Jogok felelősségek nélkül?

„AZ EMBERISÉG családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon.” Ezt jelenti ki az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának a bevezetője; e nyilatkozatnak 1998 decemberében ünneplik az 50. évfordulóját. Nemrég azonban 24 korábbi köztársasági elnök és miniszterelnök, aki az összes kontinenst képviseli, azt javasolta, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének ezen a nyilatkozaton kívül el kellene fogadnia egy egyetemes nyilatkozatot az emberi felelősségekről is. Miért érzik sokan úgy, hogy szükség lenne egy ilyen tervezetre?

„A jogok és a felelősségek sziámi ikrek. Sajnos fél évszázaddal később ez a tény feledésbe merült, illetve időszerűtlenné vált. Sokan úgy követelik jogaikat, hogy nem érzik szükségét, hogy megtartsák a jogaikhoz kapcsolódó felelősségeiket” — magyarázza Jean-Claude Soyer professzor, az Emberi Jogok Európai Bizottságának egyik tagja. Sokan érzik a hatását annak, hogy e kötelességek el vannak hanyagolva. „Szemmel látható a vágyódás, különösen a fiatalok között, valamiféle egyesítő elképzelésre, elismert eszményképek gyűjteményére, mellyel kezelhetik és enyhíthetik azt a hatást, mely a világot egyre inkább uraló kapzsiság, önzés, valamint a közösségi szellem elvesztése miatt éri őket . . . Azzal, hogy az emberek egyre többet tárgyalnak a globális etika szükségességéről, elismerik, hogy valami hiányzik” — jegyzi meg az International Herald Tribune című párizsi napilap. Ennélfogva a politikusok, teológusok és filozófusok tárgyalnak egy „egyetemes etikai tervezetről” — ahogy az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete nevezi —, hogy betöltsék az űrt, és meghatározzák, milyen felelősségeik vannak az embereknek. De néhány nehézséggel találják szembe magukat.

Míg aránylag könnyű meghatározni, mely emberi jogokat kell megvédeni, nem mindig könnyű meghatározni, mely emberi felelősségeket kellene egyetemesen elfogadni. Ám a tervezett Felelősségek Nyilatkozatának néhány értékes alapelvét a minden időben érvényes és mindenre kiterjedő Aranyszabály ihlette; ezt Jézus adta mintegy kétezer évvel ezelőtt: „A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal” (Máté 7:12).

Bár gyakran a Bibliából merítenek ihletést azokhoz a törvényekhez, melyek megvédik az emberi jogokat, a Biblia hangsúlyt fektet a személyes felelősség gondolatára is. „A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak” — jelentette ki Jakab tanítvány (Jakab 4:17). Éppúgy, ahogy Jézus kereste a módját, hogy jót tegyen másokkal, az igaz keresztények is igyekeznek jót tenni embertársaikkal. Nem elégednek meg csupán azzal, hogy gyakorolják a jogaikat, hanem megértik, hogy a jogokkal felelősségek járnak, és hogy mindannyian felelősek vagyunk Isten előtt a saját tetteinkért.