A stroke oka

„AZ AGY a test legérzékenyebb szerve” — állapítja meg dr. Vladimir Hachinski ideggyógyász, a kanadai Londonban található Western Ontariói Egyetem munkatársa. A test teljes súlyának pusztán 2 százalékán az agy több mint tízmilliárd idegsejtet tartalmaz, amelyek állandó érintkezésben vannak, hogy előidézzék az összes gondolatunkat, mozgásunkat és érzékelésünket. Mivel az agy az energia miatt az oxigéntől és a glükóztól függ, állandó utánpótlást kap a bonyolult verőérrendszeren át.

Ha azonban az agynak bármelyik meghatározott része, még ha néhány másodpercre is, meg van fosztva az oxigéntől, akkor érzékeny neuronfunkciók károsodnak. Ha ez néhány percnél tovább tart, károsodik az agy, mivel az agysejtek kezdenek elpusztulni az általuk ellenőrzött funkciókkal együtt. Ezt az állapotot isémiának nevezik; ez oxigénhiány, melyet főleg a verőerek elzáródása okoz. Az oxigénhiány halálos kémiai láncreakciókat indít el, további károkat okozva az agyszövetnek. A következmény a stroke. Akkor is stroke következik be, ha a vérerek megrepednek, és elöntik az agyat vérrel, s ez megszakítja az összekötő pályákat. Ez felborítja a kémiai és elektromos áramlást az izmokhoz, és az agyszövet károsodását okozza.

Hatásai

Minden stroke különböző, és csaknem végtelen módon érintheti az egyéneket. Bár senki sem szenved a stroke összes lehetséges következményétől, a hatásai az enyhe és alig észrevehető lefolyástól a súlyos és fájdalmasan nyilvánvaló lefolyásig terjedhetnek. Az határozza meg, melyik testi funkciók károsodnak, hogy az agy melyik területén következik be a stroke.

Általános csapás az alsó és felső végtagok gyengesége vagy bénulása. Rendszerint ez a test egyik oldalára korlátozódik; arra az oldalra, amelyik ellentétes az agynak azzal az oldalával, ahol a stroke bekövetkezik. Így tehát a jobb agyfélteke sérülésének bal oldali bénulás a következménye, a bal agyfélteke sérüléséé pedig jobb oldali bénulás. Néhány egyén továbbra is használni tudja karjait és lábait, majd pedig azt fedezi fel, hogy izmai olyannyira remegnek, hogy úgy látszik, mintha végtagjai a maguk külön irányában indulnának el. Az áldozat úgy néz ki, mint egy kezdő korcsolyázó, aki próbálja megtartani egyensúlyát. Dr. David Levine, a New York Egyetem Orvosi Központjának a munkatársa ezt mondja: „Elvesztették azt a fajta érzékelésüket, amely megmondja nekik, hogy mozog-e vagy sem a végtagjuk, és hol van a térben.”

A túlélőknek több mint 15 százaléka rohamokat tapasztal, amelyek ellenőrizhetetlen mozgásokat okoznak, és általában olyan időszakokat, amikor nincsenek eszméletüknél. Gyakori a fájdalom, valamint az érzékelésben bekövetkező változások is. Egy stroke-ot túlélő személy, aki állandóan zsibbadtságot érez a kezében és a lábában, ezt mondja: „Vannak éjszakák, amikor valami hozzáér a lábamhoz, én pedig fölkelek, mert úgy érzem, mintha áramütés érne.”

A stroke következménye lehet a kettős látás és a nyelési gondok. Hogyha a száj és a torok érzékelő központjai megsérülnek, további megaláztatásokon mehet át a stroke áldozata, például nyáladzhat. Az öt érzékszerv közül bármelyik érintve lehet, zavart okozva a látásban, hallásban, szaglásban, ízlelésben és a tapintásban.

