Olvasóink írják

Nem vagyunk zsidóellenesek Köszönöm, hogy nem rejtették véka alá azokat a kijelentéseiket, melyeket megbántak. Bár szerettem volna bocsánatkérést olvasni egy bizonyos kijelentésért, azt is kielégítőnek éreztem, hogy elmagyarázták a szövegösszefüggést. Kérem önöket, annak tudatában folytassák a nagyszerű munkájukat, hogy az olvasóik értékelik az Ébredjetek! alaposságát és őszinteségét.

W. H., Egyesült Államok

Az olvasó az 1933-as berlini kongresszuson elfogadott, „Nyilatkozat a való tényállásról” című határozat kijelentéseire utalt. (Lásd az „Ébredjetek!” 1998. júliusi 8-i számában a „Jehova Tanúi bátrak a náci veszedelem dacára” című cikket.) Ahogy a cikk megjegyezte, semmi sem volt az 1933-as határozatban, amivel zsidókkal szembeni gyűlöletet akartunk volna kifejezni, vagy amivel lekicsinyelni szerettük volna azt. Sajnáljuk, hogy bizonyos kijelentések napjainkban ezt a látszatot keltik. Ha valaki az 1930-as években úgy értelmezte volna a „Nyilatkozat a való tényállásról” című határozatot, hogy Jehova Tanúi zsidóellenesek, ezt a téves elképzelését könnyen eloszlathatta az, ha megfigyelte, hogy a Tanúk egyénenként bátor és könyörületes tetteket hajtottak végre a zsidók érdekében. Továbbá a Watch Tower Society kiadványai az első kiadványok közé tartoztak, melyek leleplezték, milyen bánásmódban volt részük a zsidóknak Európában, és kifejezték a felháborodásukat. (A szerk.)

Hét fiú felnevelése Szerettem volna megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a „Hét fiú felnevelésével járó kihívások és áldások” (1999. január 8.) című cikkért. Én is úgy tapasztalom, hogy nehéz feladat, főként özvegyként, tizenéveseket nevelni. E cikk elolvasásakor ismertem fel, hogy nagy valószínűséggel én is át tudom majd vészelni a gyermekeim életének ezt az időszakát.

A. R., Egyesült Államok

Én is egy hétgyermekes családból származom. Nem is olyan rég még egységben szolgáltuk Jehovát. De úgy hat hónappal ezelőtt az egyik húgomat kiközösítették. Amikor először láttam a cikket, nem akartam elolvasni egy sikeres családról szóló történetet. Imádkoztam, hogy irigység nélkül meríthessek hasznot a cikkből. Nagyon buzdító volt tudomást szerezni egy olyan családról, amely hasonló dolgokon megy keresztül, mint mi, és jó tudni, hogy Jehova szívén viseli a helyzetünket. Szeretném megköszönni a Dickman házaspárnak, hogy megosztotta velünk a történetét. Biztos vagyok benne, hogy a szüleim és a húgaim nagy bátorítást és vigaszt nyertek ebből a cikkből.

J. V., Japán

Bemetszések az arcon Szeretnék szívből jövő köszönetet mondani a „Bemetszések az arcon — Nigéria eltűnő »személyi igazolványa«” (1999. január 8.) című cikkért. A férjemnek és nekem vannak afrikai barátaink, akiknek hegek találhatók az arcán, s kíváncsiak voltunk rá, hogy mik is ezek. A cikkben megtaláltuk a választ a kérdésünkre.

M. V., Olaszország

Oroszlánok Köszönöm az „Oroszlánok — Afrika méltóságteljes sörényes macskái” (1999. január 22.) című cikket. Ez a cikk nagyon sokat jelentett nekem, mivel már évek óta szeretem az oroszlánokat. Nagyon csodálom a gyönyörűségüket és bátorságukat. Valamikor majd szeretnék együtt lenni az ’oroszlánkölykökkel’ (Ésaiás 11:6–9).

E. A. S., Brazília

Növények a szennyezés ellen Kiemelkedő volt a „Növények a szennyezés ellen” (1999. január 22.) című rövid cikk. Az információ semmi kétséget sem hagyott afelől, hogy kell lennie egy szerető, gondoskodó, intelligens Teremtőnek. Megmutatta, hogy Jehova úgy teremtette a földet, hogy fenntartsa önmagát, még akkor is, ha az emberek azzal fenyegetik, hogy elpusztítják. A cikk megerősítette azt a reményemet is, hogy élhetünk majd abban a Paradicsomban, amelyet Jézus megígért a Lukács 23:43-ban.

R. J., Egyesült Államok