányozás olyan bölcsességgel láthatja el a gyermekeket, amely ahhoz szükséges, hogy meg tudják állni a helyüket felnőttekként