Kommunikációs nehézségek

Képzeld el, hogy két nagydarab idegen követ a gyengén kivilágított utcán. Visszapillantva látod, hogy feléd rohannak. Próbálsz segítségért kiáltani, de nem jön ki hang a torkodon! El tudod képzelni azt a teljes csalódottságot, amelyet ilyen helyzetben éreznél? Ez az, amit a stroke sok áldozata átél, amikor hirtelen elveszti a beszédképességét.

A stroke egyik leginkább lesújtó következménye, hogy a beteg nem képes megosztani gondolatokat, érzéseket, reményeket és félelmeket — jelképes értelemben véve el van szigetelve a barátoktól és a családtól. A stroke egyik túlélője ezt ezekkel a szavakkal mondta el: „Soha nem jött ki hang a torkomon, amikor megpróbáltam kifejezni magamat. Arra voltam kényszerítve, hogy csendben maradjak, és nem tudtam követni sem szóbeli, sem írásbeli utasításokat. A szavak úgy hangzottak . . . mintha az emberek körülöttem idegen nyelvet beszélnének. Nem tudtam sem megérteni, sem használni a nyelvet.”

Károly azonban mindent megértett, amit mondtak neki. De a válaszadásról ezt írja: „Meg tudtam ugyan formálni a szavakat, amelyeket mondani akartam, de zavarosan és zagyván jöttek ki a torkomon. Ennél a pontnál úgy éreztem, mintha be lettem volna zárva saját magamba.” Arthur Josephs a Stroke: An Owner’s Manual című könyvében kifejti: „Több mint száz különböző izom van szabályozva és koordinálva a beszéd közben, és minden egyes izmot átlagosan több mint száz mozgató egység szabályoz . . . 140 000 bámulatba ejtő neuromuszkuláris eseményre [van] szükség a beszéd minden egyes másodpercéhez. Csoda, hogy talán zagyva beszéd annak a következménye, ha károsodik az agynak ezeket az izmokat szabályozó része?”

Stroke okozza a beszéd területén jelentkező, sok zavarba ejtő jelenséget. Egy személy például, aki nem tud beszélni, talán tud énekelni. Egy másik személy talán ösztönösen mond szavakat, de nem akkor, amikor mondani akarja, vagy, ezzel ellentétben, talán szakadatlanul beszél. Mások újra és újra megismételnek szavakat, illetve szókapcsolatokat, vagy rosszul használják a szavakat, igent mondva, amikor nemet akarnak mondani és fordítva. Néhányan tudják, milyen szavakat akarnak használni, de az agy képtelen arra indítani a szájat, az ajkat és a nyelvet, hogy kimondja azokat. Vagy talán azt tapasztalják, hogy érthetetlenül beszélnek az izmok gyengesége miatt. Néhányan talán heves kitörésekkel meg-megszakítják szavaikat.

Másik stroke okozta sérülés lehet, hogy károsodik az agynak az a része, amely szabályozza az érzelmeket kifejező hangszínt. Ennek egyhangú beszéd lehet a következménye. Vagy talán az illetőnek nehézsége lehet, hogy felfogja mások érzelmeket kifejező hangszínét. Az efféle kommunikációs korlátok, és azok, amelyeket fent megemlítettünk, válaszfalat emelhetnek a családtagok közé, például férj és feleség közé. György ezt így magyarázza: „Mivel a stroke hatással van az arckifejezésekre és a taglejtésekre, valójában a teljes személyiségre, feleségemmel hirtelen nem úgy jöttünk ki egymással, mint korábban. Úgy tűnt, mintha teljesen más feleségem volna, valaki, akit újra meg kell ismernem.”

Érzelmi és személyiségbeli változások

A helyzethez nem illő hangulatváltozások, könnyekben való kitörések és nevetőgörcsök, rendkívüli düh, a gyanú szokatlan érzése és a nyomasztó szomorúság hozzátartozik ahhoz a néhány elképesztő érzelmi és személyiségbeli zavarhoz, amellyel a stroke-ot túlélőknek és családjaiknak esetleg meg kell küzdeniük.

