Gyermekek válságban

„Hogyha nem hoznak áldozatokat a gyermekekért, az emberiség leglényegbevágóbb, hosszan tartó nehézségeinek mindegyike továbbra is lényegbe vágó, hosszan tartó nehézség marad” (Egyesült Nemzetek Gyermekalapja).

A GYERMEKEK a világon mindenütt válságos helyzetben vannak. E tragédia nagyságáról meggyőző bizonyítékok láttak napvilágot azon az 1996-os stockholmi (Svédország) világkongresszuson, melyet a gyermekek üzletszerű szexuális kizsákmányolásának a felszámolására hívtak össze, és amelyen 130 ország képviseltette magát. Adatokkal támasztották például alá, hogy a világ sok részén több millió fiatal lányt, akik közül néhány még csak tízéves, arra kényszerítenek, hogy prostituáltként dolgozzon.

Az ausztráliai Melbourne University Law Review című kiadvány megjegyezte, hogy az ilyen kikényszerített prostitúció „a rabszolgaság egyik legrosszabb jelenkori formájának” nevezhető. A többévi fizikai, szellemi és érzelmi bántalmazás egy életre nyomot hagy ezekben a lányokban. A legtöbb esetben a lányok csak azért vetik alá magukat ennek az embertelenségnek, mert enni és élni szeretnének. Másik választási lehetőségük, hogy éhen halnak. Sajnos sok utcagyereket a saját nincstelen szülei kényszerítenek prostitúcióra, eladva őket.

A gyermekek e nyilvánvaló tragédiájához hozzájön még a gyermekmunka sokszor szenvedélyesen vitatott kérdése. Ázsiában, Dél-Amerikában és az Egyesült Államok néhány bevándorló közösségében, valamint más helyeken a csupán ötéves gyermekeket is „rabszolgamunkának” minősíthető munkára kényszerítik. Kis robotokként dolgoznak fiatal testüket és elméjüket megnyomorító, megdöbbentő körülmények között. A legtöbbjüket nem járatják iskolába, nem kapnak szülői szeretetet, nincs otthonuk, ahol biztonságban érezhetnék magukat, nincsenek játékaik, és nincsenek parkok, ahol játszhatnának. Sok gyermeket szívtelenül a szülei zsákmányolnak ki.

Gyermekkatonák és árvaházak

A tragédiát még inkább súlyosbítja, hogy egyre több gyermekkatona kerül a gerillahadseregekbe. A gyermekeket talán elrabolják vagy rabszolgapiacokon vásárolják, majd módszeresen kegyetlenkednek velük, olykor úgy, hogy gyilkosságot nézetnek végig velük. Sőt, hogy növeljék a gyilkos hajlamukat, némelyikre ráparancsolnak, hogy ölje meg saját szüleit vagy fogyasszon kábítószert.

A következő példa rámutat, milyen hatása van az agymosásnak az afrikai gyermekkatonák ezreire. Ez az elszomorító beszélgetés zajlott le egy szociális munkás és egy katonafiú között, aki nyilvánvalóan megpróbálta megőrizni azt, ami még megmaradt az ártatlanságából:

— Öltél?

— Nem.

— Volt fegyvered?

— Igen.

— Céloztál a fegyverrel?

— Igen.

— Lőttél vele?

— Igen.

— Mi történt?

— Csak elestek.

E fiatalok közül némelyek még alig nőttek ki a pólyáskorból, ha azt vesszük, hogy vannak, akiket már hatéves korukban besoroznak. A jelentések szerint már 1988-ban mintegy 200 000 gyermekkatona volt világszerte.

Egy ázsiai ország árvaházában 1988 és 1992 között állítólag 550 gyermeket választottak ki, túlnyomórészt lányokat, hogy éhen haljanak. Egy orvos erről számol be: „Ezek az árvák nem kaptak fájdalomcsillapítót. Még akkor is oda voltak kötözve az ágyukhoz, amikor már holtan feküdtek.”

Mi a helyzet Európában? Az egyik országot megrázta, amikor lelepleztek egy nemzetközi, gyermekpornográfiával foglalkozó kört, mely lányokat rabolt el, hogy szexuálisan kizsákmányolja őket. Néhány szerencsétlen lányt meggyilkoltak vagy halálra éheztettek.

Ezek a jelentések minden bizonnyal azt jelzik, hogy számos országban igazi gondot jelent a gyermekek megbecstelenítése, bántalmazása és kizsákmányolása. De vajon túlzás azt mondani, hogy világméretű gondról van szó? A következő cikk erre a kérdésre fog válaszolni.

[Kép a 4. oldalon]

Gyermekkatona Libériában

[Forrásjelzés]

John Gunston/Sipa Press

[Kép a 4. oldalon]

Egy kolumbiai téglagyárban a gyermekeket élő talicskaként használják

[Forrásjelzés]

UN PHOTO 148000/Jean Pierre Laffont

[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]

FAO photo/F. Botts