Vegyszerek — Barátok és ellenségek is egyben?

AZ ÉLETBEN sok döntést hozunk úgy, hogy mérlegeljük az előnyöket és hátrányokat. Például sokan a kényelem miatt vesznek autót. Ezzel a kényelemmel együtt azonban azt is mérlegelniük kell, hogy mennyibe kerül az, hogy egyáltalán a tulajdonukban van az autó (mennyibe kerül a biztosítás rá, a nyilvántartásba vétele, mennyire csökken az értéke) és, hogy az autót közlekedésre alkalmas állapotban tartsák fenn. Azt is figyelembe kell venniük, hogy baleset következtében fennáll a sérülés és az elhalálozás kockázata. Nagyjából ugyanez a helyzet a mesterségesen előállított vegyszerekkel is — mérlegelni kell az előnyeiket és hátrányaikat. Vegyük például a terc-butil-metil-éter nevű vegyi anyagot — ez az üzemanyag-adalék tökéletesíti az égést és csökkenti a járművek szennyezőanyag-kibocsátását.

Hála részben a terc-butil-metil-éternek, sok amerikai városban már évek óta nem volt ilyen tiszta a levegő, mint most. A tisztább levegőnek azonban „megvan az ára” — írja a New Scientist című lap. Ezt azért mondhatjuk, mert a terc-butil-metil-éter potenciális rákkeltő anyag, a több tízezer föld alatti benzintároló tartályból kiszivárog, és gyakran beszennyezi a talajvizet. Ennek eredményeképpen egy kisvárosba a víznek most már 82 százalékát máshonnan kell behozni, és ez évente 3,5 millió dollárba kerül! A New Scientist azt írja, hogy ez a katasztrófa „az Egyesült Államok egyik legkomolyabb talajvízszennyezésévé válhat, és ez a válságos helyzet még évekig is eltarthat”.

Néhány vegyszert betiltottak, és egy az egyben kivontak a forgalomból, mert ártalmas a környezetre és az egészségre. Ezt kérdezheted: „De miért történik mindez? Vajon mielőtt forgalomba hozzák, nem tesztelnek le alaposan minden új vegyszert a mérgező hatás szempontjából?”

Nehézségek a mérgező hatás tesztelésekor

Valójában a tudomány és a sejtések keverékéről beszélhetünk, mikor a vegyszereket a mérgező hatás szempontjából tesztelik. „A kockázatkutató szakértők nem tudnak éles határt húzni a »biztonságos« és a »nem biztonságos« vegyi anyagok között” — mondja Joseph V. Rodricks a Calculated Risks című könyvében. Ez még olyan gyógyszereknél is így van, amelyek közül sokat mesterségesen állítanak elő. A The World Book Encyclopedia azt írja, hogy „még ott is, ahol a leggondosabban végzik el a teszteléseket, nem mindig lehet kimutatni, hogy a gyógyszer talán egy nem várt, káros hatást vált-e ki”.

A laboratóriumoknak vannak bizonyos korlátaik, amelyeken nem lehet változtatni. Például nem tudják teljesen eljátszani, hogyan viselkedik egy vegyi anyag a változatos és összetett külvilágban. A laboratóriumon kívüli világban több száz, sőt több ezer különböző mesterségesen előállított vegyi anyag létezik, melyek közül sok kölcsönhatásba léphet egymással, valamint az élőlényekkel. E vegyi anyagok némelyike önmagában véve ártalmatlan, de ha a testünkben vagy azon kívül összekapcsolódnak, akkor már új, mérgező hatású vegyületeket hoznak létre. Vannak vegyszerek, amelyek csak azután válnak mérgező hatásúvá, sőt rákkeltővé, hogy a szervezet az anyagcsere-folyamat útján feldolgozza őket.

E nehézségek közepette hogyan próbálják meghatározni a kockázatkutató szakértők egy vegyi anyag biztonságosságát? A szabványosított módszer az, hogy a kísérleti állatoknak bizonyos mennyiségű vegyi anyagot adnak, majd az eredményeket megpróbálják alkalmazni az embereknél is. Vajon mindig megbízható ez a módszer?

