Bemetszések az arcon — Nigéria eltűnő „személyi igazolványa”

AZ ÉBREDJETEK! NIGÉRIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

EGY reggel az 1960-as évek végén a hatéves Danjuma odament édesapjához, és erősködött, hogy olyan vágásokat ejtsenek rajta, mint amilyeneket az igala emberek büszkén viselnek az arcukon. Danjuma úgy érezte, hogy nem tudja tovább elviselni iskolatársai gúnyolódását, akik azért csúfolták őt, mert nincsenek bemetszések az arcán. Bár a vágásokat rendszerint csecsemőkorukban ejtették az igalákon, amikor még túl kicsik ahhoz, hogy féljenek a műtéttől, a fiúk mégis a bátorság jelének tekintették őket. A bemetszés nélküli személyeket gyávának tartották, olyanoknak, akik félnek attól, hogy késsel megvágják őket.

Addig Danjuma apja ellenezte, hogy fiának is bemetszések legyenek az arcán. De azon a reggelen — fia nyomására, aki elhatározta, hogy bebizonyítja férfiasságát — fogta a kést, és három mély, vízszintes vágást ejtett a fiú arcának mindkét felén, a szája csücskétől egy kicsit feljebb.

Danjuma apja tudta, hogy a vágások egyáltalán nem azért fontosak, mert bizonyítják a bátorságot. Behegesedve inkább az azonosítást szolgálják majd. Állandó „személyi igazolvánnyá” válnak, melyet nem lehet sem elveszíteni, sem hamisítani. A fiát a sebhelyekről rögtön felismerik majd a rokonai, lehetővé téve számára, hogy ugyanolyan jogai és kiváltságai legyenek, mint az igala polgároknak. De e bemetszések megkülönböztetik majd azoktól az emberektől is, akik Nigéria több mint 250 népcsoportjához tartoznak.

Ám az, hogy az arcon bemetszéseket készítenek, hogy hegek keletkezzenek, nem korlátozódik Afrikára — vagyis arra a kontinensre, ahol ennek már nagy múltja van. A görög történetíró, Hérodotosz az i. e. V. században ezt írta az Egyiptomban élő káriaiakról: „késekkel vágásokat ejtenek arcukon, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy idegen származásúak, és nem egyiptomiak.” Vonalak láthatók azokon a bronzfejeken is, melyeket Ifében (Nigéria) készítettek hétszáz évvel ezelőtt; ezekről sokan azt gondolják, hogy az etnikai hovatartozást jelölték. Szemmel láthatóan bemetszések vannak az arcokon Benin ókori nigériai királyságának a szobrászati alkotásain is.

Az arcon lévő bemetszéseket nem mindig etnikai azonosító jelként készítik. Néhány kapcsolatban volt és még mindig van is spiritiszta és vallási gyakorlatokkal. Más bemetszések státusszimbólumok a hagyományos társadalmakban. Megint mások díszítő bemetszéseknek számítanak.

Az arcon lévő bemetszések — melyeket a közösség szakemberei készítenek — nagyon változatosak lehetnek. Némelyek kis karcolások a bőrön, míg mások mély vágások, melyeket ujjal szélesítenek ki. Néha hazai festőanyagot is raknak a sebre, hogy megszínezzék a bemetszéseket. Minden népcsoportnak megvan a maga egyedülálló mintája. Például egy-egy függőleges csík az arc mindkét felén az ondo férfiakat és nőket azonosítja. A három vízszintes csík pedig az ojo embereket. Azoknak, akik ismerik a bemetszéseket, elég egyetlen pillantást vetniük a másik ember arcára ahhoz, hogy felismerjék, melyik népcsoportból, városból vagy akár családból származik az illető.

Vegyes érzések

Ahogy a bemetszések és készítésüknek az okai nagyon változatosak lehetnek, ugyanez igaz a hozzájuk fűződő érzésekre is. Sokan büszkén viselik a bemetszéseket. A nigériai Daily Times című újság egyik szerkesztője kijelentette: „Néhányan a hazaszeretet jelének tekintik a bemetszéseket. Azt az érzést keltik bennük, hogy törvényes gyermekei az őseiknek.”

Így gondolkodik egy nigériai férfi, Jimoh is. Ezt mondja: „Sohasem voltak rossz érzéseim ojo bemetszéseim miatt, mivel ezek azt mutatják, hogy tényleg a jorubákhoz tartozom, s az Alafin nevű városból származom.” Továbbá elmondja, hogyan mentették meg a bemetszések az életét 1967-ben, a nigériai polgárháború idején: „Betörtek . . . abba a házba, ahol laktam, és a [többieket] mind megölték. A gyilkosok nem nyúltak hozzám az arcomon lévő bemetszések miatt.”

Mások mélységesen neheztelnek a bemetszések miatt. Tajudeen ezt mondja az arcán lévő bemetszésről: „Gyűlölöm, és megátkozom a napot, amelyen rám került.” Egy tizenéves lány pedig dicsérőleg beszél édesanyjáról, amiért nem engedte, hogy a lányán gyermekkorában elvégezzék a műtétet. Ezt mondja: „Az öngyilkosságot fontolgatnám, ha bemetszették volna az arcomat.”

