Emberrablás — Amikor a terrorból üzletet csinálnak

„AZ EMBERRABLÁS nem az emberek vagyontárgyai ellen elkövetett bűncselekmény. Ez a tett körmönfont, kegyetlen és érzéketlen bánásmód a legalapvetőbb embercsoport, a család ellen” — írja Mark Bles a The Kidnap Business című könyvében. Az emberrablás érzelmi zűrzavart idéz elő a családtagokban. Percről percre, óráról órára hol a remény, hol a kétségbeesés érzése hatalmasodik el rajtuk, amint a bűnösség, a gyűlölet és a reménytelenség érzéseivel küzdenek. A rémálom napokig, hetekig, hónapokig, sőt néha még évekig is eltarthat.

Miközben az emberrablók hajthatatlanul a pénzt követelik, kihasználják a család érzéseit. Egy emberrabló banda arra kényszerítette áldozatát, hogy a következő szöveget írja a sajtónak egy nyílt levélben: „Arra kérem a médiát, hogy tegye közzé ezt az üzenetet mindenhol arra az esetre, hogy ha nem jönnék vissza, akkor azért az emberrablókat és a családomat lehessen hibáztatni, amely azt bizonyítja tettével, hogy inkább a pénzt szeretné, semmint engem.” Olasz emberrablók úgy akarták a váltságdíjat kifizettetni, hogy levágták az elrablott személy testrészeit, és elküldték a rokonoknak vagy a tévéállomásoknak. Egy mexikói emberrabló még meg is kínozta áldozatait, miközben telefonon tárgyalt az áldozatok családjával.

Vannak viszont olyan emberrablók is, akik inkább igyekeznek beférkőzni áldozataik bizalmába. Például a Fülöp-szigeteken egy elrabolt üzletembert az egyik manilai luxushotelben tartottak fogva, ahol a fogvatartók szeszes italt adtak neki, és prostituáltakat vittek be hozzá, míg ki nem fizették érte a váltságdíjat. A legtöbb áldozatot azonban úgy zárják be valahova, hogy alig törődnek a fizikai és higiéniai szükségleteivel. Közülük sokakkal brutálisan bánnak. Bármi legyen is a helyzet, az áldozatot mindig az a rettenetes gondolat gyötri, hogy mi fog vele történni.

Megbirkózva a traumával

Az áldozatok talán még azután is sokáig érzelmi sebeket hordoznak magukban, hogy elengedték őket. Egy svéd ápolónőnek, akit Szomáliában raboltak el, ez volt a véleménye: „Van valami, ami mindennél fontosabb. Beszélgetned kell a barátaiddal és a rokonaiddal, ha pedig szükséged van rá, akkor szakembertől kell segítséget kérned.”

Specialisták kifejlesztettek egy módszert, hogy segítsenek az áldozatoknak. Többszöri, rövid beszélgetések által szakértői segítséggel elemzik az áldozatok a tapasztalataikat még azelőtt, hogy találkoznának a családtagjaikkal, és visszakerülnének a mindennapi életbe. „Ha nem sokkal az eset után kap gyógykezelést az áldozat, akkor csökken a tartós károsodás kockázata” — mondja Rigmor Gillberg, a Vöröskereszt egyik terapeutája, aki olyan személyekkel foglalkozik, akik már átéltek valamilyen válsághelyzetet.

További következmények

Nemcsak az áldozatokat és családtagjaikat érintik mélyen az emberrablások. Az emberrablástól való félelem rossz hatással lehet az adott ország turizmusára, és csökkentheti az ottani beruházásokat, valamint a bizonytalanság érzését keltheti a társadalomban. 1997-ben csupán néhány hónap leforgása alatt hat nemzetközi vállalat hagyta el a Fülöp-szigeteket az emberrablás veszélye miatt. Egy Fülöp-szigeteki asszony, aki a Polgárok a Bűnözés Ellen nevű csoportban dolgozik, így kiáltott fel: „Lidércnyomás az életünk!”

A The Arizona Republic című kiadvány egyik cikke ezt írja: „A mexikói végrehajtó hatalomban az emberrablástól való félelem már a hisztériával határos, és ez nem is alaptalan.” A brazil Veja című folyóirat arról tudósít, hogy emberrablók és más rablók váltották fel a szörnyeket a brazil gyermekek rémálmaiban. Tajvanon az iskolákban tanítják, hogyan lehet megakadályozni az emberrablást, az Egyesült Államokban pedig biztonsági kamerákat szereltek fel az óvodákban az emberrablások megelőzésére.

Fellendül a biztonsági szaktanácsadók üzlete

Egyre több emberrablás történik, és mivel ezek az esetek igen kényes ügyeknek tűnnek, fellendülőben vannak a magánkézben lévő biztonsági vállalatok. Rio de Janeiróban (Brazília) több mint 500 ilyen vállalat működik, melyek 1,8 milliárd dollár jövedelemre tesznek szert.

