Kartográfia — Kulcs a világ megismeréséhez

AZ ÉBREDJETEK! KANADAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

„A Paradicsom valahol Távol-Keleten van. Jeruzsálem minden nemzet és ország központja; maga a világ pedig egy lapos korong, melyet az óceánok hatalmas víztömege vesz körül. Így látták a szerzetesek, a középkor térképkészítői azt a világot, amelyben éltek.”

EZEKET a szavakat használták a The Reader’s Digest Great World Atlas kiadói az előszavukban. Egy ilyen vallási hitnézet, melyet nem támaszt alá a Biblia, részben megmagyarázza, miért fejlődött oly kevéssé a kartográfia, vagyis a térképkészítés a középkor kezdeti szakaszában.

A térképek a földrajz ismeretének az alapjai; a földrajz pedig önmagában véve létfontosságú a körülöttünk lévő világ megértéséhez. Sokan azonban nem tudnak többet a földrajzról, mint amennyit az emberek a középkorban tudtak. Mintegy száz évvel ezelőtt Mark Twain író a regényhősét, Huckleberry Finnt felhasználva rámutatott a napjaiban megmutatkozó nehézségre. Miközben a magasban, egy léghajón utaztak, Huck biztosította barátját, Tom Sawyert, hogy még nem érték el Indiana államot, mivel a föld még mindig zöld. Huck megfigyelte, hogy a térképen Indiana állam rózsaszín volt.

A jelenlegi helyzetet jól szemlélteti egy amerikai középiskolai tanár példája, aki úgy kezdi első földrajzóráját a tanév kezdetén, hogy megkér egy tanulót, mutassa meg az Egyesült Államokat a világtérképen. Tíz éve ezt teszi. Arról számolt be, hogy ez alatt az időszak alatt még sohasem tudta az első — vagy a második — tanuló megmutatni az Egyesült Államokat! Talán még ennél is meglepőbb, hogy a Time magazin szerint „10 amerikaiból 3 nem tudja megkülönböztetni a térképen északot és délt”.

A térképkészítés története

A térképkészítés a kommunikáció egyik legősibb és legrendkívülibb formája. A térképeket kövekre és fadarabokra vésték; homokba, papírra és pergamenre rajzolták; bőrökre és ruhára festették; sőt olykor kézzel alakították ki a hóból.

A The World Book Encyclopedia szerint a legrégibb ismert térkép i. e. 2300 tájáról származik, és ez az enciklopédia úgy beszél erről a térképről, mint „Babilóniából származó agyagtáblácskáról, mely valószínűleg egy hegyektől szegélyezett völgyben lévő birtokot ábrázol”. A babiloniak kezdetben úgy próbálták fejleszteni városukat, hogy a város falairól hasonló, agyagba vésett rajzokat készítettek.

A II. századi görög földrajztudós, az alexandriai Ptolemaiosz tudta, hogy a föld gömb alakú, ahogy az kiderül abból az i. e. VIII. századi bibliai feljegyzésből is, mely úgy beszél Istenről, mint aki „ül a föld kereksége fölött” (Ésaiás 40:22, kiemelés tőlünk). Az Equinox című folyóirat szerint Ptolemaiosz rajzai „az első feljegyzett kozmográfiai kísérletek közé tartoznak — megpróbálta térképen körvonalazni az akkor ismert világot”.

Az 1400-as évek végéig, míg atlasz formájában ki nem nyomtatták Ptolemaiosz térképeit, csak kevesen ismerték őket. Ezek a térképek ezután földrajzi adatok forrásai lettek olyan hajósoknak, mint például Kolumbusz, Cabot, Magellán, Drake és Vespucci. Még napjaink modern térképei is hasonlítanak Ptolemaiosz gömbszerű világtérképéhez, bár Ptolemaiosz a térképén felnagyította az eurázsiai szárazföldet. A Reader’s Digest Atlas of the World megjegyzi, hogy ez a felnagyítás „vezetett oda, hogy Kolumbusz alábecsülje Ázsia távolságát, amikor útnak indult az Atlanti-óceánon keresztül, s ezért nem is volt tudatában annak, hogy útközben felfedezte az Újvilágot”. Ezt az úgynevezett Újvilágot, azaz Amerikát Amerigo Vespucci után nevezték el, és először 1507-ben tüntették fel egy világtérképen.

A felfedezések korában (1500—1700 táján) tett későbbi utazások pontosabb információkkal látták el a kartográfusokat. Térképeik hadászati dokumentumok lettek, és úgy tekintették ezeket a térképeket, mint „az államhatalom eszközeit” és „háborús fegyvereket”. A térképkészítőket titoktartásra eskették, elszigetelve dolgoztak, s még haláluk árán is megvédték térképeiket. Ha ellenség szállt a hajóra, a térképeket — amelyek nehezékkel megrakott zsákban voltak — bedobták a tengerbe. A nemzetek hosszú ideig gondosan őrizték hivatalos térképeiket, háború idején pedig csak nagyon kevés ember nézhette meg őket.

