Sarlósfecske — Az ég sebes röptű madara
AZ „ÉBREDJETEK!” KENYAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
A FÖLD EGYIK LEGGYORSABB élő teremtménye sarló alakú szárnyakkal hasítja a levegőt. Ő nem más, mint egy kicsiny madár, amely mindössze néhány dekagramm súlyú, ám nyílsebesen tud száguldani az égen. A The Encyclopedia Americana azt írja, hogy „a sarlósfecskék állítólag elérik a több mint 160 kilométer/óra repülési sebességet is”. Az Urania Állatvilág sorozat Madarak című kötete ezt írja róluk: „A sarlósfecskék erőteljes és nagyon gyors repülők, angol nevük — »swift« — is erre utal; szó szerint gyorsat jelent” (Gondolat kiadó, Budapest, 1978, 262. o.).
A nagy magasságokba szárnyaló sarlósfecskék röpte könnyednek tűnik; nyaktörő sebességgel kanyarodnak, dőlnek be, amikor fordulnak, miközben rovarzsákmány után kutatnak. A sarlósfecskék minden más madárnál többet tartózkodnak a levegőben. Repülés közben kapják el élelmüket, esznek, isznak, gyűjtik össze a fészkükhöz szükséges anyagokat, sőt a párzást is a levegőben végzik. Oly sok időt töltenek repüléssel, hogy ókori megfigyelőik azt hitték, a sarlósfecskék az égben, valahol láthatatlan magasságban fészkelnek a felhők között. Némelyik sarlósfecske az évnek akár kilenc hónapját is folyamatos repüléssel töltheti. Ezek a bámulatos, apró madarak még aludni is tudnak siklórepülés közben!
Repülésre lettek tervezve
A sarlósfecskék az aerodinamikai tervezés csodái. Hátrafelé ívelt, sarló alakú szárnyaik hatékonyak, hiszen csökkentik a legtöbb madár röptét lassító légellenállás nagy részét. A magasba érve felgyorsítják sebességüket; szapora, apró szárnycsapásokkal haladnak, közben pedig néha-néha siklanak a levegőben.
Rendkívüli röpülési fordulékonyságukat részben annak köszönhetik, hogy repülés közben egyik szárnyukkal gyorsabban tudnak verdesni, mint a másikkal. Az, hogy szárnyaikat kissé eltérő ütemben mozgatják, képessé teszi őket arra, hogy lassítás nélkül éles kanyarokat vegyenek. Így ide-oda repkedve nagy sebességet érhetnek el, és amint a repülő rovarok közelébe érnek, azok szinte a kitátott szájukba repülnek. A sarlósfecskéknek nagy mennyiségű rovart kell elfogyasztaniuk ahhoz, hogy biztosítsák az „üzemanyagot” gyors tempójú életük hatalmas energiakövetelményéhez. Ezek a gyors röptű madarak rovarzsákmány után kutatva több száz kilométert is képesek megtenni egyetlen nap alatt.
Bár kiválóan repülnek, a sarlósfecskék szerény külleműek. A hím és a tojó is szolid megjelenésű, többségük füstös szürke vagy barna színű. Sokféle sarlósfecske létezik, és az egész világon elterjedtek. Elsősorban a trópusi és a szubtrópusi országokban találkozhatunk velük. Az északi félteke lakói több ezer kilométert utaznak téli szállásaik, a meleg éghajlatú területek felé.
Ragasztott fészkek
A sarlósfecskék egy nagyon szokatlan anyagot használnak fészkük építéséhez — a saját nyálukat! Mivel különleges nyálmirigyeik vannak, nagy mennyiségű nyálat képesek termelni, amely összetartja a fészket alkotó anyagokat.
A sarlósfecskék ritkán szállnak le a földre vagy sík területre, és nem képesek ágra vagy rúdra ülni úgy, mint más madarak. Apró, kampószerű lábaik annyira kurtácskák, hogy a madár fel sem tud emelkedni rajta egy teljes szárnycsapáshoz. Ezek a lábak azonban tökéletesen alkalmasak a függőleges felületeken, például sziklán, barlangfalon, vagy az épületek falán való megkapaszkodásra. Amikor elérkezik a fészeképítés ideje, a sarlósfecske nem tud leveleket, gallyakat vagy sarat gyűjtögetni a földről, mint a többi madár. Valami más megoldást kell találnia.
A kéménysarlósfecske apró gallyakat gyűjt össze úgy, hogy átrepül a fa ágai között, megragad egy gallyat, és pusztán röpsebességének erejével töri le. Majd egymáshoz ragasztja a vékony ágacskákat, ragadós nyálával egy függőleges felülethez erősítve azokat. A pikkelyes sarlósfecske sebesen hasítva a levegőt szőrszálakat, tollakat, gyapotot és más könnyű szálldosó anyagokat kapkod össze, amelyet nyálával együtt fészeképítésre használ.
Egy másik sarlósfecske faj a szalangána, amely az „ehető fecskefészkek” régóta híres készítője. Fészkét szinte teljesen a saját megkeményedett nyálából alakítja ki. A fészek anyagát képező nyál a keleti országokban évszázadok óta az ízletes fecskefészekleves fő alapanyaga. A beszámolók szerint évente több millió ilyen fészket használnak fel a konyhaművészet eme ínyencfogásához.
Az egyik legérdekesebb fészek az afrikai pálmasarlósfecske ragacsos nyálából készül. Ez az apró madár egy kicsi, lapos tollpárnát ragaszt a pálmalevél fonákjára. A fejjel lefelé csüngő fészket gyakran vadul himbálja a szél. Hogyan marad a pöttömnyi tojás a fészekben? David Attenborough Az élet erőpróbái című könyvében a következőképp magyarázza: „szinte lehetetlennek véljük, hogy a magányos tojás megmarad a parányi kehelyben. És kétségtelenül ki is potyogna, csakhogy a madár nem csupán a fészket ragasztja a pálmalevélhez, hanem a tojást is a fészekhez.” Miközben mind a fészek, mind a tojás szilárdan a pálmalevélhez van rögzítve, a szülők karmaikkal a fészek szélébe kapaszkodnak, és felváltva kotlanak a tojáson. A fióka kikelés után a szélben himbálódzó fészekotthonába kapaszkodik mindaddig, míg szárnytollai ki nem fejlődnek, és ki nem repül a fészekből.
Lenyűgöző élmény megfigyelni a villámgyorsan cikázó sarlósfecskék ezreit, amelyek hangosan sivítanak, mintha valamiért izgatottak lennének. Lentről szemlélve őket, áhítatot kelt szabad repülésük; értékelést ébreszt szépen megtervezett voltuk, amely értelmes tervezőről árulkodik. Méltán mondhatjuk, hogy ezek a fürge légi akrobaták, az ég sebes röptű madarai.
[Képek a 17. oldalon]
Havasi sarlósfecske
Kéménysarlósfecske
[Forrásjelzés]
Animals/Jim Harter/Dover Publications, Inc.
[Kép a 17. oldalon]
Sarlósfecske
[Forrásjelzés]
© Robert C. Simpson/Visuals Unlimited
[Kép forrásának jelzése a 16. oldalon]
© D. & M. Zimmerman/VIREO