Egyre több nemzetközi biztonsági vállalat tanítja, miként lehet megelőzni az emberrablást, veszélyes területekről ad ki tájékoztatókat, és tárgyalásokat folytat a váltságdíjak miatt. Tanácsot adnak családoknak és vállalatoknak, megtanítva nekik, milyen módszereik vannak az emberrablóknak, illetve abban segítenek nekik, hogy miként dolgozzák fel lelkileg az esetet. Néhány vállalat még azt is megpróbálja, hogy elfogja az emberrablókat, és megpróbálja visszaszerezni a váltságdíjat a túsz elengedése után. Ezek a vállalatok azonban nem ingyen dolgoznak.

Ezen erőfeszítések ellenére sok országban növekszik az emberrablások száma. Latin-Amerikáról beszélve, Richard Johnson, a Seitlin & Company nevű szervezet alelnöke ezt mondja: „Számíthatunk rá, hogy az emberrablások száma növekedni fog.”

Amiért virágzik

A szakértők úgy gondolják, hogy rengeteg oka van, amiért a bűncselekmények e fajtája virágzik. Néhány területen ennek egyik oka a kétségbeejtő gazdasági helyzet. A segélyezéseknél segédkező egyik munkás Nalcsikban (Oroszország) ezt mondta: „A pénzszerzés legjobb módja az emberrablás. Hiába, ma ez a divat.” Néhány volt szovjet köztársaságban azt mondják az emberrablásokról, hogy az ebből származó pénzzel tartják fenn a helybeli hadvezérek a zsoldoshadsereget.

Mostanában többen utaznak üzleti ügyek miatt, vagy turistaként, mint valaha, s emiatt új területek nyílnak az emberrablók előtt arra, hogy hol kutassanak zsákmány után. Az elrablott külföldiek száma öt év alatt megduplázódott. 1991 és 1997 között a turisták mintegy 26 országban estek az emberrablás áldozatául.

Kikből kerülnek ki ezek az emberrablók? Vannak olyan katonai konfliktusok, amelyek elcsitulóban vannak, és a katonák munkanélküliekké válnak, üres a zsebük. Ezeknek az embereknek megvan minden jártasságuk ahhoz, hogy ezt a jövedelmező üzletet folytassák.

Ehhez hasonlóan annak, hogy hatásosabb intézkedésekkel léptek fel a bankrablások ellen, valamint hogy igyekeznek felszámolni a kábítószer-kereskedelmet, az lett a következménye, hogy a bűnözők felcsaptak emberrablóknak, hogy így kipótolják a jövedelmüket. Mike Ackerman emberrablásügyi szakértő így magyarázta ezt: „Azzal, hogy minden társadalmi rétegben megnehezítjük a vagyontárgyak elleni bűncselekmények elkövetését, arra kényszerülnek a bűnözők, hogy az emberek ellen kövessék el bűntetteiket.” A magas váltságdíjak követelésének nyilvánosságra hozatala szintén ösztönzőleg hathat a lehetséges emberrablókra.

Nem mindig ugyanaz az indíték

A legtöbb emberrabló semmi mást nem akar, csak pénzt. Igen eltérő lehet, hogy mennyi váltságdíjat követelnek az emberrablók: néhány dollártól kezdve egészen a rekordnagyságú 60 millió dolláros váltságdíjig terjedhet. Ennyit fizettek egy hongkongi iparmágnásért, akit még a váltságdíj fejében sem engedtek el.

Másrészt vannak olyan emberrablók is, akik azért ejtenek áldozatul embereket, hogy ezzel megismerje őket a nyilvánosság, hogy élelemhez, gyógyszerhez, rádiókhoz és autókhoz jussanak, valamint hogy új iskolák, utak és kórházak létesítését érjék el. Ázsiában a végrehajtó hatalom egyik munkatársát elrabolták, majd szabadon engedték, miután az emberrablók kosárlabdás mezeket és kosárlabdákat kaptak. Bizonyos csoportok az emberrablással külföldi beruházókat és turistákat akarnak megijeszteni, megfélemlíteni. Ezzel az a céljuk, hogy megállítsák az adott ország és természeti forrásainak kizsákmányolását.

Nem vagyunk hát szűkében az indítékoknak, az eszközöknek és a lehetséges emberrablóknak, valamint olyan személyeknek, akik áldozataik lehetnek ezeknek a bűnözőknek. Vajon a megoldásból is ilyen bőséges választék van? Többek között milyen megoldások léteznek, és vajon tényleg meg lehet ezekkel oldani ezt a gondot? Mielőtt válaszolnánk ezekre a kérdésekre, vizsgáljuk meg néhány mélyebb, alapvető okát annak, miért virágzik most az emberrablás üzlete.

[Kiemelt rész az 5. oldalon]

Mit tegyél, ha elrabolnak?

Akik ezt a témát tanulmányozzák, a következő javaslatokat adják azoknak, akiket elrabolhatnak.

• Légy együttműködő, kerüld az akaratos viselkedést. Az ellenséges érzületű túszokkal sokkal gyakrabban bánnak durván. Ők jobban kiteszik magukat annak a kockázatnak, hogy megölik őket, vagy annak, hogy rajtuk hajtják végre a büntetést.