Ahogy új földeket fedeztek föl, újra kellett rajzolni a határvonalakat. A németalföldi földrajztudós, Gerhardus Mercator (1512—1594) úgy reagált erre, hogy megrajzolta az első tudományos szintű könyvet a térképekről. Mercator könyvében szerepelt a mitológiai óriás, a titán Atlasz ábrázolása, s azóta az „atlasz” szót használják a térképek gyűjteményére.

Modern kartográfia

A kartográfiai ismeretek növekedésével egyre jobb lett a térképek minősége. Ebben a fejlődésben jelentős szerepet játszottak az új térképkészítési eljárások. A Canadian Geographic című folyóirat ecseteli, milyen ijesztő feladat nehezedett a térképészek vállára a XIX. század vége felé és a XX. század elején: „Hidegben, melegben, lóháton, kenun, tutajon és gyalog . . . szemrevételeztek városokat, tanyákat, erdőket, mezőket, sáros utakat és rovaroktól nyüzsgő mocsarakat. A távolság mérésére földmérő láncokat használtak, a szögekére pedig teodolitot. Magassági pontokat határoztak meg a csillagok segítségével . . . a tengerpartoknál pedig megmérték a víz mélységét.”

A XX. században a térképkészítés a szó szoros értelmében szárnyakat kapott. Fényképezőgépekkel felszerelt repülőgépek légi felvételek készítésébe kezdtek. Majd az 1950-es évek föld körül keringő műholdjai megnyitották az utat a térképkészítés előtt az űrkorszakba. Az 1980-as évek végére a terepfelvétel-készítők globális helymeghatározó vevőkészülékekkel egy óra alatt az egész világon bárminek meg tudták határozni a földrajzi elhelyezkedését — ez néhány évvel korábban több hónapba telt volna.

A kartográfusok manapság az elektronika segítségével készítik térképeiket; s ezeket úgy teszik korszerűbbé, hogy föld körüli pályán keringő eszközöket használnak, kiegészítve földi, bonyolult műszerekkel. A speciális szoftverprogramokkal ellátott számítógépek lehetővé teszik, hogy a térképkészítők rengeteg — kartográfiai és egyéb — információt tároljanak. Így hát percek alatt tetszés szerinti térkép készíthető időigényes kézi karcolás nélkül.

A földrajzi információs rendszerrel (GIS) csaknem bármilyen információt térképre lehet vinni. A GIS percre pontos utcai térképet tud készíteni egy városra vonatkozóan, s ez segíti a forgalom áramlását a csúcsforgalom idején. Ezenkívül nyomon tudja követni, valamint irányítani tudja azokat a fuvarozó teherautókat, amelyek egy adott ország főútvonalain haladnak át, sőt még arról is gondoskodni tud, hogy a tehenészetben dolgozók szénához jussanak.

Térképek — Visszatükrözik a valóságot?

„Egy térkép talán hazudik, de sohasem viccel” — írta Howard McCordin költő. Egyáltalán nem mulatságos, ha egy papírdarabkára rajzolt vázlatos térkép nem mutatja meg pontosan, melyik kijáraton kell elhagynod az autópályát ahhoz, hogy célodhoz érj. Elvárjuk, hogy minden térkép megbízható legyen, és a valóságot tükrözze. De valójában nem minden térkép megbízható, és nem is mindegyik tükrözi vissza a valóságot.

Egy levéltáros szerzett egy színes falitérképet Québecről (Kanada), s később olyasmit fedezett fel rajta, amit felháborító tévedésnek gondolt. „Egész Labradort Québec részeként tüntették fel — magyarázta. — Amikor felhívtam egyik munkatársam figyelmét a hibára, megdöbbenve hallottam, hogy valószínűleg nem tévedésről van szó, hanem szándékos megtévesztésről.” Úgy tűnik Québec sohasem örült annak az 1927-es döntésnek, melyben határt húztak Labrador és Québec közé, s ezért a térképek nem tükrözték ezt a nemszeretem tényt.

A levéltáros munkatársa további olyan példákra mutatott rá, amikor a térképeket szándékosan úgy készítették, hogy megtévesztők legyenek. A levéltáros később írt egy cikket a Canadian Geographicban, melynek „Megtévesztő térképek” volt a címe. Ez a cikk kihangsúlyozta, hogy „a kartográfiával könnyen lehet mesterkedni, ha valaki egy bizonyos nézőpontot szeretne alátámasztani”. Ezt írta: „Mindig arra tanítottak, hogy a térképek megbízhatóan mutatják be a valóságot, mégis itt voltak a térképek, melyek tele voltak hazugsággal!”

1991-ben a torontói The Globe and Mail című újság beszámolt arról, hogy „a japán tisztviselők egy küldöttsége — akiknek kormánya igényt tart a szovjet ellenőrzés alatt álló Kuril-szigetekre — arra kérte a [National Geographic Societyt], hogy más színárnyalattal jelölje a vita tárgyát képező területet”. Miért akarták megváltoztatni a színt? A National Geographic fő kartográfusa, ifj. John Garver kifejtette: „Zöldre akarták változtatni a színt, mert Japán zöld a térképen.”

