Figyeljük a világot

Kanadai tizenévesek és a vallás

„A kanadai tizenévesek közül meglepően sokan, a fiatalok 80 százaléka hisz Istenben”, de „csak 15 százalékuk jár rendszeresen vallásos intézményekbe” — írja a Vancouver Sun című lap. Miért van ez a különbség? Vannak, akik azért nem foglalkoznak a vallással, mert „sok istentisztelet nagyon untatja őket”, és „a tantételekhez ragaszkodó merevség nem érdekli a fiatalokat”. Az újság még hozzáfűzi: „A szervezett vallásról alkotott elképzelést kétségtelenül nagyon befeketítették az újságok címoldalain megjelenő olyan történetek is, amelyek a kereszténység papságának szexuális túlkapásairól, a szikh felkelésekről, a zsidó valláshoz tartozó, szélsőséges irányzatok követőiről, illetve a hindu harcosokról szólnak. A közvélemény-kutatásokból kitűnik, hogy a kanadai tizenéveseknek csak a 39 százaléka bízik a vallásvezetőkben, míg 1984-ben még 62 százalékuk bízott bennük.” A beszámoló így fejeződik be: „Vagy nem jut el a papság szívélyes meghívása a tizenévesekhez, vagy az emberek többsége túl ellenséges érzülettel van a vallásos intézményekkel szemben, vagy a szellemi üzenet nem tetszik a legtöbb fiatalnak. De lehet, hogy mindhárom lehetőség fennáll.”

Gyors csótányok

Aki már megpróbált elfogni csótányt, tudja, hogy ez nem könnyű feladat. Mi ezeknek az állatoknak a titkuk? Egyrészt a potrohuk mindkét oldalán található apró szőrök az ellenségeik által keltett legkisebb légmozgást és annak irányát is jelzik. Ezenkívül idegrendszerük úgy tűnik, hogy rendkívül jól működik, hiszen a csótányoknak csupán a másodperc századrésze is elég, hogy reagáljanak és elszaladjanak. A Jeruzsálemi Héber Egyetemen dolgozó Jeffrey Camhi és munkatársai egy rendkívül gyors kamera segítségével most még többet megtudtak ezekről az állatokról, írja a Berliner Morgenpost című újság. Felfedezték, hogy a csótányok másodpercenként 1 métert tudnak megtenni, és ilyen sebesség mellett másodpercenként 25-ször tudják változtatni haladási irányukat. „Valamennyi állat tájékozódási képességét tekintve egyiknél sem tapasztaltuk még eddig, hogy ilyen gyakran tudnák változtatni haladási irányukat — idézte Camhi szavait a New Scientist című lap. — Ha a csótányok szívesebben fogadott vendégek volnának a házaknál, akkor kétségtelenül tiszteletet váltanának ki belőlünk, melyet nagyon is megérdemelnének.”

A világ legnagyobb baktériuma?

Heide Schulz, a Max Planck Intézet Tengeri Mikrobiológiai Kutatóintézetének egyik tudósa a namíbiai (Afrika) partoknál felfedezett egy óriásbaktériumot a tengerfenék üledékrétegében. Az élőlény, melyet Thiomargarita namibiensisnek hívnak, 0,75 milliméter átmérőjű, és 100-szor nagyobb, mint az eddig ismert baktériumok. „Ha egy közepes méretű baktériumot egy újszülött egér méretére nagyítanánk fel, akkor mellette a Thiomargarita namibiensis akkora lenne, mint egy kékbálna” — írja az Élet és Tudomány. Ezek az élőlények lazán kapcsolódnak egymáshoz, olyanok, mint egy gyöngysor. Az Élet és Tudomány szerint a baktérium „szulfidokkal »táplálkozik«”, melyeket a „tengervízből kivont nitrátokkal” tud oxidálni.

Túl sok holttest van a Gangeszben

„A hinduk már évszázadok óta a Gangeszbe vetik halottjaikat, mivel azt hiszik, hogy ez biztosítja a moksát, vagyis azt, hogy a lélek kiszabaduljon a testben lévő élet körforgásából — írja az Electronic Telegraph. — Amikor a 2500 kilométer hosszú Gangesz még mély volt, a gyors áramlatok több száz rothadó testet vittek el. Az évek folyamán azonban az ipari szennyvíz és a hulladékkupacok miatt a folyó lelassult és sekélyebb lett.” Ezért a holttestek „beleakadnak a hínárba, és heteken keresztül ott maradnak”. Az 1980-as évek végén a kormány úgy próbálta megoldani a gondot, hogy több ezer húsevő teknőst engedett a Gangeszbe. Ez azonban 1994-ben leállt, mivel túl sok holttest jutott a teknősöknek, és nem bírták azokat felfalni, illetve magukat a teknősöket lemészárolták az orvvadászok. Egy új kampány keretében az embereket megpróbálják meggyőzni arról, hogy elhunyt hozzátartozóikat hamvasszák el, vagy a homokos folyóparton temessék el.

Nincs többé limbus?

A katolikus teológiából eltűnt a limbus — vagyis a pokol tornáca, mely a katolikus hagyomány szerint az a hely, ahova a megkereszteletlenül elhunyt csecsemők lelkei kerülnek. Bár ez sohasem vált dogmává, a limbus „a XII. századi hittudósok agyában született meg”, akiknek szükségük volt egy helyre a „túlvilágban” azok számára, akik sem a mennybe, sem a pokolba nem kerültek. Többek között azokról „az ártatlan újszülöttekről van itt szó, akik még azelőtt haltak meg, hogy a keresztelőmedencéhez jutottak volna”, valamint azokról „a nem hívőkről, akik jó életet éltek”. „Mikor kitalálták ezt a tantételt, a limbus sarkalatos tantétel lett az egyház tanításában” — írja Marco Politi vatikáni szóvivő a La Repubblica című lapban. De az utóbbi időben megjelenő katekizmusok — például az 1992-ben kiadott egyetemes katekizmus — nem említi a limbust. „Valójában a túlvilág egész fogalma megváltozott az elmúlt néhány évtizedben” — magyarázza Politi. Most sok teológus azt mondja, hogy a csecsemők, akik keresztelés nélkül halnak meg, egyenesen a mennyországba kerülnek. Pino Scabini olasz teológus ezt mondja: „Manapság az az irányzat él, hogy adjunk teret a kinyilatkoztatott, lényeges tanításoknak, például az örökké tartó életnek, melyről Jézus beszélt, és a feltámadásnak.”

