Táplálkozási zavarok — Mi segíthet?

HA LÁNYOD táplálkozási zavarban szenved, segítségre van szüksége. Ne halogasd a dolgokat azt feltételezve, hogy majd magától el fog múlni a betegség. A táplálkozási zavar bonyolult betegség, melynek fizikai és érzelmi összetevői vannak.

Természetesen a szakértők a táplálkozási zavarokra a kezelések zavarba ejtő sokaságát nyújtják. Néhányan a gyógyszeres kezelést javasolják. Mások a pszichoterápiát támogatják. Sokan azt mondják, hogy a kettő kombinációja a leghatásosabb. Majd ott van a családi tanácsadás, melyről egyesek azt állítják, hogy különösen akkor fontos, ha a beteg még mindig otthon lakik.a

Bár a szakértők különböző megközelítéseket alkalmazhatnak, legtöbbjük legalább egy dologban egyetért: A táplálkozási zavarokban nem csak a táplálék játszik szerepet. Vizsgáljunk meg néhány mélyebben gyökerező kérdést, amelyekkel általában foglalkozni kell, ha segítünk valakinek felépülni az anorexiából vagy a bulimiából.

A testről alkotott kiegyensúlyozott nézet

„Egyáltalán nem vettem többet divatlapokat, mikor úgy 24 éves lettem — mondja egy hölgy. — Nagyon nagy és kedvezőtlen hatással volt rám, mikor a manökenekhez hasonlítottam magamat.” Amint arról már írtunk, a hírközlési eszközök elferdíthetik egy lánynak a szépségről alkotott elképzelését. Sőt egy táplálkozási zavarban szenvedő lány édesanyja arról beszél, hogy „az újságaink, a folyóirataink és a tévé reklámaiban elszántan azt hirdetik, hogy legyél sovány, sovány és sovány”. Ezt mondja még: „Lányommal mindketten szeretnénk karcsúk lenni, de érezzük, hogy ez az állandó reklámözön a karcsúságról alkotott felfogásunkat úgy alakítja, hogy ez legyen az életünkben a legfontosabb.” Világos, hogy ha fel szeretnénk épülni valamilyen táplálkozási zavarból, az megkívánhatja, hogy változtassunk a valódi szépségről alkotott addigi nézeteinken.

A Biblia segíthet ebben. A keresztény Péter apostol ezt írta: „A kiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való; hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten előtt” (1Péter 3:3, 4).

Péter arról beszél itt, hogy jobban kell érdekelnie bennünket a belső tulajdonságoknak, mint a külső megjelenésnek. Valójában a Biblia a következőkről biztosít minket: „az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van” (1Sámuel 16:7). Ez vigasztaló, mert bár nem tudunk változtatni bizonyos testalkatbeli vonásainkon, de állandóan javíthatunk a személyiségünkön (Efézus 4:22–24).

Mivel a táplálkozási zavarok az önértékelés hiányából fakadhatnak, talán újra át kell gondolnod, milyen személy vagy. Igaz, hogy a Biblia azt írja, hogy a szükségesnél ne gondoljunk többet magunkról (Róma 12:3). De azt is írja, hogy még egy verébnek is van értéke Isten szemében, és hozzáfűzi: „sok verébnél drágábbak vagytok” (Lukács 12:6, 7). A Biblia tehát segíthet neked az egészséges önbecsülés kifejlesztésében. Ha értékeled a testedet, akkor vigyázni fogsz rá. (Vesd össze: Efézus 5:29.)

Mi a helyzet azonban akkor, ha tényleg le kell fogynod? Talán az egészséges étrend és egy testmozgási program segít. A Biblia kijelenti, hogy bár csak korlátozott mértékben, de „a test gyakorlásának . . . haszna van” (1Timótheus 4:8). De sohase válj a testsúlyod megszállottjává. A testről szóló egyik tanulmány erre a következtetésre jutott: „Talán az a legbölcsebb, ha sokat mozogsz, és elfogadod magadat olyannak, amilyen vagy, és nem próbálod belepréselni magad egy szigorúan körülírt, zsarnoki ideálba.” Egy 33 éves amerikai hölgy ezt a megközelítést hasznosnak találta. „Nekem csak egy egyszerű szabályom volt — mondja. — Dolgozz rajta, hogy javíts azon, amit reálisan meg tudsz változtatni, és ne azzal töltsd az időt, hogy a többi dolog miatt aggódsz.”