A stroke egyik áldozata, akit Gilbertnek hívnak, elmondja: „Olykor érzelgőssé válok: vagy nevetek, vagy sírok a legjelentéktelenebb dolog miatt. Időnként, amikor nevetek, valaki megkérdezi: »Miért nevetsz?«, és én tényleg nem tudom megmondani miért.” Ez, valamint az, hogy ehhez egyensúlyzavar, és enyhe bicegés párosul, arra indította Gilbertet, hogy ezt mondja: „Úgy érzem, mintha valamilyen más testben lennék, mintha másvalaki lennék, nem ugyanaz a személy, aki a stroke előtt voltam.”

A testet és az elmét átalakító károsodásokkal élve, kevés ember tud elszökni, ha egyáltalán el tud valaki, az érzelmi zavar elől. Hirojuki, akinek stroke-ja következtében károsodott a beszéde és részleges bénulása lett, megjegyzi: „Még idővel sem lettem jobban. Kétségbeestem, amikor ráébredtem, hogy nem leszek képes ugyanúgy folytatni a munkámat, mint azelőtt. A dolgokat és az embereket kezdtem hibáztatni, s úgy éreztem, mintha szétvetnének az érzelmeim. Nem úgy viselkedtem, mint egy férfi.”

A félelem és a szorongás megszokott dolog a stroke áldozatainak. Ellen megjegyzi: „Bizonytalannak érzem magam, amikor olyan nyomást érzek a fejemben, amely egy jövőbeni stroke-ra figyelmeztethet. Igazán félőssé válok, ha hagyom, hogy borulátón gondolkozzak.” Ron elmondja, milyen aggodalmakkal küzd: „Időnként csaknem lehetetlen, hogy megfelelő következtetést vonjak le. Bosszant, ha egyszerre kell két vagy három apró nehézséget tisztáznom. Olyan hamar elfelejtek dolgokat, hogy néha nem emlékszem a döntésre, amelyet néhány perccel korábban hoztam. Ennek következményeként elkövetek néhány rettenetes hibát, és ez nekem is, és másoknak is kellemetlen. Milyen leszek néhány éven belül? Képtelen leszek értelmesen beszélgetni, vagy autót vezetni? Teherré válok a feleségem számára?”

A családtagok szintén áldozatok

Látható tehát, hogy a stroke áldozatai nem az egyedüli személyek, akiknek küszködniük kell a lesújtó következményekkel. A családjuk is küszködik. Néhány esetben azzal a borzasztó sokkal kell megbirkózniuk, hogy szemük előtt látják az egykor magát kifejezni tudó, jó képességű személyt hirtelen leromlani és legyengülni olyan állapotba, mint amilyenben a támaszra szoruló csecsemő van. Kapcsolatok bomolhatnak fel, amikor a családtagoknak talán szokatlan szerepet kell magukra vállalniuk.

Haruko így mondja el a tragikus hatásokat: „A férjem csaknem minden fontos dolgot elfelejtett. Hirtelen meg kellett válnunk a vállalattól, amelyet igazgatott, és veszni hagytuk házunkat és javainkat. Ami leginkább bántott, hogy többé nem tudtam szabadon beszélgetni a férjemmel, vagy tanácsért fordulni hozzá. Mivel összetéveszti a reggelt az estével, gyakran leveszi a védőpelenkát, amelyet éjszaka kell használnia. Bár tudtuk, hogy eljön az az idő, amikor ilyen állapotba kerül, mégis nehéz elfogadnunk azt a tényt, hogy ilyen állapotban van. Helyzetünk teljesen felcserélődött olyan értelemben, hogy most a lányom és én vagyunk a férjem gyámolítói.”

„Gondoskodni egy stroke-os személyről, nem számít mennyire szereted, időnként lesújtó lehet — jegyzi meg Elaine Fantle Shimberg a Strokes: What Families Should Know című könyvben. — A nyomás és a felelősség nem csökken.” Néhány esetben a magas színvonalú gondoskodás, melyet némely családtag nyújt, megviselheti a gondozó egészségét, érzelmeit és szellemiségét. Mária kifejti, hogy életére rettenetes hatással volt édesanyjának stroke-ja: „Mindennap meglátogatom őt, és próbálom szellemileg erősíteni, olvasok és imádkozok vele, azután elárasztom szeretettel, ölelésekkel és puszikkal. Amikor hazajövök, érzelmileg ki vagyok merülve — néha olyannyira, hogy hányok.”

