A hűtlenség megrázó következményei

„Nem megyek haza többet” — mondta a telefonba a hang. Valószínűleg ezek voltak a leglesújtóbb szavak, amelyeket Patneka valaha is mondott a férje. „Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy elhagyott — mondja. — Amitől mindig is a legjobban rettegtem, hogy a férjem valaki másért el fog hagyni, szörnyű valósággá vált.”

PAT, aki 33 éves, igazán azt szerette volna, hogy sikeres legyen a házassága, férje pedig biztosította arról, hogy sohasem fogja őt elhagyni. Pat így emlékszik vissza: „Megígértük, hogy bármi történjék is, hűek leszünk egymáshoz. Meg voltam győződve arról, hogy ő is komolyan gondolja. Majd . . . ez történt. Most senkim sincs, egyedül maradtam, mint a kisujjam!”

Hirosi sosem fogja elfelejteni azt a napot, mikor kiderült, hogy édesanyja házasságon kívüli viszonyt folytat. „Csak 11 éves voltam — emlékszik vissza. — Anya keresztülviharzott a házon. Apa közvetlenül mögötte ment, és ezt mondta: »Várj egy kicsit. Beszéljük meg.« Éreztem, hogy valami rettenetes baj történt. Apa egészen összetört. Sohasem tudta teljesen kiheverni ezt az esetet. Ráadásul senkit sem tudott a bizalmába avatni. Így hát hozzám fordult. Gondolj bele, egy 40-es éveiben járó férfi vigaszért és együttérzésért a 11 éves kisfiához fordul!”

Akár azokról a botrányos szerelmi viszonyokról van is szó, amelyek megrázzák a királyi család tagjait, a politikusokat, a filmsztárokat és a vallásvezetőket, akár a saját családunkban történt hűtlenségről és könnyhullatásról, a házastársi hűtlenség továbbra is tragikus károkat okoz. A Britannica Hungarica ezt írja: „A házasságtörés mindenütt előforduló jelenség, csaknem annyira általános, mint maga a házasság.” Vannak kutatók, akik úgy becsülik, hogy a házasságban élő embereknek 50—75 százaléka már volt hűtlen valamikor. Zelda West-Meads házasságkutató-nő azt mondja, hogy bár a hűtlenség többnyire nem derül ki, „minden bizonyíték arra mutat, hogy egyre több szerelmi viszony alakul ki”.

Az érzelmek lavinája

Bár a hűtlenségről és a válásokról szóló statisztikák megdöbbentőek, nem tárják fel teljesen, milyen hatással vannak ezek a tettek az emberek mindennapi életére. Az óriási pénzügyi következmények mellett figyeld meg, milyen rengeteg érzés van bezárva ezekbe a statisztikákba — tengernyi könnyhullatás és a mérhetetlen zűrzavar, bánat, nyugtalanság, gyötrő fájdalom, melyet elszenvednek, valamint a családtagok számtalan, álmatlan, szívfájdalommal teli éjszakája. Az áldozatok talán átvészelik a megpróbáltatást, de valószínűleg még sokáig hordozzák magukban a sebet. A sérülést és a veszteséget nem lehet egykönnyen meg nem történtté tenni.

A How to Survive Divorce című könyv kifejti: „A házasság felbomlása rendszerint hatalmas érzelmi kitörést okoz, mely néha azzal fenyeget, hogy elhomályosítja a szellemi látásodat. Mit tegyél? Hogyan reagálj? Hogyan emelkedj felül az eseten? Talán a bizonyosság és a kétely, a harag és a bűntudat, illetve a bizalom és a gyanakvás között ingadozol.”

Ezt élte át Pedro, miután tudomást szerzett felesége hűtlenségéről. Pedro bizalmasan ezt mondja: „Mikor valaki hűtlen lesz hozzád, felkavaró érzések árasztanak el.” Még az áldozatoknak is elég nehéz felfogniuk a lesújtó érzést, hát még a kívülállóknak, akik nem nagyon értik meg a helyzetet. Pat azt mondja, hogy „senki sem érti meg igazán, hogyan érzek. Mikor arra gondolok, hogy a férjem azzal a másik nővel van, valóságos fizikai fájdalmat érzek, olyan fájdalmat, amelyet lehetetlen bárkinek is elmagyarázni.” Hozzáfűzi még: „Időnként azt gondolom, hogy meg fogok őrülni. Egyik nap úgy érzem, kézben tudom tartani a helyzetet, másnap meg úgy, hogy nem. Egyik nap hiányzik a férjem, másnap pedig mindaz a cselszövés, hazudozás és megalázás van a fejemben, ami történt.”

