Aztékok — Lebilincselő küzdelmük a fennmaradásukért

AZ ÉBREDJETEK! MEXIKÓI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

„A NAGY KÖZTERET ELÖZÖNLÖTTÉK AZ EMBEREK; VOLTAK, AKIK VÁSÁROLTAK, MÁSOK PEDIG ÁRULTÁK PORTÉKÁIKAT . . . VOLTAK KÖZÖTTÜNK OLYAN KATONÁK, AKIK MÁR A VILÁG SOK RÉSZÉN JÁRTAK, KIK ELJUTOTTAK KONSTANTINÁPOLYBA ÉS BEJÁRTÁK ITÁLIÁT, VALAMINT RÓMÁT — ŐK AZT MONDTÁK, HOGY MÉG SOHASEM LÁTTAK ILYEN HARMONIKUS HATÁST KELTŐ, RENDEZETT, ENNYIRE TÁGAS KÖZTERET, AHOL ILY SOK EMBER LETT VOLNA.”

AZ IDÉZETT leírás Hernán Cortés spanyol konkvisztádor seregében szolgáló egyik katona, Bernal Díaz del Castillo tollából származik, aki akkor vetette papírra ezeket a gondolatokat, amikor 1519-ben meglátta a Tenochtitlán nevű azték várost.

Gene S. Stuartnak a The Mighty Aztecs című könyvében az áll, hogy amikor a spanyolok megérkeztek, 150 000-200 000-en laktak Tenochtitlánban. Korántsem kezdetleges, elmaradott város volt, hanem egy nagy kiterjedésű világváros, melynek területe több négyzetkilométert foglalt el. Hidak, töltésutak, csatornák és tündöklő imádati templomok városa volt. Főváros lévén, Tenochtitlán volt az Azték Birodalom kellős közepe.

Sok olvasóban azonban a békés, harmonikus hatást keltő azték város gondolata ellentmondhat annak, amit már hallott ezekről a városokról — a népszerű elképzelés szerint az aztékok nem sokban különböztek a vérszomjas barbároktól. Az aztékok vitathatatlanul azt hitték, hogy isteneiknek emberi szívekre és vérre van szükségük ahhoz, hogy erősek maradjanak. Az azték kultúra és történelem azonban nem csak vérontásról szól. És ha megértjük a fennmaradásukért folytatott küzdelmüket, akkor jobban átláthatjuk azt a szívós küzdelmet, amelyet leszármazottjaik mind a mai napig a fennmaradásukért vívnak.

Az aztékok felemelkedése

Az aztékok valójában csak rövid ideig voltak színen a közép-amerikai civilizációa történelmében. A legtöbb kutató úgy véli, hogy Mexikó őslakosai Ázsiából vándoroltak a Bering-szoroson keresztül Alaszkába, onnan pedig dél felé vették útjukat. (Lásd az Ébredjetek! 1996. szeptember 8-ai számában a 4., 5. oldalt.)

A régészek azt mondják, hogy tudomásunk szerint a legősibb kultúra, amely Közép-Amerikában virágzott, az olmék kultúra volt. Egyes szaktekintélyek szerint az olmék civilizáció nyilvánvalóan úgy i. e. 1200 körül emelkedett fel, és talán 800 évig uralkodott. De egészen i. sz. 1200-ig — egy több mint kétezer évvel későbbi időpontig — az aztékok nem kerültek előtérbe. Kultúrájuk mindössze 300 évig élt. Hatalmas birodalmuk pedig csupán száz évig gyakorolta uralmát, mielőtt a spanyol hódítók legyőzték őket.

Az Azték Birodalom a hatalma csúcsán azonban olyan kiválóságot tükrözött, amelyhez fogható aligha létezett. Egy forrásmunka szerint „az aztékok olyan birodalmat alapítottak, amely déli irányban egészen Guatemaláig terjedt”. A The World Book Encyclopedia így jellemezte a birodalmat: „Az azték civilizáció volt az egyik legfejlettebb civilizáció az amerikai kontinensen. Olyan nagy városokat építettek, mint az akkori Európa városai.”

Legendás eredet

Az aztékok eredetéről, kiemelkedő voltuk ellenére nem sokat tudunk. A legenda szerint az azték név az aztlán szóból ered — ennek a szónak feltehetőleg ’fehér föld’ a jelentése. De senki sem tudja, hol volt a legendás Aztlan, vagy hogy egyáltalán létezett-e.

