Az esőerdőkből származó előnyök

EGY kolostorban 1844-ben Konstantin von Tischendorf a görög nyelv tudósa 129 ókori kéziratlapot vett észre egy szemétkosárban. Tischendorf magával vitte a felbecsülhetetlen értékű lapokat, s ezek most részét alkotják a Codex Sinaiticusnak — a világ egyik leghíresebb bibliai kéziratának.

Ezt a kincset időben megmentették. Az esőerdők — melyeknek szintén gyakran figyelmen kívül hagyják az igazi értékét — ritkán vannak ilyen szerencsés helyzetben. A száraz időszak alatt minden évben az állattenyésztők és a vándorló földművesek által gyújtott tüzek ezrei világítják meg a trópusi égboltot. Al Gore, aki most az Egyesült Államok alelnöke, tanúja volt egy ilyen tűzvésznek az Amazonas vidékén. Ezt mondta: „Egyszerűen hihetetlen a pusztítás mértéke. Ez az egész történelem egyik nagy tragédiája.”

Ritkán égetünk el valamit, amiről tudjuk, hogy értékes. Az esőerdők nagy tragédiája, hogy azelőtt pusztítjuk el, mielőtt felfognánk értéküket, mielőtt megértenénk, hogyan működnek, s még mielőtt megtudnánk, mi rejlik bennük. Az esőerdők lángba borítása olyan, mintha elégetnénk egy könyvtárat, hogy felmelegítsünk egy lakást — anélkül, hogy megvizsgálnánk a könyvek tartalmát.

Az utóbbi években a tudósok elkezdték tanulmányozni ezeket a „könyveket”, azaz az esőerdőkben fellelhető információ széles tárházát. Lenyűgöző dolgokról „olvasnak”.

Nincs még egy ilyen erdő

„A Nyugat-indiai-szigetek fáinak sokféleségét képtelenség megmagyarázni” — kiáltott fel Gonzalo Fernández de Oviedo spanyol krónikás 1526-ban. Öt évszázaddal később értékelése még mindig helytálló. „Az esőerdő a legváltozatosabb, a legösszetettebb és a legkevésbé megértett ökoszisztéma a földön” — írja Cynthia Russ Ramsay írónő.

A trópusokkal foglalkozó biológus, Seymour Sohmer kijelenti: „Sohasem szabad szem elől tévesztenünk a tényt, hogy keveset, illetve semmit sem tudunk arról, hogyan épülnek fel, illetve hogyan működnek a legpárásabb trópusi erdők, hogy az esőerdőket alkotó fajokat ne is említsük.” A fajok valódi száma s a kölcsönhatásaik összetettsége ijesztővé teszi a kutatók feladatát.

A mérsékelt övi erdőkben lehet, hogy csak kevés fafaj van hektáronként. Egy félhektárnyi esőerdő azonban több mint 80 különféle fajt tarthat fenn, még akkor is, ha hektáronként átlagosan összesen csak körülbelül 700 fa van. Mivel az effajta változatosság osztályozása kimerítő és nagy gondosságot igénylő feladat, eddig csak kevés, egy hektárnál nagyobb esőerdődarabot elemeztek. Azoknál azonban, melyeknél elvégezték ezt, meglepő eredmény született.

A fák óriási sokfélesége számtalan nichét teremt a tömérdek erdőlakónak — sokkal többet, mint bárki gondolta. Az U.S. National Academy of Sciences azt mondja, hogy az eredeti esőerdő jellegzetes 10 négyzetkilométernyi területe otthont adhat 125 különféle emlősfajnak, 100 hüllőfajnak, 400 madárfajnak és 150 lepkefajnak. Az összehasonlítás kedvéért megjegyezzük, hogy egész Észak-Amerikában az odalátogató madarakkal együtt kevesebb mint 1000 madárfaj van.

Bár a számtalan növény- és állatfajból néhány az esőerdő nagy területén megtalálható, mások csak egy hegységre korlátozódnak. Ez teszi oly sebezhetővé őket. Néhány évvel ezelőtt, mire a favágók befejezték a tarvágást egy ecuadori hegyháton, a helyi növényfajok közül 90 kipusztult.