Megbízhatók az állatokon végzett kísérletek?

Amellett, hogy etikai kérdéseket vetnek fel az állatokon végzett kegyetlenkedések, más kérdések is felmerülnek azzal kapcsolatban, hogy rajtuk tesztelik le a mérgező hatású anyagokat. Például különböző állatok gyakran elég eltérően reagálnak a vegyszerekre. Az igen mérgező hatású dioxinból már egy kis adag is megöl egy nőstény tengerimalacot, de ennek az adagnak az 5000-szerese pusztít el egy hörcsögöt! Még a közeli rokonságban lévő fajok is, mint például a patkányok és egerek, különbözőképpen reagálnak sok vegyszerre.

Ha tehát egy állatfaj reagálásából nem tudjuk biztosan megjósolni, hogyan reagálnak más állatfajok, mennyire lehetnek biztosak a kutatók abban, hogy egy bizonyos vegyi anyagot az emberek minden baj nélkül elviselnek-e? A tény az, hogy nem igazán tudnak biztosat mondani ebben a kérdésben.

A vegyészeknek kétségkívül nehéz feladatuk van. Kedvükre kell tenniük azoknak az embereknek, akik szeretnének kapni a készítményeikből, meg kell békíteniük azokat, akik törődnek az állatok jólétével, és meg kell nyugtatniuk a saját lelkiismeretüket, hogy a termékeik biztonságosak. Ezek miatt az okok miatt vannak olyan laboratóriumok, amelyek a vegyszerek tesztelésével kapcsolatos kísérleteiket most már emberi sejttenyészeteken végzik. Az azonban még a jövő zenéje, hogy ez a módszer vajon megbízhatóan szavatolja-e a biztonságot.

Amikor nem sikerülnek a laboratóriumi tesztek

Még mindig széles körben megtalálható a környezetben a DDT nevű növényvédő szer, mely egyik példája azoknak a vegyi anyagoknak, amelyekről az első forgalomba hozásukkor tévesen azt állították, hogy biztonságosak. A tudósok később felfedezték, hogy a DDT hajlamos hosszú ideig megmaradni az élő szervezetekben — ez más, potenciálisan mérgező anyagok esetében is igaz. Mik ennek a tragikus következményei? Nos, a tápláléklánc, mely több millió apró élőlényből, a halakból, végül pedig madarakból, medvékből, vidrákból és más állatokból áll, élő „tölcsérré” válik, és a mérgező anyagok a csúcsragadozóban halmozódnak fel. Volt olyan eset, hogy egy vízimadárféle, a vöcsökpopuláció több mint tíz éven keresztül egyetlen fiókát sem volt képes kikölteni!

Ezek a biológiai „tölcsérek” oly hatásosak, hogy egyes vegyi anyagok, bár alig lehet észrevenni a vízben, a csúcsragadozókban meghökkentő mennyiségben halmozódnak fel. Jó példák erre az észak-amerikai Szent Lőrinc-folyóban élő belugák. Olyan magas bennük a méregszint, hogy amikor elpusztulnak, veszélyes hulladékként kell őket kezelni!

Bizonyos vegyi anyagokról, amelyek sok állatban megtalálhatók, felfedezték, hogy a hormonok szerepét játszák. És a tudósok csak nemrégen kezdték feltárni, hogy milyen alattomosan mérgező hatásaik lehetnek ezeknek a vegyi anyagoknak.

Hormonokat utánzó vegyszerek

A hormonok fontos vegyi hírvivők a szervezetben. A véráramon keresztül testünk más részeibe utaznak, ahol vagy serkentenek, vagy leállítanak egy bizonyos működést, mint például a test növekedését vagy a szaporodással kapcsolatos ciklusokat. Érdekes, hogy az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) egy nemrégen kiadott sajtóközleménye azt írta, hogy „az egyre-másra gyorsan feltárt tudományos bizonyítékok” kimutatják, hogy ha bizonyos mesterségesen előállított vegyszerek bekerülnek a szervezetbe, úgy lépnek kölcsönhatásba a hormonokkal, hogy vagy valamilyen veszélyes módon utánozzák őket, vagy akadályozzák őket.

