Olvasóink írják

Információ okozta aggodalom Elolvastam „Az információ okozta aggodalom — Hogyan érint téged?” (1998. január 8.) című cikksorozatot. Kijelentik azt, hogy az információáradat részben az újságok és folyóiratok egyre növekvő számának tulajdonítható. Úgy érzem, hogy talán folyóiratuk is hozzájárul ehhez az áradathoz. Ez nem az az eset, amikor bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű?

J. K., Egyesült Államok

Cikksorozatunk a „hasznavehetetlen” információk áradatát emelte ki. Az „Ébredjetek!” biztos nem járul hozzá ehhez az áradathoz, mivel az állítása szerint az a célja, hogy a dolgok mélyére hatoljon, rámutasson az aktuális események igazi jelentésére. Az ilyen információt nemigen lehet hasznavehetetlennek nevezni. (A szerk.)

Mária és a feltámasztott Krisztus Azért írok, mert szeretnék panaszt emelni a „Figyeljük a világot” rovatban megjelent egyik cikk miatt, melynek a címe: „Máriának kellett először látnia a feltámasztott Krisztust?” (1998. január 8.). Kimutatják, hogy nem ismerik a Szentírást, s ez arra is utal, hogy nem érdekli önöket az igazság. Sok minden történt és hangzott el, ami nincs leírva a Bibliában. Olvassák el a János 21:25-öt.

J. G., Egyesült Államok

Cikkünk csupán arról számolt be, amit kijelentett a Vatikán hivatalos lapja, a „L’Osservatore Romano”. Ebben az újságban II. János Pál pápát idézték, aki azt mondta, hogy Mária „volt valószínűleg az első személy, akinek a feltámasztott Jézus megjelent”. Bár tiszteletben tartjuk az olvasóknak azt a jogát, hogy abban hisznek, amiben kívánnak, egy ilyen állításra egyszerűen nincs bibliai bizonyíték. (A szerk.)

Trubadúrok A „Trubadúrok — Többek, mint csupán szerelmi énekek énekesei” (1998. február 8.) című cikk ügyesen elemezte ezeknek a költőénekeseknek a középkor társadalmában betöltött szerepét. Irodalomtanárként a portugál trubadúrokat tanulmányozom, s a cikkük segített teljes egészében megértenem ezt a művészi mozgalmat. Az ilyen minőségű cikkek hitelessé teszik a folyóiratukat.

R. N. A., Brazília

Be kell vallanom, erőt kellett vennem magamon, hogy elkezdjem olvasni ezt a cikket, de mihelyt belefogtam, azonnal megragadta az érdeklődésemet. Különösen örültem, amikor megtudtam, hogy valószínűleg ki vezette be a „hölgyeké az elsőbbség” szokást. Japánban nem gyakorolják ezt, de a férjem, akit fiatal korától Jehova Tanújaként neveltek, hűségesen követi, amióta csak eljegyeztük egymást. (Most ötéves házasok vagyunk.) Nagyon boldog vagyok.

N. J., Japán

Újból találkozik anya és gyermeke Mélyen megindított az „Egyedülálló kibékülés” (1998. február 22.) című cikk. Érzelmileg nagy változást jelentett nekem, hogy megismertem a felmenőimet. Anya és apa sohasem kötöttek házasságot. Sokszor szerettem volna tudni, ki az apám, de kérdéseimre csak rövid válaszokat kaptam. Nemrég megkérdeztem anyát, mi volt apa teljes neve. A telefonkönyvet használva rátaláltam a húgára, s meglepetésemre megtudtam, hogy Jehova Tanúja! Elmondta, hogy apám (agglegényként) 1980-ban meghalt. Ennek ellenére az édesanyám és a nagynéném igazi vigasztalásnak bizonyulnak, amikor arra szükségem van. Cikkeitek is szerepet játszanak a felépülésemben.

L. D., Egyesült Államok