Ha kedvezően tekintesz az életre, és ezt egészséges étrenddel, valamint ésszerű testmozgási programmal egészíted ki, akkor valószínűleg le fogsz adni annyi kilogrammot, amennyit szükséges.

Az „igaz barát” megtalálása

Miután James Pennebaker professzor számos bulimiában szenvedőt tanulmányozott, azt a következtetést vonta le, hogy ezeket a nőket főleg a táplálkozási és ürítési ciklusaik kényszerítették arra, hogy kettős életet éljenek. Ezt mondja: „Gyakorlatilag minden egyes megkérdezett önkéntelenül megjegyezte, hogy rendkívül sok idő és erőfeszítés kell ahhoz, hogy elrejtse az étkezési szokásait a közeli barátai és a családja elől. Mindannyian hazugságban éltek, és ezt gyűlölték.”

A felépülésben ezért jelentős lépést jelent, ha megtöröd a csendet. Az anorexiában és a bulimiában szenvedőknek egyaránt beszélniük kell a betegségről. De kivel? Egy bibliai példabeszéd így szól: „Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére” (Példabeszédek 17:17). Ez az „igaz barát” lehet egy szülő vagy egy másik érett felnőtt. Néhányan azt is szükségesnek érezték, hogy megbízzanak valakiben, aki gyakorlott a táplálkozási zavarok kezelésében.

Jehova Tanúinak még további segítségforrásaik is vannak — a gyülekezeti vének. Ezek a férfiak olyanok lehetnek, „mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön” (Ésaiás 32:2). Természetesen a vének nem orvosok, így a hasznos tanácsukon kívül talán orvosi kezelésre is szükséged lehet. De ezek a szellemileg képesített férfiak csodálatos támasznak bizonyulhatnak a felépülésedben (Jakab 5:14, 15).b

Legfőbb bizalmas barátod azonban a Teremtőd lehet. A zsoltáríró lejegyezte: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz” (Zsoltárok 55:23). Igen, Jehova Istent érdeklik a földi gyermekei. Így hát sose hanyagold el, hogy elmondd neki imában, mi nyugtalanít a leginkább. Péter erre figyelmeztet bennünket: „Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok” (1Péter 5:7).

Amikor szükség van a kórházban való elhelyezésre

Önmagában a kórházban való elhelyezés még nem jelenti, hogy a beteg meg is fog gyógyulni. Ha azonban egy lány súlyos anorexia miatt alultáplálttá válik, szükség lehet rá, hogy speciális gondozásban részesüljön. Kétségkívül nem könnyű egy szülőnek megtennie ezt a lépést. Figyeld meg Emilyt, akinek a lányát kórházban kellett elhelyezni, miután Emily szavai szerint az élet „elviselhetetlenné vált a számára és a számunkra is”. Hozzáfűzi még: „Az volt életem legnehezebb feladata és legrosszabb napja, amikor bevittük a lányunkat a kórházba, miközben sírt.” Hasonló volt Elaine helyzete, akinek szintén kórházban kellett elhelyeznie a lányát. „Nem emlékszem, hogy lett volna annál rosszabb pillanatom, mint amikor a lányom a kórházban volt, elutasította az evést, és ezért infúzióval kellett táplálni. Úgy éreztem, mintha megsértették volna az akaratát.”

Nem lehet kellemes arra gondolni, hogy valakit kórházban kell elhelyezni, de némely esetben talán szükségessé válhat. A táplálkozási zavarban szenvedők közül sokaknak ez a felépüléshez vezető út volt. Emily ezt mondja a lányáról: „Szüksége volt arra, hogy kórházba vigyük. A kórházban való elhelyezés segített neki, hogy javulni kezdjen az állapota.”

Táplálkozási zavarok nélküli élet

A felépülés részeként az anorexiában és a bulimiában szenvedőknek meg kell tanulniuk táplálkozási zavar nélkül élni. Ez nehéz lehet. Kim szerint például az anorexiás időszaka alatt 18 kilogrammot fogyott tíz hónapon belül. De kilenc évbe telt, mire 16 kilogrammot visszaszedett! Kim ezt mondja: „Nagy nehézségek árán lassan megtanultam újra normálisan enni, anélkül hogy minden egyes kalóriát számolnék, hogy méricskélném a táplálékomat, hogy csak »biztonságos« ételeket ennék, hogy pánikba esnék, ha nem tudom, milyen hozzávalók vannak a raguban vagy a desszertben, vagy hogy csak olyan éttermekben ennék, ahol van salátabár.”

