Nem adta fel

MATT TAPIÓT 1995. október 5-én, 14 éves korában műtötték meg, mivel az agytörzsén volt egy daganat. Bebizonyosodott, hogy rosszindulatú daganatról volt szó. Ez az operáció volt az első a sok közül, amelyen még az elkövetkező két és fél évben kellett átesnie. Ezt a műtétet kemoterápiás és sugárkezelések követték.

Matt Michiganben (USA) lakott, és itt járt általános iskolába, valamint a keresztény összejövetelekre. Kihasználta az alkalmakat arra, hogy beszéljen a tanárainak és osztálytársainak a hitnézeteiről, valamint arra, hogy a nyilvános szolgálat keretében részt vegyen mások felkeresésében. Az alatt az idő alatt, míg gyakran kórházban volt — életének utolsó két és fél évéből 18 hónapot volt különböző kórházakban —, több száz bibliai kiadványt helyezett el azoknál, akikkel ott találkozott.

Sokszor úgy tűnt, hogy Matt nem fog életben maradni, de minden alkalommal rendbe jött. Egyszer, mialatt útban volt a kórház felé, rájött egy roham, és megállt a légzése. Szívmasszázst és mesterséges légzést alkalmaztak nála, így életben maradt. Amikor magához tért, elkezdett sírni, és hangosan ezt mondta: „Harcos vagyok! Harcos vagyok! És nem ijedek be!” Az emberek azt mondták, hogy Mattet az Istenbe vetett hite tartotta ilyen sokáig életben.

Matt 1996. január 13-án megvalósította dédelgetett vágyát, amikor Jehova Istennek való önátadása szimbolizálásaként megkeresztelkedett. A keresztelkedés egy magánmedencében történt a fertőzés kockázata miatt. Pár nappal később visszakerült a kórházba, hogy több műtéten essen keresztül. 1997 augusztusában Matt heteken keresztül állandóan hányt, de egy újabb műtét után állapota stabilizálódott.

Mindezalatt Matt nem veszítette el a jó humorérzékét, és viccelt az orvosokkal meg az ápolónőkkel. Nem tudták megérteni, miért ilyen csodálatos a humorérzéke. Az egyik orvos ezt mondta neki: „Matt, ha a helyedben lennék, én behúznám az ágyam körül a függönyt, eltakarnám a fejemet, és mindenkinek azt mondanám, hogy menjen a csodába.”

1998 februárjában Matt az utolsó alkalmak egyikeként tért haza a kórházból. Annyira lelkes volt, hogy él és otthon van, hogy amint belépett az ajtón, ezt mondta: „Olyan boldog vagyok! Mondjunk egy imát.” Majd imában kifejezte Jehovának a boldogságát. Két hónappal később, április 19-én végül nem tudott ellenállni a ráknak.

Korábban, Jehova Tanúinak a helyi Királyság-teremben megtartott egyik összejövetelén lejátszottak egy olyan interjút, amelyet Mattel készítettek. Ezt kérdezték a fiútól: „Mit mondanál a szolgálatunkkal és a keresztény összejövetelekkel kapcsolatban közülünk azoknak, akik viszonylag egészségesek?”

Matt ezt válaszolta: „Tedd meg, amit most meg tudsz tenni . . . Sosem lehet tudni, mit történhet veled . . . De bármi történjék is, sohase hagyd abba a Jehováról való tanúskodást.”