Mindenesetre a legenda szerint az aztékok voltak az utolsók a közül a hét csoport közül, amely útra kelt Aztlanból. Istenük, Huitzilopochtli parancsára kezdték meg hosszú, kalandos utazásukat, hogy hazát keressenek maguknak. A törzs sok évtizeden keresztül vándorolt, hihetetlen nehézségeket és nélkülözést szenvedett el, valamint gyakorlatilag szünet nélkül háborúzott a szomszédos népekkel. De a vándorlás nem tarthatott örökké. A legnépszerűbb legenda szerint Huitzilopochtli azt mondta követőinek, hogy keressék meg a következő jelet: egy kaktuszon lévő sast. Ezt a jelenséget feltehetően a Texcocói-tó egyik kicsiny, mocsaras szigetén pillantották meg. A vándorlók itt végül letelepedtek, építettek egy várost, amely később Nagy Tenochtitlán néven (jelentése: ’kő emelkedik a vízben’) vált ismertté. Vannak, akiknek az a véleményük, hogy ez a név a legendás pátriárka, Tenoch nevéből származik. Napjainkban Tenochtitlán Mexikóváros alá van temetve.

Az aztékok kiváló mérnököknek és kézműveseknek bizonyultak. A tó fenekét használva alapnak, feltöltötték a terepet, s így megnövelték a város területét. Földből töltéseket emeltek, melyek összekötötték a szigetet a szárazfölddel. Csatornahálózatot is építettek.

Ebben az időszakban azonban az építők általában nem aztékokként voltak ismeretesek. A legenda szerint istenük, Huitzilopochtli egy új elnevezést adott nekik, mikor elmentek Aztlanból — ez a név a mexikák volt. Idővel a környező vidék és összes lakója ezt a nevet viselte.

De a mexikák, vagyis az aztékok nem voltak egyedül ezen a területen. Ellenségek vették őket körül, s ezért szövetséget kellett kötniük a szomszédaikkal. Akiknek nem sikerült békés megállapodásra jutniuk az aztékokkal, hamarosan ádáz küzdelmet kellett folytatniuk velük. Valójában a háború illett az aztékokhoz. Napistenük, Huitzilopochtli csupán egy volt a közül a sok isten és istennő közül, amelyek rendszeresen vérző szíveket és emberi áldozatokat követeltek. Ezek az áldozatok főleg a hadifoglyok közül kerültek ki. Az aztékok hírhedtek voltak arról, hogy ilyen áldozatoknak használják a foglyokat, és ez félelmet keltett ellenségeik szívében.

Az Azték Birodalom tehát kezdett terjeszkedni Tenochtitlánból, s hamarosan néhány olyan területet is magában foglalt, amely most Közép-Amerikához tartozik. Az azték kultúrába új vallásos eszmék és szokások ivódtak be. Ugyanakkor mesébe illő, egyre több vagyontárgy kezdett összegyűlni az aztékok kincsesládáiban — az újonnan leigázott hűbéresektől adót követeltek. Virágzott az azték zene, irodalom és művészet. A National Geographic című folyóirat ezt írja: „Tekintettel az ebben felmutatott abszolút hatalmukra, az aztékok bizonyára a történelem legtehetségesebb szobrászai közé tartoztak.” Mikor a spanyolok megérkeztek, az azték civilizáció tündöklésének csúcsán volt.

A hódítás

A mexika uralkodó, II. Moctezuma 1519 novemberében békésen fogadta a spanyolokat és vezetőjüket, Hernán Cortést, mivel azt hitte róla, hogy Quetzalcoatl azték isten megtestesítője. A spanyolok elfogadták a babonás aztékok vendégszeretetét. Az aztékok azonban jóhiszeműen megengedték a spanyoloknak, hogy megnézzék Tenochtitlán aranykincseit. Cortés lázasan összeesküvést szőtt, hogy mindet megkaparintsa. Nem kis vakmerőséggel foglyul ejtette Moctezumát a saját városában. Vannak, akik azt mondják, hogy Moctezuma ebbe gyakorlatilag tiltakozás nélkül egyezett bele. Cortésnek mindenesetre egyetlen puskalövés nélkül sikerült meghódítania egy hatalmas birodalom fővárosát.

A vértelen győzelem azonban hamarosan véressé változott. Cortésnek hirtelen el kellett hagynia a partot, hogy egy váratlan helyzetet elrendezzen, és egy heves vérmérsékletű férfira, Pedro de Alvaradóra ruházta a hatalmat. Attól tartva, hogy Cortés távollétében Tenochtitlán lakói hamarosan fellázadnak ellene, Alvarado úgy döntött, hogy támadást indít. Egy ünnep alkalmával számos aztékot lemészárolt. Mikor Cortés visszatért, a városban nagy felfordulás volt. Az addigra már kirobbant csatában Moctezumát megölték — talán a spanyolok közül tette valaki. A spanyolok elmondása szerint azonban Cortés rávette Moctezumát, hogy jelenjen meg a népe előtt, és kérje meg őket, hogy hagyják abba a harcot. Mikor így tett, Moctezumát a saját népe kövezte agyon. Akárhogy is történt, Cortés és néhány sebesült túlélő megmenekült.