De Kim esetében a felépülés még valami mást is jelentett. „Megtanultam felismerni és szavakkal is kifejezni az érzéseimet. Most már nem csak tettekkel, illetve étkezési szokásokkal fejezem ki magamat — mondja. — Mivel tudatára ébredtem azoknak az új módszereknek, amelyek segítségével szembe tudok nézni a másokkal kialakult konfliktusaimmal, és meg tudom oldani ezeket, megnyílt az ajtó előttem, hogy szorosabb kapcsolatokat alakítsak ki a barátokkal és a családommal.”

Kétségtelenül nehéz felépülni egy táplálkozási zavarból, de végül megéri az erőfeszítést. Jean, akit ennek a cikksorozatnak az első cikkében idéztünk, így gondolja. Ezt mondja: „Ha visszatérnék a rendellenes táplálkozáshoz, olyan volna, mintha visszatérnék a kipárnázott cellába, miután már egy ideig szabadon éltem.”

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 11. oldalon]

A felépülés megalapozása

MIT kell tenned, ha gyanítod, hogy a lányod táplálkozási zavarban szenved? Nyilván nem hagyhatod figyelmen kívül a helyzetet. De hogyan hozd szóba a témát? „Néha beválik, ha egyenesen rákérdezel nála, de ez a megközelítés gyakran azzal végződik, hogy úgy érzed, falba ütközöl” — jegyzi meg Michael Riera író.

Ezért egy szelídebb megközelítés talán hatásosabbnak fog bizonyulni. Riera a következőt javasolja: „Mikor a lányoddal beszélgetsz, arra van szüksége, hogy megértsd őt, és érezze, hogy nem vádolod semmilyen rossz tettéért. Ha ilyen légkört tudsz teremteni, sok fiatal egészen őszinte lesz hozzád, sőt valamennyire még meg is fog könnyebbülni. Vannak szülők, akik úgy értek el sikert, hogy levelet írtak serdülőkorú gyermeküknek, melyben kifejezték aggodalmukat és azt, hogy segítenek a gyermeknek. Majd amikor beszélgetésre került a sor, ennek az alapja már meg volt vetve.”

[Kiemelt rész a 12. oldalon]

Kihívás a szülőnek

A SZÜLŐKNEK számos kihívást jelent, ha a gyermekük táplálkozási zavarban szenved. Egy apa ezt mondja: „Vasból vagy kőből kell lenned. Szemed láttára megy tönkre a gyermeked.”

Ha táplálkozási zavarban szenvedő lányod van, számítanod kell rá, hogy időnként csalódottá fogsz válni a makacs viselkedése miatt. De légy türelmes. Sose hagyj fel a szeretet kimutatásával. Emily, akinek a lánya anorexiában szenvedett, elismeri, hogy ez nem volt mindig könnyű. Ennek ellenére ezt mondja: „Megpróbáltam gyakran megérinteni őt; megpróbáltam átölelni és megpuszilni . . . Arra gondoltam, hogy ha nem bánok vele gyengéden, és ha felhagyok a szeretet kimutatásával, akkor sohasem lesz újra szeretetteljes kapcsolat közöttünk.”

Többek között úgy tudsz a legjobban segíteni lányodnak, hogy felépüljön a táplálkozási zavarból, ha kommunikálsz vele. Ha így teszel, talán többet kell hallgatnod, mint beszélned. És tartózkodj attól az ösztöntől, hogy olyan kijelentésekkel szakítsd félbe, mint: „Ez nem igaz” vagy „Ne érezd így”. Inkább ne ’dugd be füledet a szegény kiáltására’ (Példabeszédek 21:13). Ha a szülők és a gyermekek között nyílt kommunikáció létezik, akkor a fiatalnak lesz hová fordulnia a gyötrődés időszaka alatt, és talán kevésbé valószínű, hogy egészségtelen táplálkozási szokásokhoz fog folyamodni.

[Képek a 10. oldalon]

Türelmet, megértést és sok szeretetet igényel, hogy segítsünk a táplálkozási zavarokban szenvedő embereknek