Anorexia és bulimia — Tények, veszélyek

„A táplálék sokkal nagyobb érzelmi terhet jelent bármi másnál, amit kalóriában vagy grammban lehet mérni” (Janet Greeson írónő).

AZ ANOREXIA és a bulimia a két leggyakrabban előforduló táplálkozási zavar. Mindkettőnek megvannak a sajátságos jellemvonásai. De amint azt látni fogjuk, mind a kettő veszélyes, sőt halálos lehet.

Anorexia — Önéheztetés

Az anorexiában szenvedők, vagyis az anorexiások, vagy megtagadják az evést, vagy oly keveset esznek, hogy alultáplálttá válnak. Figyeld meg a 17 éves Antoinette esetét, aki elmondja, hogy egyszer a testsúlya talán 37 kilogrammra csökkent — ez nagyon kevés egy 170 centiméter magas tinédzsernek. „Naponta nem ettem többet 250 kalóriánál, és egy jegyzetfüzetbe írtam, hogy mit ettem” — mondja.

Az anorexiások a táplálék megszállottjai, és túlzásokba esnek, hogy elkerüljék a testsúly gyarapodását. „Azt a látszatot keltve, hogy a szájamat törlöm, kezdtem a szalvétámba köpni az ételt” — mondja Heather. Susan kimerítő testmozgást végzett, hogy ne növekedjen a testsúlya. Ezt mondja: „Majdnem minden nap 12 kilométert futottam, vagy egy órát úsztam, mert ha ezeket nem tettem, akkor szörnyen nyugtalan voltam, és bűnösnek éreztem magam. Viszont minden reggel a lehető legnagyobb örömöt éltem át, amikor a mérlegre állva megbizonyosodtam afelől, hogy a testsúlyom jóval 45 kilogramm alatt van — egyébként általában ez volt az egyetlen igazi örömöm.”

Ironikus, hogy néhány anorexiás személyből kiváló szakács lesz, pompás ételeket tálal fel, de ő maga meg se kóstolja őket. Antoinette ezt mondja: „Amikor a legrosszabb állapotban voltam, mindig én főztem otthon a vacsorát, valamint én csomagoltam uzsonnát az öcsémnek és a húgomnak. Nem engedtem őket a hűtő közelébe. Úgy éreztem, mintha csak az enyém volna az egész konyha.”

Az A Parent’s Guide to Anorexia and Bulimia című könyv szerint egyes anorexiás betegek „a rend megszállottjaivá válnak, és azt kívánhatják, hogy az egész család feleljen meg az irreális, kényes irányadó mértékeiknek. Talán egyetlen folyóirat, papucs vagy kávéscsésze sem maradhat egy pillanatig sem szanaszét a lakásban. Ugyanennyire vagy még inkább a testápolás és a megjelenés megszállottjaivá válhatnak — több órára bezárkóznak a fürdőszobába, és nem engednek be másokat, hogy az iskolába vagy a munkahelyre készülődjenek.”

Hogyan alakul ki ez az anorexiának nevezett szokatlan zavar? A tizenévesekre vagy a fiatal felnőttekre — leggyakrabban nőkre — jellemző, hogy elhatározzák, leadnak valamennyi kilogrammot. De amikor a nő eléri a célját, nincs megelégedve. A tükörben még mindig kövérnek látja magát, így arra az elhatározásra jut, hogy jobb lesz, ha még néhány kilogrammot lead. Ez addig megy így, amíg a fogyókúrázó testsúlya 15 vagy ennél is nagyobb százalékkal a magasságához képest normálisnak tekintett súly alá csökken.

Ekkor a barátok és a családtagok kezdik aggodalmukat kifejezni amiatt, hogy a fogyókúrázó rendkívül soványnak, sőt véznának néz ki. Az anorexiában szenvedő azonban másképp látja a dolgot. „Nem gondoltam, hogy sovány lennék” — mondja Alan, egy 175 centiméter magas, anorexiában szenvedő fiú, aki egyszer 33 kilogrammra fogyott. Ezt mondja: „Minél jobban lefogysz, az elmédben annál inkább elferdültek lesznek a gondolatok, és nem látod reálisan saját magadat.”a

Idővel az anorexia súlyos egészségi gondokhoz, csontritkuláshoz és vesekárosodáshoz vezethet. Még végzetes is lehet. „Az orvosom azt mondta, hogy testemet oly sok tápanyagtól vontam meg, hogy ha még két hónapig folytattam volna azokat az étkezési szokásaimat, alultápláltságban meghaltam volna” — mondja Heather. A The Harvard Mental Health Letter című kiadvány arról számol be, hogy egy tízéves időszakon keresztül a nőknek úgy 5 százalékánál állapították meg, hogy anorexiában halt meg.

