Pulóverkészítés Patagóniában
AZ ÉBREDJETEK! ARGENTÍNAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
„FÁZOK!” A mérsékelt égövi területeken ki ne mondta volna már valamikor ezeket a szavakat? És a reakciód ezután talán ez volt: „Hol a pulóverem?”
Ha annak a több millió embernek vagy az egyike, akik pulóvert hordanak, elgondolkoztál már azon, hogyan is készül? Hogyan fonják a gyapjút? Hogyan nyerik a színt? Itt Argentínában élnek bennszülött indiánok, akik mindezt kézzel csinálják. Látogassunk el hozzájuk, és nézzük meg, hogyan teszik ezt.
Pulóverkészítés régi módszerrel
Az araukán néphez tartozó egyik indián törzs, a mapucse indiánok számos tagja él Patagónia déli részén Argentínában. Ők a gyapjúfonás és -színezés hagyományos módszerét alkalmazzák. Amikor a déli félgömbön tavasz van — november vége és december eleje felé —, különleges acélollót használva megnyírják a juhokat. A juhnyírás olyan művészet, amelyet látni kell!
Nyilvánvaló, hogy a juhról lekerülő gyapjú füvet, növényeket és összecsomósodott földet tartalmaz. Így alaposan meg kell mosni. Ezt úgy teszik, hogy forró vízbe merítik, majd pedig kiteszik száradni. Ezután a megmaradt szennyező anyagokat eltávolítják. Ez a folyamat escardado vagy kártolás néven ismert. Ha rendesen elvégzik a folyamatot, akkor a gyapjú tiszta, száraz és nagyon lágy lesz. Ez azt jelenti, hogy a gyapjú kész arra, hogy kötőfonalat vagy fonalat készítsenek belőle.
Két hagyományos módja van a fonalkészítésnek. Az egyik, amikor orsót használnak hozzá. (Lásd az 1. fényképet.) A fonónő úgy készít fonalat a gyapjúból, hogy miközben feltekeri a gyapjút az orsóra, egyik kezével a lábához dörzsöli és összesodorja azt. A fonal ezután összegyűlik az orsón. A fonal vastagságát az szabja meg, hogy mennyi gyapjút tekernek az orsóra.
A fonalkészítés másik eljárásában rokkát használnak, melyet a fonónő egy pedállal működtet. A gyapjú egy lyukon keresztül kerül a fonókerékbe, és a fonónő szabályozza a fonal vastagságát. (Lásd a 2. fényképet.) Ha egyszer elkészül a fonal, akkor abból olyan jellegzetes fonalgombolyagot lehet készíteni, amelyet a legtöbb nő megvásárol. De mit mondjunk a gyapjú különböző színekre való befestéséről? Hogyan csinálják ezt?
A mapucsék úgy készítik a színeket, hogy bizonyos gyökereket vagy növényeket körülbelül 30 percig enyhén sós vízben forralnak. Ez ahhoz a módszerhez hasonló, ahogyan az Arizonában (USA) élő navahó indiánok némelyike készíti az általa szőtt pokrócokhoz a színeket. Argentínában, ahhoz hogy a mapucsék sárga színt kapjanak, megfőzik a Darwin-borbolya (Berberis darwinii) gyökerét; hogy fehér pöttyökkel tarkított barna színt kapjanak, a radal-cserje, vagyis a vaddió leveleit használják fel; piros színt pedig répákból nyernek. Bár ez a módszer munkaigényes, a színek igen ellenállnak a kifakulásnak. Most, hogy az összes fonal színes, elkezdhetjük kötni a pulóvert.
Kötés — Különféle stílusok
A nők már évszázadok óta kötőtűt használnak, hogy a fonalból sima szövetet készítsenek, amelyet ezután össze lehet varrni egy ruhának. Négy kötőtűt használnak a zoknik, ruhaujjak és cső alakú ruhadarabok kötéséhez. Egy forrásmű azt állítja, hogy a kötést mint tevékenységet valószínűleg Arábiában kezdték el úgy i. sz. 200 körül. A kötésben való jártasság ezután elterjedt Európában, és a spanyolok a XVI. században behozták a kötést Dél- és Közép-Amerikába, bár ezt a művészetet talán már korábban is művelte néhány helybeli földműves.
Kedves kötőnőnk most ezt kérdezi:
— Milyen vastag pulóvert szeretne?
Ez a döntés fogja meghatározni, milyen vastag kötőtűt és fonalat fog használni. Majd ezt kérdezi:
— Milyen színeket szeretne?
Ha ez is el van döntve, akkor most már elkezdheti a kötést.
A dologban járatlan embereket az lepi meg, hogy a kötés művészetének alapjául mindössze két alapvető szem szolgál: a sima és a fordított szem. A fordított szem a sima szem fonákja, és arra szolgál, hogy bordás hatást alakítson ki vele az ember. E két szem kombinációjával különféle mintákat lehet alkotni.
Kötőnőnk a pulóvert több részből készíti el — az elejéből, a hátából, az ujjakból és a nyakából —, majd összevarrja őket, hogy befejezze a terméket. Természetesen egy ruhadarab elkészítése órákat, sőt több napot is igénybe vesz. Ha tehát egy ilyenfajta ajándékot kapsz, ne vedd azt természetesnek! Sok türelmes munkát fektettek bele.
Modernkori módszerek
Az ipari forradalom óta olyan gépeket találtak fel, amelyek nagyon rövid idő alatt pulóverek ezreit képesek megkötni. Manapság ezeket az ipari kötőgépeket gyakran számítógépek vezérlik. Sok nő ezeknél kisebb gépet használ otthon, s így sok időt megtakarít.
Patagóniában a kötés még mindig családi vállalkozásnak számít, mivel az édesanya végzi a kötést, az apa és a gyermekek pedig segítenek befejezni a megkötött ruhadarabot. Gyakran házi kötőgépet használnak, majd eladják a felesleges termékeiket egy kötöttárugyárnak. Ez segít a családi költségvetésben.
Pulóvert fogsz vásárolni?
Mit vegyél figyelembe, ha pulóvert vásárolsz? Ha kézi kötésű pulóvert szeretnél, valószínűleg többet kell érte fizetned, s így jó lenne a legjobbat kapni azért az árért. Gondosan válaszd ki a pulóvert a szükségleteidnek megfelelően, és ellenőrizd a minőségét. Hogyan teheted ezt meg? Ellenőrizd, hogyan vannak eldolgozva a ruha szélei, és milyen tartása van a nyakának. Vizsgáld meg a fonal tapintását és összetételét. 100 százalék gyapjú? Keverék? Ha kiteríted, könnyen kinyúlik és úgy marad, vagy visszatér eredeti formájába? Majd valahányszor csak viseled a pulóvert, gondolj mindarra a munkára, amit belefektettek, különösen akkor, ha azt kézzel készítették Patagóniában!
[Térkép a 22. oldalon]
DÉL-AMERIKA
ARGENTÍNA
Patagónia
[Forrásjelzés]
Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.
[Képek a 23. oldalon]
1. Orsó használata a fonal elkészítéséhez
2. Rokkával gyorsabban lehet fonalat készíteni
3. Jól átvizsgált gyapjút adagolnak a rokkába
4. Kötés hagyományos módszerrel
5. Egy pulóver eleje
6. Modernkori számítógép-vezérlésű kötőgép