• Ne ess pánikba. Ne feledd, hogy a legtöbb áldozat túléli az emberrablást.

• Gondolj ki valamilyen módszert arra, amellyel nyomon tudod követni az idő múlását.

• Próbálj meg valami naponkénti elfoglaltságot kitalálni.

• Végezz tornagyakorlatokat még akkor is, ha korlátozva vannak a mozgási lehetőségeid.

• Légy jó megfigyelő: próbáld meg elmédbe vésni a részleteket, hangokat és illatokat. Ismerj meg részleteket az elrablóidról.

• Ha lehet, próbálj meg társalogni és kapcsolatot létesíteni. Ha az emberrablók úgy tekintenek rád, mint személyre, akkor nem olyan valószínű, hogy bántani fognak, vagy megölnek.

• Finoman tudasd velük a szükségleteidet.

• Sose próbáld meg saját magad elintézni a váltságdíj kérdését.

• Ha azt tapasztalod, hogy megpróbálnak kiszabadítani téged, akkor feküdj le a padlóra, és tétlenül várd, mi történik.

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

Vitatott kérdés az emberrablási biztosítás

Az emberrablások számának növekedésével virágzó üzletet jelent a biztosítás. Az 1990-es években a londoni Lloyd’s nevű biztosítóintézetnek az emberrablásokkal kapcsolatos jövedelme évente 50 százalékkal nőtt. Egyre több intézet kínál ilyen biztosítást. A biztosítás fedezi az emberrablással kapcsolatos ügyeknél alkalmazott hivatásos tárgyaló fél segítségnyújtását, a váltságdíj kifizetését, és néha még a szakértői erőfeszítéseket is, amelyeket annak érdekében tesznek, hogy visszaszerezzék a váltságdíjat. A biztosítás azonban igen vitatható.

Akik az emberrablási biztosítás ellen vannak, azt állítják, hogy ez a tevékenység üzletet csinál a bűnözésből, és hogy nem erkölcsös pénzt keresni az emberrabláson. Azt is mondják, hogy a biztosított személy felelőtlenné válhat a saját biztonságát illetően, és a biztosítás megkönnyíti az emberrablók azon feladatát, hogy pénzt csikarjanak ki — a biztosítással tehát támogatják az emberek ezt a fajta bűncselekményt. Néhányan még attól is tartanak, hogy a biztosítás lehetőségével a saját elrablásuk megrendezésére ösztönzik az embereket, hogy így megkapják a biztosítási pénzt. Kolumbiában, Németországban és Olaszországban törvényen kívül helyezték az emberrablási biztosítást.

Akik támogatják az emberrablási biztosítást, azt állítják, hogy ez éppen olyan, mint bármely más biztosítás, vagyis sok embernek néhány ember veszteségét kell megfizetnie. Úgy érvelnek, hogy a biztosítás bizonyos fokú biztonságot nyújt, mivel ezáltal a biztosított családok és vállalatok megengedhetik maguknak, hogy képesített szakértők segítségét kérjék, akik csökkenthetik a felszültséget, tárgyalhatnak annak érdekében, hogy kevesebb váltságdíjat kelljen fizetni, és megkönnyíthetik az emberrablók elfogását.

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

Stockholm-szindróma

1974-ben elrabolták Patty Hearstet, a milliárdos Randolph A. Hearst újságíró lányát. Az ügy meglepő fordulatot vett, amikor a lány az emberrablók oldalára állt, és fegyveres rablásban vett részt a csoporttal. Egy másik esetben egy elrabolt spanyol focista megbocsátott elrablóinak, és minden jót kívánt nekik.

Az 1970-es évek elején ezt a jelenséget Stockholm-szindrómának nevezték el, egy 1973-as stockholmi bankban lezajlott túszdrámát követően. Akkor néhány túsz különös barátságot alakított ki a foglyul ejtőivel. Ez a kölcsönös kapcsolat védelmül szolgált az elrabolt személyeknek. Erről ír a Criminal Behavior című könyv is: „Minél jobban megismeri egymást az áldozat és a fogva tartó, annál inkább hajlanak majd arra, hogy megszeressék egymást. Ezt igazolja az is, hogy egy idő után a bűnöző kevésbé valószínű, hogy bántalmazza a túszt.”

Egy angol hölgy, akit Csecsenföldön raboltak el, ezt mondta: „Hiszem, hogy amikor a fogvatartó megismert bennünket, mint személyeket, belátta, hogy rosszat tett, mikor megerőszakolt. Nem ismételte meg ezt a tettét, és bocsánatot kért.”

[Kép a 4. oldalon]

A családtagoknak az emberrablás egyike az elképzelhető legidegtépőbb, érzelmileg rendkívül felkavaró élményeknek

[Kép az 5. oldalon]

Az áldozatoknak vigaszra van szükségük

[Kép a 7. oldalon]

A legtöbb áldozatot úgy zárják be valahova, hogy alig törődnek a fizikai és higiéniai szükségleteivel