Bulimia — Falási roham és ürítés

A bulimia nervosaként ismert táplálkozási zavart a következők jellemzik: falási roham (nagy mennyiségű táplálék, talán 5000 vagy ennél is több kalória gyors elfogyasztása), majd ürítés (a gyomor kiürítése, gyakran hányás vagy hashajtók segítségével).b

Az anorexiával ellentétben a bulimiát nem könnyű felismerni. A beteg talán nem szokatlanul sovány, táplálkozási szokásai pedig elég normálisnak tűnhetnek, legalábbis mások előtt. A bulimiában szenvedőnek azonban az élet minden, csak nem normális. Valójában annyira a táplálék megszállottja, hogy minden más jelentéktelen a számára. „Minél többször volt falási rohamom, és minél többször hánytam, annál kevésbé törődtem más dolgokkal és más emberekkel — mondja a 16 éves Melinda. — Valójában elfelejtettem, hogyan érezzem jól magam a barátaimmal.”

Geneen Roth, aki írónő és tanárnő a táplálkozási zavarok területén, úgy jellemzi a falási rohamot, mint amely „egy félórás őrjöngést, a pokolba szállást” jelenti. Azt mondja, hogy a falási roham alatt „semmi sem számít — nem számítanak a barátok, nem számít a család . . . Semmi sem számít, csak a táplálék.” Lydia, egy 17 éves beteg, élénk hasonlattal írja le állapotát. Ezt mondja: „Úgy érzem magam, mint egy zúzda. Belapátolom az ételt, összezúzom, majd kidobom magamból. Újra meg újra ugyanezt teszem.”

A bulimiás beteg kétségbeesetten igyekszik megakadályozni testsúlya gyarapodását, mely rendszerint a szabadjára engedett falási rohamból következne. Ezért rögtön a falási roham után vagy előidézi, hogy hányjon, vagy hashajtókat szed be, hogy így még azelőtt távolítsa el a táplálékot, míg az át nem alakul zsírrá a testében.c Míg ennek pusztán a gondolata is visszataszítónak tűnhet, a tapasztalt bulimiás beteg ezt nem így tekinti. „Minél többször van falási rohamod, és minél többször üríted ki magadból a táplálékot, annál könnyebb lesz ez a szokás — magyarázza Nancy Kolodny szociális dolgozó. — Azokat a korai érzéseidet, hogy visszatetszőnek tartod ezt a szokást, vagy hogy félelem alakul ki benned, gyorsan az a kényszer váltja fel, hogy megismételd ezeket a bulimiás szokásokat.”

A bulimia rendkívül veszélyes. Például a hányás általi ismételt ürítés olyan maró gyomorsavaknak teszi ki a szájat, amelyek szétmarhatják a bulimiás beteg fogzománcát. Ez a szokás a beteg nyelőcsövét, máját, tüdejét és szívét is károsíthatja. Szélsőséges esetekben a hányás gyomorrepedést, sőt halált okozhat. A hashajtók túlzott szedése is kockázatos lehet. Tönkreteheti a bélműködést, és folyamatos hasmenéshez, valamint végbélvérzéshez vezethet. Szélsőséges esetekben az ismételt hányáshoz hasonlóan a hashajtók túlzott szedése is halálhoz vezethet.

Az amerikai Nemzeti Elmeegészségügyi Intézet szerint a táplálkozási zavarok egyre inkább elterjednek. Mi indít egy fiatal nőt arra, hogy saját maga éheztetésével a halállal kacérkodjon? Mások miért válnak annyira a táplálék megszállottjaivá, hogy először falási rohamuk van, majd annyira a testsúlyuk megszállottjaivá válnak, hogy kényszerítve érzik magukat az elfogyasztott étel kiürítésére? Ezeket a kérdéseket fogja feltárni a következő cikk.

[Lábjegyzetek]