Az emberrablás mint üzlet

„Az emberrablás . . . virágzó üzlet Mexikóban, Kolumbiában, Hongkongban és Oroszországban — írja a U.S.News & World Report. — Az elmúlt három évben az egész világon csúcsot ért el azoknak az emberrablásos eseteknek a száma, amelyek során az elrablottakért váltságdíjat követeltek a rablók.” Messze a legtöbb eset Latin-Amerikában történik, ahol 1995 és 1998 között 6755 embert raboltak el. Utána Ázsia és a Távol-Kelet következik 617 esettel, Európa 271, Afrika 211, Közép-Kelet 118 és Észak-Amerika 80 esettel. Bár a legtöbb elrabolt személy helybeli kereskedő és földbirtokos, bárki ki lehet téve a kockázatnak: a segélyezésekben részt vevő munkások, üzletemberek és turisták egyaránt. A nemzetközi vállalatok most emberrablási és váltságdíj-biztosítási kötvényeket vásárolnak, hogy fedezzék a váltságdíjat, valamint a szakképzett közvetítők és pszichológiai tanácsadók költségeit. Az emberrablók szervezettek, piackutatást végeznek, és felbecsülik, mekkora kockázattal jár a lehetséges áldozatok elrablása. Általában jól bánnak foglyaikkal, hiszen felismerik, hogy így az áldozat kevesebbszer tesz majd kísérletet a szökésre, illetve valószínűbb, hogy így meg fogják adni értük a pénzt. „Tíz fogolyból csak egy hal meg világszerte az elrablója kezétől” — írja a folyóirat. De azért így int: „Óvakodjon a helyi rendőrségtől. Ők gyakran összejátszanak az emberrablókkal.”

Útmutató az imádkozáshoz a webhelyen

Az anglikán egyház nemrég megnyitotta a saját internetes webhelyét. Ezen rajta van egy útmutató, hogyan kell imádkozni. Azt bizonygatva, hogy Isten minden imát meghallgat, az egyház arra buzdítja az embereket, hogy legyenek kreatívak imádkozáskor. „Használjon zenét, követ, madártollat, virágot vagy egy gyertyát az összpontosításhoz”, és „használja a kezét. Ujjai segíthetnek elméjébe idézni különböző dolgokat, amelyekért imádkozhat.” Például azt mondja, hogy mivel a hüvelykujj a legvastagabb, az azt sugallhatja, hogy imádkozzon azokért a dolgokért, amelyek igen fontosak az életében, például a háza és a családja. A hosszú, középső ujj arra emlékeztetheti, hogy imádkozzon „azokért az emberekért, akik hatalmon vannak a világban”, a kisujj pedig arra emlékeztetheti, hogy „imádkozzon saját magáért”. Ezekről az újításokról szólva a The Times ezt írja: „A webhely tartalma azt mutatja, hogy az egyház mennyire elvilágiasodottnak tartja az országot. Ez a webhely az imádkozás szabályát az étrendhez, illetve a kertben végzett gyomláláshoz hasonlítja: »A rövid, de gyakori imádkozás a legjobb, melyet semmiképp se mulasszon el.«”

A sav és a fogak romlása

„Az emberek most már igazán megtanulhatnák, hogy nem csak a cukor miatt lesznek lyukasak a fogak, és hogy azokra az ételekre is figyelniük kellene, amelyek után a száj savas kémhatású marad” — mondja Mike Edgar, az Oral Health: Diet and Other Factors című cikk egyik írója. Ez a tudósítás azt tanácsolja, hogy azok az emberek, akik narancslevet isznak reggelire, vagy valamilyen savas ételt esznek, a reggeli után legalább fél óráig ne mossanak fogat. Miért? Mert mikor a száj savszintje egy bizonyos pont fölé emelkedik, a fogzománc felpuhul, és a fogmosással ledörzsölhető a fog felülete. Javasolt, hogy a fogmosás helyett az egyén semlegesítse a savszintet fehérjében gazdag ételek fogyasztásával, például sajttal vagy mogyoróval, de ezt még a savas táplálék elfogyasztása utáni 20 percen belül tegye meg, írja a londoni The Times.

Japánban a játék baba a megoldás?

Azoknak a nagyszülőknek, akik távol élnek unokáiktól, és ritkán látják őket, egy tokiói cég megoldást kínál: ha a nagyszülők fényképet küldenek a kisgyermekről a cégnek, akkor hat héten belül kapnak egy ugyanolyan kinézetű játék babát. „És ez még nem minden — tudósít a New Scientist. — A játék baba belsejébe épített digitális mikrochipfelvevő rögzíti a gyermek első gőgicséléseit, így a játék babának még a hangja is olyan lesz, mint az unokáé. Ha egyszerűen megfogod a játék baba kezét, az le fogja játszani a gyermek hangját, vagy bármit, amit felveszel vele. A The Nikkei Weekly című lap szerint a 9500 forint értékű játék babát leginkább olyan nagyszülők rendelik meg, akik ritkán látják gyermekeik gyermekeit.”