Az afrikai égbolt ékszerei

Az Ébredjetek! kenyai tudósítójától

AZ AFRIKAI szavanna száraz és barna színű, az erős egyenlítői nap keményre égette. Átfurakszunk egy afrikai fafajta horgas tüskéi között és a tövises bozótoson.

Egyszer csak hirtelen megállunk. Figyelmünket egy szivárványszínű felvillanás ragadja meg. Egy kis madár jött megpihenni a virágzó akácia ágára, és ez a madár oly élénk színű, mintha maga a nap bújt volna meg apró tollai között. Ezt a szárnyas drágakövet nektármadárnak hívják.

Fémtükrök

A nektármadaraknak száznál is több fajuk létezik. Legtöbbjük a trópusi Afrikában található, de Ázsiában, Ausztráliában, sőt még a csendes-óceáni szigeteken is fellelhetők. A nektármadarak szépsége változatosságukkal vetekszik, és apró fémtükrök módjára verik vissza a napfényt, s ezzel a ragyogó színű szivárványt mutatják be: piros, sárga, kék és zöld színt játszva, valamint a vörösréz árnyalatait.

A nektármadarakat általában az amerikai kolibrikhez hasonlítják. A kolibrikhez hasonlóan ezek a madarak is csodaszép színekben pompáznak, és nektárral táplálkoznak. Viszont nagyobbak a kolibriknél, és nem repülnek olyan ügyesen, mint észak-amerikai megfelelőik.

A nektármadár általában úgy szívja ki a nektárt, hogy pontosan a virágra csücsül, és a hosszú, ívelt csőrét használja, hogy a virágok torkába mélyen le tudjon érni. Ha azonban egy cső alakú virág túl hosszú, és a nektármadár nem ér le teljesen az aljára, talán átszúrja a virág alsó részét, hogy így az utolsó cseppig kiigya a benne rejlő értékes tartalmat. Olyan rovarokkal is táplálkozik, amelyeket a virágokról és a közeli lombkoronáról szed le.

A hímek kiváló énekesek is. Előadásuk a pompás nektármadár érces, vékony cip hangjától a Kelet-Afrikában élő, piros tollpamatos malachit-nektármadár gyönyörű cik-cik-cik-cik-cit trí-trí-turrrr hangzású trillájáig mindent felölel. Gyakran az énekük hívja fel a madármegfigyelők figyelmét arra, hogy a madarak a sűrű bozótosban vannak. De ha már egyszer az énekük alapján felfedezték őket, akkor könnyűszerrel meg is látják a madarakat az afrikai préri száraz, barna színű vidékén.

Szorgalmasak, de nem nyújtanak káprázatos látványt

Míg a hím nektármadarat élvezet látni és hallgatni, a tojó kisebb nála, és inkább tompa színű. A madármegfigyelők és a fotósok ezért gyakran figyelmen kívül hagyják a tojót. Általában csak akkor veszik észre, ha a hím társaságában van. De ami hiányzik a tojóból a színeket illetően, azt a szorgalmával kétségkívül kárpótolja.

Szokás szerint a tojó rak fészket, és a fészekalja nevelésében a tényleges munka legjavát is ő végzi. Míg ő a fészekben van elfoglalva a teendőkkel, a hím őrt áll, és kész elkergetni a betolakodókat a fészektől.

Függő fészkek

A nektármadarak fészkeiről aligha lehetne elmondani, hogy gyönyörűek. Sokszor úgy néznek ki, mint egy kis szemétkupac, amelyet a szél hordott össze, és amely fennakadt az akácia tüskéin. A nektármadár fészke egy függő, harmatcsepp alakú zoknira hasonlít, melyet növényi rostból sző vagy fon, és pókhálóval köt össze. A fészek külsejét ügyesen kidíszíti apró ágakkal, elhalt levelekkel, zuzmócsomókkal, gyakran pedig még egy vagy két lelógó növényi hüvely is van a fészken.

A fészek belseje növényi pihével, puha fűvel, tollakkal és más finom anyaggal van kibélelve. A bejárat egy kis lyuk, amely a csúcshoz közel, az egyik oldalon található. A tojó gyakran egyedül költ. Amint a körte alakú fészkében ül, a hosszú, ívelt csőre általában látható, mivel az kinyúlik a fészeklyukból. Egy vagy két tojást tojik, és ezek körülbelül 14 napon belül kelnek ki. Amikor a fiókák elhagyják a fészket, azok az anyjukhoz hasonlóan mindig fakó színűek. Amint azonban kezdenek fejlődni, a hímeknek káprázatos tollazatuk lesz, amely egy napon a nap madaraiként különbözteti meg őket más élőlényektől.

A nektármadár csupán egy újabb példa az intelligens Tervező gazdagságára és változatosságára. A madarak pompás színe és ösztönös viselkedése arra indít bennünket, hogy még jobban értékeljük a Teremtőjüket. A nektármadarak így azok között vannak, akiknek a Biblia ezt parancsolja: „Dicsérjétek az Urat a földről . . . férgek és szárnyas állatok.” „Minden lélek dicsérje az Urat!” (Zsoltárok 148:7, 10; 150:6). Az afrikai égboltnak ezek az ékszerei mindannyiunkat arra kellene hogy ösztönözzenek, hogy dicsérjük a szerető Teremtőt, aki megtervezte őket.