Ezek miatt a tragédiák miatt a Trópusi Erdő Akciótervének Egyesült Államokban lévő alcsoportja így figyelmeztet: „A nemzetek közösségének hamarosan gyors és koordinált támadást kell intéznie a nehézség ellen, hogyha a következő század elejére meg akarja menteni ezeket az igen lebecsült és valószínűleg pótolhatatlan erőforrásokat a tényleges pusztulástól.”

De a következő kérdések merülhetnek fel: Tényleg annyira értékesek ezek a természetes erőforrások? Nagymértékben érintené az esőerdő megsemmisülése az életünket?

Táplálék, friss levegő és gyógyszer

Egy tányér kukoricapehellyel kezded a napod, esetleg főtt tojással és egy csésze forró kávéval? Ha igen, akkor közvetve te is élvezed az esőerdők ajándékait. A kukorica, a kávébabszemek, a tyúk, mely a tojást tojta, és még a tehén is, mely a tejet adta — mind-mind a trópusi esőerdő állat-, illetve növényvilágából származik. A kukorica Dél-Amerikából, a kávé Etiópiából, a házityúk az ázsiai bankivatyúktól származik, a fejőstehén pedig a veszélyeztetett délkelet-ázsiai banteng leszármazottja. „Amit megeszünk, annak 80 százaléka a trópusokról származik” — magyarázza a Tropical Rainforest című könyv.

Az ember nem engedheti meg magának, hogy hátat fordítson élelmiszer-utánpótlása származási helyének. Mind a termés, mind az állatállomány gyengülhet a túlságosan nagy mértékű beltenyésztés miatt. Az esőerdő óriási fajgyűjteményével olyan óriási genetikai változatosságról tud gondoskodni, mely erősebbé teszi a fajgyűjteményhez tartozó növényeket, illetve állatokat. Rafael Guzmán mexikói botanikus például felfedezte a pázsitfűfélék egyik új faját, amely kapcsolatban van a kukoricával. Felfedezése izgalomba hozta a földműveseket, mivel ez a pázsitfűféle (Zea diploperennis) a kukoricatermést tönkretevő, hét nagyobb betegségből ötnek ellenáll. A tudósok azt remélik, hogy arra használhatják az új fajt, hogy kifejlesszék a kukorica egy betegségeknek ellenálló fajtáját.

1987-ben a mexikói kormány védelme alá vonta a hegységet, ahol ez a vadkukorica található. De azzal, hogy oly sok erdőt elpusztítanak, bizonyára elvesznek az ehhez hasonló felbecsülhetetlen értékű fajok, még mielőtt felfedeznék őket. Délkelet-Ázsia erdeiben számos vadmarhafaj van, amely erősebbé tudná tenni a háztáji gulyák fajtáit. De az összes faj a kipusztulás szélén áll, mivel kipusztítják természetes környezetüket.

A friss levegő éppoly fontos, mint a táplálék, melyet elfogyasztunk. Ahogy bárki észreveszi, aki szereti a felüdítő erdei sétát, a fák felbecsülhetetlen értékű feladatot végeznek el: feltöltik a légkört oxigénnel. De amikor elégetik őket, szén szabadul fel szén-dioxid és szén-monoxid formájában. Mindkét gáz gondokat okoz.

Némelyek úgy becsülik, hogy az ember tevékenysége már eddig is megduplázta a föld légkörének szén-dioxid mennyiségét. Bár az ipari szennyezést tekintik a főbűnösnek, az erdők felégetéséről azt mondják, hogy az összes szén-dioxid-kibocsátás több mint 35 százalékáért felelős. Amint a szén-dioxid a légkörbe kerül, úgynevezett üvegházhatást hoz létre, amelyről sok tudós azt jósolja, hogy súlyos globális felmelegedésnek lesz az okozója.