Harag és nyugtalanság

A hűtlenség egyik áldozata beismeri: „Időnként az érzés, amely rád tör, nem más, mint mérhetetlen harag.” Nem csupán felháborodsz a rossz tett és a téged ért sérelem miatt. Inkább „neheztelsz amiatt, hogy tönkrement, ami boldog házasság lehetett volna” — írta egy újságíró.

A kevés önbecsülés és az alkalmatlanság érzése is gyakran előfordulhat. Pedro bizalmasan ezt mondja: „Ilyen érzéseid vannak: »Vajon nem vagyok elég vonzó? Valami másban van hiányosságom?« Kezded saját magadat vizsgálni, hogy megtaláld a hibát.” Zelda West-Meads, a Brit Országos Házassági Tanácsadó munkatársa a To Love, Honour and Betray című könyvében megerősíti ezt a gondolatot: „Az egyik legnehezebb feladat, hogy megbirkózz . . . az önbecsülésed megtizedelődésével.”

Önvád és depresszió

Rögtön ezek után az érzések után általában az önvád hullámai törnek rá az emberre. Egy elkeseredett feleség ezt mondja: „Úgy vélem, a nők sokat szenvednek a bűntudattól. Magadat hibáztatod, és ezen tűnődsz: »Mit tettem rosszul?«”

Egy megcsalt férj az általa érzelmi hullámvasútnak nevezett jelenségnek egy másik arculatát tárja fel. Ezt mondja: „A depresszió új tényezőként lesz jelen az életedben, és úgy veszi kezdetét, mint ahogy beáll a rossz idő.” Egy feleség, akit elhagyott a férje, visszaemlékszik, hogy nem telt el úgy nap, hogy ne sírt volna. „Tisztán emlékszem az első olyan napra, amelyen már nem sírtam. Ez néhány héttel azután volt, hogy elhagyott — idézi fel. — Az a hét, amelyen már egyáltalán nem sírtam, hónapokkal később jött el. Ezek a sírásmentes napok és hetek mérföldköveknek bizonyultak a gyógyulásom folyamatában.”

Dupla árulás

Sokan nem ismerik fel, hogy a házasságtörő fél gyakran kegyetlen, dupla csapást mér a házastársára. Hogyan? Pat szavai nyomra vezetnek bennünket: „Nehéz volt nekem. Az a férfi nemcsak a férjem volt, hanem a barátom is, a legjobb barátom sok éven keresztül.” Igen, legtöbbször a feleség a férjéhez fordul támaszért, ha felmerül valamilyen nehézség. Most a férj nemcsak hogy egy igen nagy lelki megrázkódtatást kiváltó gondot okoz, hanem megszűnik a feleség számára az olyannyira szükséges segítségforrásnak is lenni. A férj egyetlen csapással súlyos fájdalmat okoz a feleségének és elrabolja tőle a bizalmas barátját.

Ezért a mély érzések, melyeket a hűtlenség, és a bizalom megrendülése okoz, az ártatlan házasfelek által tapasztalt legmegsemmisítőbb benyomások közé tartoznak. Egy házassági tanácsadó elmagyarázza, miért lehet olyan bénító érzelmileg a házastársi hűtlenség: „A házasságban oly sokat adunk magunkból: reményeinket, álmainkat és várakozásainkat . . . Keressük azt a személyt, akiben igazán megbízhatunk, valakit, akire, úgy érezzük, hogy mindig támaszkodhatunk. Ha a bizalom hirtelen szertefoszlik, az olyan lehet, mint amikor egy kártyavárat hirtelen elfúj a szél.”

A How to Survive Divorce című könyv szerint teljesen világos, hogy az áldozatoknak „segítségre van szükségük abban, hogy rendezni tudják érzelmi felkavartságukat . . . Talán segítségre van szükségük abban, hogy eldöntsék, milyen lehetőségek közül választhatnak, és hogy miként tegyék ezeket meg.” De mik ezek a választási lehetőségek?

A következőkön tűnődhetsz: „Vajon a kibékülés a megoldás számunkra? Vagy váljak el?” Különösen akkor lehet nagyon csábító gyorsan azt a következtetést levonni, hogy a válás a megoldás a gondjaidra, ha a házasságban feszültségek alakultak ki. Így érvelhetsz: „Végül is a Biblia megengedi, hogy elváljak a házastársi hűtlenség miatt” (Máté 19:9). Másrészt talán úgy érvelsz, hogy a Biblia nem ragaszkodik a váláshoz. Ezért hát úgy érezheted, hogy jobb volna kibékülni és helyreállítani, illetve megerősíteni a házasságot.

Te döntöd el, hogy elválsz-e a hűtlen társadtól vagy nem. De honnan tudhatod meg, mit tegyél? Először is, arra kérünk, vizsgálj meg néhány tényezőt, amely segíthet eldönteni, hogy vajon lehetséges-e a kibékülés.

[Lábjegyzet]