Ilyen vegyszerek például a PCB-ka, dioxinok, furánok és néhány növényvédő szer, többek között a DDT-maradékok is. Ezek a belső rombolóknak nevezett vegyszerek potenciálisan romba döntik a szervezet belső rendszerének, a hormonforrásoknak a normális működését.

Az egyik hormon, melyet ezek a vegyszerek utánoznak, az ösztrogén nevű női nemi hormon. A Pediatrics című orvosi folyóiratban megjelent egyik tanulmány azt sejteti, hogy az a jelenség, hogy sok lánynál egyre gyakoribb a korai serdülőkor, az ösztrogéntartalmú hajápoló termékekkel, valamint olyan, a környezetükben előforduló vegyszerekkel lehet kapcsolatban, amelyek utánozzák az ösztrogént.

Káros hatást válthat ki egy hímnemű élőlénynél, ha a fejlődésének egy kritikus időszakában tesszük ki bizonyos vegyszereknek. A Discover című folyóirat egyik tudósítása azt írja, hogy „a kísérletek megmutatják, hogy ha a fejlődésüknek egy meghatározott időpontjában alkalmazunk PCB-ket, akkor a hím teknősök és aligátorok nőstényekké vagy »hímnősekké« válhatnak”.

Továbbá a vegyi mérgek gyengítik az immunrendszert, és az állatoknál azt okozzák, hogy fogékonyabbak lesznek a vírusos fertőzésekre. Valójában a vírusos fertőzések úgy tűnik, hogy nagyobb mértékben és gyorsabban terjednek, mint ezelőtt valaha — különösen a táplálékláncban magas helyen lévő állatoknál, mint például a delfineknél és a tengeri madaraknál.

Az embereknél főleg a gyermekekre vannak hatással a hormonokat utánzó vegyszerek. Néhány évvel ezelőtt azoknak a japán gyermekeknek, akik olyan anyáktól születtek, akiknek a szervezetébe PCB-vel szennyezett, rizsből készült olaj került, a „fizikai és szellemi fejlődésük késett, viselkedésbeli zavarok, például hipoaktivitás vagy hiperaktivitás lépett fel, abnormálisan kicsi volt a hímvesszőjük, és az intelligenciahányadosuk pontszáma öttel volt az átlag alatt” — tudósít a Discover című folyóirat. Kísérleteket hajtottak végre olyan holland és észak-amerikai gyermekeken, akik magas PCB-szintnek voltak kitéve, és ez feltárta, hogy hasonló káros hatások érték a fizikai és szellemi fejlődésüket.

A WHO arról számol be, hogy talán az is ezekkel a vegyszerekkel van kapcsolatban, hogy növekszik a férfiak és nők körében a „hormonálisan érzékeny” rákos megbetegedések száma — például az emlő-, a here- és a prosztatarák. Továbbá számos országban nyilvánvalóan folyamatosan csökken a férfiakban az átlagos spermaszám, valamint a spermák minősége is romlik, mely szintén azzal lehet kapcsolatban, hogy növekszik a vegyszerek használata. Egyes országokban az átlagos spermaszám 50 év alatt szinte a felére csökkent!

Az előző cikkben egy doktornőt idéztünk, aki azt mondta, hogy „kísérleti nemzedék” vagyunk. Úgy tűnik, igaza van. Az igaz, hogy sok vegyi készítményünk kifizetődő, mások viszont nem. Bölcsen tesszük ezért, ha kerüljük, hogy szükségtelenül kitegyük magunkat azoknak a vegyszereknek, amelyek potenciálisan ártalmasak. Meglepő, de ezek közül a vegyszerek közül sok az otthonunkban található. Következő cikkünkben azt fogjuk megvizsgálni, hogy mit tehetünk, hogy megvédjük magunkat a potenciálisan veszélyes vegyszerektől.

[Lábjegyzet]

[Kép a 7. oldalon]

Ezek a belugák annyira mérgezettek, hogy veszélyes hulladéknak tekintik őket az elpusztulásukkor

[Forrásjelzés]

©George Holton, The National Audubon Society Collection/PR