Cortés kimerülten és sebesülten átrendezte erőit. A spanyolokhoz csatlakoztak azok a közeli törzsek, amelyek gyűlölték az aztékokat, és már alig várták, hogy levessék magukról igájukat. Cortés most visszatért Tenochtitlánba. Az ezt követő véres ostrom alatt az aztékok állítólag foglyul ejtett spanyol katonákat ajánlottak fel áldozatul. Ez felbőszítette Cortés embereit, és egyre szilárdabbá vált az elhatározásuk, hogy mindenáron győzni fognak. Egy azték író szerint a korábbi hűbéres törzsek a saját kezükbe vették az irányítást, „kegyetlenül megtorolták a mexikák [aztékok] múltbeli tetteit, és kifosztották őket minden vagyonukból”.

A Nagy Tenochtitlán 1521. augusztus 13-án elesett. A spanyolok és szövetségeseik most teljhatalmat gyakoroltak a mexikák felett. A National Geographic ezt írta: „Közép-Amerika nagyvárosai és szertartási központjai egy szempillantás alatt romokban hevertek, amint a spanyolok átkutatták a vidéket az aranyért. Az őslakos népeket rabszolgasorba döntötték, és keresztény hitre térítették őket, az Azték Birodalom pedig, az utolsó, nagy, őshonos civilizáció megszűnt.”

A hódítás nem csak politikai változásokat hozott. A spanyolok egy új vallást, a katolicizmust hozták magukkal, és gyakran ráerőszakolták ezt a mexikákra. Az biztos, hogy az azték vallás vérszomjas és bálványimádó volt. De a katolicizmus egyáltalán nem irtotta ki gyökerestől a pogányság összes maradványát, hanem egy furcsa társulást hozott létre az azték vallással. Tonantzin istennőt, akit a Tepeyac-dombon imádtak, felcserélték a Guadalupei Szent Szűzzel — a Guadalupei bazilika pontosan azon a helyen áll, ahol egykor Tonantzint imádták. (A bazilika állítólag azt a helyet jelöli, ahol Szűz Mária csodálatos módon megjelent.) A Szűz tiszteletére tartott szent vallásos ünnepek alkalmával az imádók közvetlenül a bazilika előtt pogány ősi táncaik ritmusára forognak.

Fennmaradtak az aztékok?

Bár az Azték Birodalom már rég letűnt, hatása még napjainkban is érezhető. A „csokoládé”, „paradicsom” és „chili” szavak angol megfelelői az aztékok nyelvéből, a nahuából származnak. Továbbá Mexikó lakosságának nagy része a spanyol hódítók és itteni őslakosok leszármazottai.

Mexikó sok részén az ősi bennszülött kultúrák még mindig elterjedtek, mivel néhány etnikai csoport megpróbálja megőrizni ősi hagyományait. Összesen 62 elismert bennszülött csoport és 68 bejegyzett nyelvjárás létezik a mexikói köztársaságban. Az Instituto Nacional de Estadística, Geografía e Informática (Nemzeti Földrajzi és Számláló Statisztikai Intézet) egy nemrégiben készült tanulmányban azt a következtetést vonta le, hogy több mint ötmillió ötéves vagy ennél idősebb korú ember beszéli az ősi nyelvek valamelyikét. A National Geographic folyóirat ezt írta: „A gyarmatosítás, a parancsuralom és a forradalom korszakain át a tehetetlen és szegény túlélők megőrizték nyelveiket, népi szokásaikat és az önrendelkezés rendíthetetlen vízióját.”

A büszke aztékok legtöbb leszármazottja mégis szegénységben él, s gyakran kicsiny földbirtokok megműveléséből tengődik. Sokan elszigetelt területeken élnek, ahol nem nagyon van oktatás. A legtöbb mexikói őslakosnak ezért nehézségeket okoz a gazdasági fejlődés. Helyzetük jellemző az egész Mexikó és Közép-Amerika területén élő őslakosokéra. Már többen felszólaltak az érdekükben. Rigoberta Menchú guatemalai Nobel-díjas ezt a felpezsdítő kérést intézte az emberekhez: „El kell törölnünk a létező korlátokat — azokat, amelyek az etnikai csoportok, az indiánok és meszticek, a nyelvi csoportok, férfiak és nők, az értelmiséghez és a nem értelmiséghez tartozók között vannak.”

Sajnos az aztékok helyzete — múltjuk és jelenük — csupán egy további szomorú példája annak, hogy „uralkodik az ember az emberen maga kárára” (Prédikátor 8:9). A felpezsdítő szavaknál és politikai szónoklatoknál többre lesz szükség ahhoz, hogy megváltozzon a világon élő szegények és hátrányos helyzetben lévők sorsa. Számos, nahua nyelvet beszélő ember ezért lelkesen magáévá teszi a Bibliának az eljövendő világkormányzatra, vagyis „királyságra” vonatkozó reményét (Dániel 2:44, NW; lásd az ezen az oldalon lévő bekeretezett részt).