Szembenézve a gúnyolódással

A bevezetőben említett Danjumát azért gúnyolták, mert nem voltak bemetszései. Rendszerint ennek az ellenkezője történik. Több mint 45 évvel ezelőtt G. T. Basden ezt írta a Niger Ibos című könyvében: „A bemetszések készítése és a tetoválás kezd kimenni a divatból. Sok fiatalember . . . boldogan megszabadulna [bemetszéseitől]. Amire büszkék, ha törzsük tagjai között vannak, szégyenné válik a miatt a gúnyolódás és lenézés miatt, amelyben az ország más területein van részük.”

Ezek a szavak bizonyára igazak napjainkban is. Ajai, aki a Lagosi Egyetemen diplomát szerzett pszichológiából, nemrégiben tanulmányozta az arcon lévő bemetszéseket Nigériában. Ezt jegyezte meg: „Napjainkban — legalábbis az olyan városokban, mint Lagos — kisebbségben vannak azok az emberek, akiknek bemetszések vannak az arcukon, s ezek a személyek olyanokkal kerülnek kapcsolatba, akik gúnyolják őket. Gyakran hallani például, hogy az emberek ezredesként utalnak valakire, nem azért, mert tényleg a fegyveres erők tagja, hanem mert az arcán lévő csíkok száma megegyezik a hadseregben lévő ezredesek egyenruhájára varrt sávok számával. Néhány embert tigrisnek hívnak az arcán lévő csíkok miatt, másokról pedig úgy beszélnek, mint akiknek örök könnyek vannak az arcukon . . . El lehet képzelni, milyen hatással van ez az egyén önbecsülésére.”

Talán a legnagyobb megpróbáltatásokat az iskolában kell elszenvedni. Samuel osztályában ő volt az egyetlen, akinek bemetszések voltak az arcán. Elmondja: „Az iskolában sokszor gúnyt űztek belőlem. Iskolatársaim »fiúnak, akin vasúti pálya van« és »vasúti pályának« neveztek. Mindig gúnyt űztek belőlem, és három ujjukkal mutogattak. Ettől alacsonyabb rendűnek éreztem magamat.”

Hogyan birkózott meg ezzel? Samuel így folytatja: „Egy nap annyira gúnyoltak, hogy odamentem biológiatanáromhoz, és megkérdeztem, hogy lehetséges-e eltüntetni a bemetszéseket. Azt mondta, hogy ezt meg lehet tenni plasztikai műtéttel, de a bemetszések ne zavarjanak engem, mert több ezer nigériai embernek vannak ilyenek az arcán. Azt mondta, hogy társaim azért űztek gúnyt belőlem, mert éretlenek, de mire felnövünk, teljesen abbahagyják majd a gúnyolódást. Azt is mondta, hogy nem a bemetszések határozzák meg, kicsoda vagyok valójában, és hogy mivé válok majd.

Ettől sokkal jobban éreztem magamat, és a rossz érzéseim a bemetszésekkel kapcsolatban megszűntek. Az emberek most már ritkán beszélnek az arcomon lévő bemetszésekről. És még ha így tesznek is, csak mosolygok. Nem szenved kárt a másokkal való kapcsolatom. Az emberek azért tisztelnek engem, ami vagyok, és nem azért, mert bemetszések vannak az arcomon.”

Eltűnő hagyomány

Mivel rendszerint a fiatalok arcán végzik a bemetszéseket, a legtöbb nigériainak, akinek etnikai hovatartozásra utaló bemetszések vannak az arcán, kevés beleszólása volt a kérdésbe. Amikor azonban szülők lesznek, el kell dönteniük, legyenek-e bemetszések a gyermekeik arcán.

Néhány ember a bemetszések mellett dönt. A lagosi Times International című hírmagazin szerint számos oka van annak, hogy valaki ilyen döntésre jut. A magazin kijelenti: „Az arcon lévő bemetszésekről néhányan még mindig azt gondolják, hogy megszépítik az embert. Mások úgy vélik, hogy a törzsi bemetszések segíthetnek felismerni, honnan származik a személy, s így kivételes bánásmódban részesülhet. További hasznuk abban rejlik, hogy általuk a hagyományt tisztelő környezetben meghatározhatják, hogy valaki törvényes gyermek-e.”

Ma azonban ezek az érvek egyre kevesebb szülőre vannak ösztönző hatással. Még a bemetszéseikre büszke személyek közül is viszonylag kevesen teszik ki a gyermekeiket annak a kockázatnak, hogy a törzs sebésze a késével megvágja az arcukat. Ez különösen igaz a városokban. A fájdalom, a fertőzésveszély azzal a lenézéssel és hátrányos megkülönböztetéssel együtt, mellyel a gyermek szembe találhatja magát később az élete során, mind olyan tényező, mely miatt a szülők elutasítják az arc bemetszését.

Egyértelmű, hogy az arc bemetszésének népszerűsége és elfogadottsága gyorsan tűnőben van. Úgy látszik, hogy a jövő Nigériájában a „személyi igazolványt” az emberek nem az arcukon hordják majd, hanem a zsebükben.

[Kép a 23. oldalon]

Az arcon lévő bemetszések jelzik, ki milyen népcsoporthoz tartozik

[Kép a 24. oldalon]

Az arc bemetszése eltűnő hagyomány