Növényfajták tűnnek el — Miért?

KÍNÁBAN csaknem 10 000 fajta búzát termesztettek 1949-ben. Az 1970-es évekre azonban már csak 1000-et. Az Egyesült Államokban 1804 és 1904 között állítólag 7098 almafajtát termesztettek, amelynek körülbelül 86 százaléka ma már feledésbe merült. A Report on the State of the World’s Plant Genetic Resources for Food and Agriculture című beszámoló szerint ráadásul „úgy látszik, hogy nem létezik többé a káposztafajták 95 százaléka, a kukoricafajták 91 százaléka, a borsófajták 94 százaléka és a paradicsomfajták 81 százaléka”. Hasonló statisztikákat jelentenek országok világszerte. Miért ez a hirtelen csökkenés? Néhányan azt mondják, hogy ennek fő oka a modern agrárkereskedelem terjeszkedése, és a családi gazdaságok ezt követő eltűnése, aminek az lett a következménye, hogy hagyományos és igen változatos termésfajták vesztek el.

A növényfajták elvesztése egyre inkább hozzájárulhat ahhoz, hogy rosszabb legyen a termés. Gondolj például Írország 1845—49-es nagy burgonyahiányára, amelyben körülbelül 750 000 ember halt éhen, amikor egy növénybetegség elpusztította a burgonyatermés legnagyobb részét. Mi a biológiai előidézője ennek a tragédiának? „A genetikai azonosság” — mondja az Egyesült Nemzetek Szervezete egyik jelentése.

Több mint 1000 génbankot építettek ki világszerte az 1970-es és az 1980-as években, hogy összegyűjtsék és megőrizzék a növények génállományát. De ezeknek a génbankoknak a száma gyorsan csökken, és néhányuk már nem is működik. A jelentések szerint körülbelül csak 30 országnak van most megfelelő létesítménye a növények magvainak biztonságos, hosszú távú tárolására és eltartására.

A Biblia azt ígéri, hogy Krisztus Királyság-uralma alatt Jehova ’lakodalmat szerez minden népeknek kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből’ (Ésaiás 25:6). Milyen hálásak lehetünk, hogy Jehova Isten — ’a ki minden testnek eledelt ad’, és aki a genetikai sokféleség Teremtője — kielégíti majd az emberek összes táplálékszükségletét! (Zsoltárok 136:25; 1Mózes 1:29).