Néhány gondozó a magatartásban bekövetkezett változásokkal birkózik meg a legnehezebben. Dr. Ronald Calvanio neuropszichológus ezt mondja az Ébredjetek!-nek: „Amikor olyan betegséged van, amely érinti a bonyolultabb kéregfunkciókat — vagyis azt, ahogy a személy gondolkodik, irányítja az életét és érzelmi reakcióit —, akkor a személy lényegével foglalkozunk; tehát bizonyos módon a pszichológiai károsodás, amely végbemegy, valóban drámaian megváltoztatja a család világát.” Josiko elmondja: „Úgy tűnt, hogy a férjem teljesen megváltozott a betegség után, dühbe gurult a legjelentéktelenebb dolog miatt. Ilyenkor igazán boldogtalanná válok.”

A személyiségbeli változásokat gyakran talán nem ismerik fel azok, akik nem tartoznak a családhoz. Ezért néhány gondozó elszigetelve érzi magát, és egyedül hordozza terheit. Midori elmagyarázza: „A stroke-ok következtében férjemnek értelmi és érzelmi fogyatékosságai lettek. Bár nagy szüksége van a bátorításra, nem beszél erről senkinek, és egymagában szenved. Tehát rám hárul, hogy érzelmeivel foglalkozzak. Az, hogy mindennap figyelem férjem hangulatait aggódóvá és néha még félénkké is tesz.”

Hogyan birkózik meg sok stroke-ot túlélő személy és családja azokkal a változásokkal, amelyeket a stroke hoz az életükbe? Milyen módokon nyújthatunk mindannyian segítséget azoknak, akik a stroke bénító hatásától szenvednek? Ezt a következő cikkünk fejti ki.

[Kiemelt rész/kép a 7. oldalon]

Figyelmeztető jelek

• Hirtelen gyengeség, az arc, a kar vagy a láb zsibbadása, illetve bénulása, főleg a test egyik oldalán

• Hirtelen homályos vagy ködös látás, főleg az egyik szemmel; kettős látás

• Nehézségek még a legegyszerűbb mondatok elmondásában és megértésében is

• Szédülés, illetve az egyensúly vagy a koordináció elvesztése, főleg, ha más tünettel társul

Kevésbé gyakori tünetek

• Hirtelen megmagyarázhatatlan erős fejfájás — gyakran az „eddig érzett legerősebb fejfájásnak” nevezik

• Hirtelen émelygés és láz — a kezdeti gyorsaság különbözteti meg a vírusos betegségektől (több nap helyett percek vagy órák)

• Rövid ideig tartó eszméletvesztés, illetve csökkent öntudat időszaka (ájulás, zavarodottság, rángatódzás, kóma)

Ne hagyd figyelmen kívül a tüneteket

Dr. David Levine arra ösztönöz, hogy amikor a tünetek jelentkeznek, a beteg „olyan gyorsan menjen el a kórház sürgősségi betegellátó osztályára, amilyen gyorsan csak lehet. Bizonyíték van rá, hogy ha a stroke-ot az első néhány órában kezelik, akkor a károsodást a lehető legkisebbre lehet csökkenteni.”

Néha a tünetek talán nagyon rövid ideig jelentkeznek, és azután elmúlnak. Ezek az esetek TIA-ként, tranziens isémiás attakként ismertek. Ne hagyd figyelmen kívül őket, mivel súlyos stroke kockázatát jelezhetik, és valódi stroke követheti. A doktor kezelni tudja az okokat, és segíthet csökkenteni a kockázatát egy jövőbeni stroke-nak.

Átvettünk azokból az irányelvekből, amelyekről a Nemzeti Stroke Társaság (Englewood, Colorado, USA) gondoskodott.