Tehát a térképeken lévő színeket arra használhatják, hogy bizonyos képzettársításokat idézzenek elő, vagy valamilyen sajátos jelleget hangsúlyozzanak. 1897-ben például, amikor aranyat találtak a Klondike egyik mellékfolyója mentén, a térképek elősegítették, hogy az aranykeresők becslések szerinti 100 000 fős áradata útnak induljon és célba jusson. A térképkészítők Alaszkát és a Yukon Területet sötétsárgára színezték, hogy érzékeltessék, micsoda szerencse vár ott az emberekre.

Más szemléletek talán még sokkal drámaibb módon hatnak a térképek kinézetére. 1982-ben például „fordított térképet” készítettek, mely a déli féltekét a térkép tetején ábrázolta. Miért? Mert úgy érezték, ha valami fent van, az felsőbbséget és méltóságot sugall, és hogy egy ilyen térkép kedvező hatással lenne a világ szegényebb országaira, melyek a déli féltekén helyezkednek el.

A térképkészítők nehéz feladata

Még ha a kartográfus szeretné is visszatükrözni a valóságot, nehézséget jelent térképet készíteni sík felületre. Ez azért van így, mert torzulással jár, ha a gömbfelszínt sík felületre akarják lerajzolni. Ez olyan, mintha az ember megpróbálná kiteríteni a narancs héját. A kontinensek alakja talán pontos, de nem méretarányos. Ezért ifj. John Garver ezt mondta: „Csak a gömb alakú térkép lehet pontos.” De mivel gömböket nehéz magunkkal hordoznunk, hasznunkra válnak a sík, színes világtérképek, és méltányoljuk is őket.

A National Geographic 1988-ban új világtérképet adott ki. Erről az eseményről beszámolva, a Time kifejtette azt a nehézséget, amellyel a térképkészítők szembekerülnek: „A térképeken lévő ábrák gyakran nem tükrözik vissza a földrészek és tengerek valódi alakját és méretarányát.” Könnyen felismerheted ezt a tény, ha összehasonlítod azt a világtérképet, amelyet a National Geographic Society 1988-ban adott ki, azokkal a térképekkel, amelyeket ugyanez a társaság a korábbi években adott ki.

Az ilyen térképek közötti mélyreható különbségeket vizsgálva, a Time ezt mondta: „Azon az új világtérképen, melyet a [National Geographic Society] küld el 11 millió tagjának, a Szovjetunió elvesztett 47 millió négyzetkilométert — több mint kétharmad részt abból a területből, amelyet az elmúlt fél évszázadban látszólag felölelt a National Geographic térképein.”

Ptolemaiosz ideje óta azzal a nehézséggel küzdenek a kartográfusok, hogy a föld egyes területeit méretarányosan ábrázolják. Abban az ábrázolásban például, melyet a National Geographic 66 évig használt, Alaszka ötször nagyobb volt az igazi méreténél! A torzítással kapcsolatos ilyen nehézségek segíthetnek megértened, miért mondta a következőket Arthur Robinson, akit sokan veteránnak tartanak az egyesült államokbeli kartográfusok között: „A térképkészítés inkább művészeti ág, mintsem tudomány.” Az a térkép, melyet 1988-ban elfogadott a National Geographic Society, Garver szerint az „elérhető legjobb egyensúlyt mutatja, amelyet el lehet érni a földrajz és az esztétika között”.

Mit tartogat a jövő?

A térképkészítés nyilván sokkal többet foglal magában, mint sokan gondolnák. Minél jobban megismerik a földet, annál pontosabbak lehetnek a térképek. Ám ezt az ismeretet talán nem lehet könnyen megszerezni. Ezért, ahogy Lloyd A. Brown író mondta évekkel ezelőtt, „amíg el nem jön az az idő, amikor minden ember félelem nélkül odahajózhat szomszédjának partjához, és átlovagolhat vagy átrepülhet bármelyik országon úgy, hogy nem lövik le vagy tartóztatják fel, addig várni kell arra a nagyszerű világtérképre, melyről az emberek évszázadok óta álmodoznak. Egy nap talán elkészül ez a térkép.”

Örömmel mondhatjuk, hogy a Biblia próféciája szerint végül az egész föld egyesül majd Isten kinevezett Királyának, Jézus Krisztusnak az uralma alatt. Az egyik bibliai prófécia ezt jelenti ki róla: ’uralkodik egyik tengertől a másik tengerig, és a nagy folyamtól a föld határáig’ (Zsoltárok 72:8). Amikor véglegesen meg lesznek szüntetve a területi határviták és a politikai vetélkedések, amikor nem lesznek többé egymással szemben álló nemzeti hatalmak, akkor talán elkészül majd a tökéletes világtérkép.

[Képek a 16., 17. oldalon]

Ptolemaiosz és a világtérképe

Gerhardus Mercator

[Forrásjelzés]

Ptolemaiosz és Mercator: Culver Pictures; Ptolemaiosz világtérképe: Gianni Dagli Orti/Corbis; földgömb: Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.; háttér a 16—19. oldalon: The Complete Encyclopedia of Illustration/J. G. Heck