Vannak, akik elutasítják annak gondolatát, hogy az őslakosokat a Bibliára tanítsák. Talán úgy érzik, hogy a nahua nyelvet beszélő emberek vallása — a katolicizmus és az ősi azték pogány vallás keveréke — része a kultúrájuknak, amelyet meg kell őrizni. Akik azonban kitárják szívüket a Biblia üzenete előtt, valóban megszabadulnak a babonától és a vallásos hazugságtól (János 8:32). Az aztékok több ezer leszármazottjának a Biblia nyújtja az egyedüli valós reményt a fennmaradásra.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 20. oldalon]

„ÉLVEZETTEL MEGOSZTOM AZ IGAZSÁGOT A NAHUA NYELVET BESZÉLŐ EMBEREKKEL”

MEXIKÓBAN születtem, a Santa María Tecuanulco nevű kicsiny faluban, amely csupán 60 kilométerre van Mexikóvárostól. Ez a falu gyönyörű zöldövezetben helyezkedik el a domboldalakon, ahol az emberek virágtermesztéssel keresik meg a kenyerüket. Mikor a virágokat már le lehet szedni, gyönyörűséges látni a színek sokféleségét mindenfelé. Santa Maríában régen mindenki az ősi mexikói nyelven, nahuául beszélt. Emlékszem, minden egyes háznak volt egy azonosító neve, persze nahua nyelven. Az én házam az Achichacpa nevet viselte, melynek jelentése: ’ahol víz folyik’. Ahhoz, hogy meg tudjam adni a címemet az embereknek, elmondtam nekik, milyen neveik vannak a házam körüli házaknak. Még manapság is sok háznak van neve. Spanyolul 1969-ben tanultam meg, mikor 17 éves voltam. Szerintem a nahua gyönyörű nyelv. Sajnos már csak az idősebb falubeliek beszélik, a fiatalok mostanában már alig ismerik.

Csak én tanulmányoztam a faluban Jehova Tanúival. Hirtelen az egész falu azt akarta, hogy a gyermekeimmel együtt menjek el onnan. Arra akartak kényszeríteni, hogy rendszeresen adjak adományt a katolikus egyháznak, amit elutasítottam. Rokonaim még csak nem is beszéltek velem. Annak ellenére, hogy kemény ellenállással kellett szembenéznem a falumban, 1988 decemberében megkeresztelkedtem. Köszönöm Jehovának, hogy három lányom teljes idejű evangéliumhirdetőként szolgál, és a fiam is megkeresztelkedett már. Élvezettel osztom meg a jó hírt a Santa Maríában élőkkel. Az idősebbeknek nahuául prédikálok. Elhatározásom, hogy szerető Istenünket, Jehovát továbbra is szolgálom, aki minden rasszhoz tartozó ember iránt könyörületes. (Beküldött cikk.)

[Grafikon a 17. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

AZ AMERIKAI KONTINENS ÉS A VILÁG NÉHÁNY FŐBB KULTÚRÁJA ÉS ESEMÉNYE ÖSSZEHASONLÍTÓ IDŐRENDI TÁBLÁZATBAN

I. E. 1200-TÓL I. SZ. 1550-IG

SPANYOL INKVIZÍCIÓ

1500 I. SZ.

EURÓPAI RENESZÁNSZ

AZTÉK

„KERESZTÉNY” KERESZTES HADJÁRATOK

TOLTÉK

1000 I. SZ.

BIZÁNCI

500 I. SZ.

TEOTIHUACÁN

KORAI KERESZTÉNYSÉG

RÓMAI

ZAPOTÉK

GÖRÖG

EGYIPTOMI

500 I. E.

MAJA

OLMÉK ASSZÍR

1000 I. E.

[Térkép/kép a 18. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

AZ AZTÉK VILÁG KITERJEDÉSE

MEXIKÓ

Tenochtitlán

GUATEMALA

[Kép]

A Tenochtitlánként ismert nagyváros a modern kori Mexikóváros alatt van eltemetve

[Forrásjelzés]

Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.

[Kép a 15. oldalon]

Azték naptár

[Kép a 19. oldalon]

Az aztékok a Teotihuacánban lévő Nap-piramist használták az imádatukban

[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]

A 15—16. oldalon található falképek: „Mexico Through the Centuries,” original work by Diego Rivera. National Palace, Mexico City, Mexico

[Kép forrásának jelzése a 17. oldalon]

A 18. oldalon található sas és művészi rajz: „Mexico Through the Centuries,” original work by Diego Rivera. National Palace, Mexico City, Mexico