A szén-monoxid még rosszabb. Ez a legjelentősebb halálos alkotóelem abban a füstködben, amely a külvárost mérgezi. De James Greenberg kutató meglepődött, amikor észrevette, hogy „ugyanannyi szén-monoxid van az amazonasi dzsungelek fölött, mint az Egyesült Államok külvárosai fölött”. Az amazonasi erdők meggondolatlan felégetése beszennyezi azt a légkört, amelyet a fáknak kellene megtisztítaniuk!

Amellett, hogy az esőerdő a táplálék és a tiszta levegő forrása, még valóságos patika is lehet. Az orvosok által felírt összes gyógyszer egynegyedét a trópusi erdőkben termő növényekből nyerik. Az Andok köderdeiből származik a kinin, mellyel a malária ellen küzdenek; az Amazonas vidékéről a kuráre, melyet izomlazítónak használnak a sebészetben; Madagaszkárból pedig a rózsásmeténg, melynek alkaloidjai rendkívülien megnövelik sok leukémiás beteg életben maradási esélyét. Az effajta lenyűgőző eredmények ellenére a trópusi növények körülbelül csak 7 százalékának vizsgálták meg a lehetséges gyógyászati tulajdonságait. És lassan kifutunk az időből. Az United States Cancer Institute figyelmeztetése szerint „a trópusi párás erdők széles körben elterjedt pusztítása súlyosan hátráltathatja a rákellenes hadjáratokat”.

Vannak más létfontosságú feladatok is, melyeket az esőerdők elvégeznek — bár jelentőségüket mindaddig ritkán értékelik, míg az erdők el nem tűnnek. Ezek között van a csapadék és a hőmérséklet szabályozása, csakúgy, mint a talajerózió elleni védelem. „A világ trópusi erdeinek sokkal több ajándéka van, mint amennyit jelenleg felfogunk — számol be a The Emerald Realm: Earth’s Precious Rain Forests című könyv. — De már most is tudjuk, hogy értékük felbecsülhetetlen.”

„Csak azt óvjuk meg, amit szeretünk”

Minden bizonnyal a butaság netovábbja elpusztítani azokat az erőforrásokat, amelyek oly bőségesen gondoskodnak rólunk. Több mint 3000 évvel ezelőtt Isten azt az utasítást adta az izraelitáknak, hogy óvják meg a gyümölcsfákat, amikor ellenséges város ellen harcolnak. Egyszerű volt az ok, amiért ezt az utasítást adta: „Azok gondoskodnak számodra táplálékról.” Azonkívül „a mezőnek fája nem ember, hogy ostromold” (5Mózes 20:19, 20, The New English Bible). Ugyanezt lehet elmondani az ostrom alá vett esőerdőről.

Nyilvánvaló, hogy az esőerdők — a gyümölcsfákhoz hasonlóan — sokkal többet érnek, amikor állni hagyják őket, mint amikor ki vannak vágva. De ebben a modern világban a rövid távú előnyök gyakran többet nyomnak a latban, mint a hosszú távú értékek. Az oktatás azonban meg tudja változtatni a szemléletmódokat. Baba Dioum szenegáli ökológus a következőkre mutat rá: „Végső soron csak azt óvjuk meg, amit szeretünk; csak azt szeretjük, amit megértünk; és azt értjük meg, amit megtanítanak nekünk.”

Tischendorf ellopta a Sínai-pusztában lévő ókori papírokat, mivel szerette az ókori kéziratokat, s meg akarta védeni őket. Elég ember tanulja meg szeretni az esőerdőket addig, míg van idő a megmentésükhöz?

[Oldalidézet a 11. oldalon]

Az esőerdők lángba borítása olyan, mintha elégetnénk egy könyvtárat, hogy felmelegítsünk egy lakást — anélkül, hogy megvizsgálnánk a könyvek tartalmát

[Kiemelt rész/képek a 8., 9. oldalon]

Az erdő teremtményeinek megóvása

JESÚS ELÁ az afrikai esőerdő gorilláira és más állataira vadászott körülbelül 15 évig. De nem vadászik többé. Idegenvezető lett egy természetvédelmi területen, amelyet azért tartanak fenn, hogy megvédjenek 750 síkvidéki gorillát az Egyenlítői-Guineában.

„Nagyobb örömet találok az esőerdőben, ha nem vadászok — magyarázza Jesús. — Az erdő olyan nekem, mintha a falum lenne, mivel itt otthon érzem magam, és minden szükséges dologgal ellát. Meg kell tennünk mindent, amit csak tudunk, hogy megőrizzük ezeket az erdőket a gyermekeinknek.”

Jesús, aki buzgón beszél másoknak is az erdő iránt érzett szeretetéről, szerencsés. Most több pénzt keres a gorillák megvédésével, mint amikor vadászott rájuk. Mivel a turisták boldogan fizetnek a kiváltságért, hogy ilyen állatokat láthatnak a vadonban, a parkok jövedelemhez juttatják a helyi embereket, a látogatóknak pedig emlékezetes betekintést nyújtanak a teremtmények gazdagságába. De ezen bámulatba ejtő „életfolyamatok” megóvásához „nagy kiterjedésű természetvédelmi területek [kellenek], amelyek ideális esetben magukban foglalnak egész vízgyűjtő területeketa is” — magyarázza a Tropical Rainforest című könyv.

Miért kell a parkoknak olyan nagynak lenniük ahhoz, hogy megfelelő védelemről gondoskodjanak? John Terborgh a Diversity and the Tropical Rain Forest című könyvében kiszámolta, hogy egy életképes jaguárpopulációnak (körülbelül 300 kifejlett, szaporodóképes példánynak) körülbelül 7500 négyzetkilométerre van szüksége. „Ezzel a kritériummal a világon csak kevés parkban van elég hely a jaguároknak” — vonja le a következtetést. A tigriseknek még ennél is több helyre lehet szükségük. Előfordulhat, hogy egy szaporodóképes tigrisállománynak (400 állatnak) 40 000 négyzetkilométernyi területre van szüksége.

Ha az ilyen ragadozóknak nagy természetvédelmi területeket tartanának fenn, az esőerdő egész területét hasonlóképpen meg lehetne védeni. Egy másik előny, hogy ezeknek az állatoknak létfontosságú szerepük van egy minden szempontból egészséges állatközösség fenntartásában.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/képek a 8., 9. oldalon]

Kis és nagy teremtmények

1. Feltűnő színek tarkítják az esőerdő sok szöcskéjét. Más rovarok olyan hatásosan álcázzák magukat, hogy nehéz észrevenni őket.

2. A lepkék az esőerdő legfigyelemreméltóbb és legpompásabb állatai.

3. Az ágról ágra ugrándozó majmok csapata az erdő egyik legszórakoztatóbb látványa.

4. Bár a jaguár vitathatatlanul az amerikai esőerdők királya, sok természetbarát még sohasem látta a vadonban.

5. Az orchidea csodálatos virágai díszítik a trópusi hegyeket borító párás esőerdőket.

6. Kevesebb mint 5000 vadon élő tigris maradt.

7. Az Amerika trópusi részén élő herkulesbogárnak találó a neve, mivel félelmetesnek látszik a szarvai miatt, de egészen ártalmatlan.

8. Bár a gorillák a védett fajok közé tartoznak, húsukat még mindig meg lehet találni az afrikai piacokon. Ez a szelíd óriás vegetáriánus, s családostul kóborol az erdőben.

9. Az ocelotokat a pompás bundájukért folytatott vadászattal csaknem teljesen kipusztították.

10. A papagájok az erdő legzajosabb és legtársaságkedvelőbb madarai közé tartoznak.

11. A gerinceskörmű galágó hatalmas szemei azt sugallják, hogy éjszaka szerzi be táplálékát.

[Forrásjelzés]

Fotó: Zoo de Baños

Fotó: Zoo de la Casa de Campo, Madrid

[Forrásjelzés]

Fotó: Zoo de Baños

[Képek a 7. oldalon]

Az esőerdők terménye: 1. a kakaó, 2. a rózsásmeténg, amely hasznos a leukémia kezelésében és 3. a pálmaolaj. 4. Az erdőirtás pusztító földcsuszamlásokhoz vezet