Őrtorony ONLINE KÖNYVTÁR
Őrtorony
ONLINE KÖNYVTÁR
magyar
  • BIBLIA
  • KIADVÁNYOK
  • ÖSSZEJÖVETELEK
  • g99 11/22 18–20. o.
  • A megpróbáltatások közben megtanultunk Istenre támaszkodni

A kijelölt részhez nincs videó.

Sajnos a videót nem sikerült betölteni.

  • A megpróbáltatások közben megtanultunk Istenre támaszkodni
  • Ébredjetek! – 1999
  • Alcímek
  • Hasonló tartalom
  • A szülés
  • Előttünk álló nehézségek
  • Megtanuljuk, hogy még jobban bízzunk Jehovában
  • JoAnn hazajön
  • Jelenlegi életünk
  • Olvasóink írják
    Ébredjetek! – 2000
  • Beütemezted az időtervedbe a tanulmányozást?
    Az Őrtorony hirdeti Jehova királyságát – 2009
  • Csodálatos növekedésnek lehettem a szemtanúja
    Az Őrtorony hirdeti Jehova királyságát – 2010
  • „A hitet megtartottam”
    Az Őrtorony hirdeti Jehova királyságát – 1994
Továbbiak
Ébredjetek! – 1999
g99 11/22 18–20. o.

A megpróbáltatások közben megtanultunk Istenre támaszkodni

ROSIE MAJOR ELMONDÁSA ALAPJÁN

Öt hónapos terhes voltam első gyermekemmel, amikor az anyósom észrevette, hogy szokatlanul meg van dagadva a lábam. Azon a napon, 1992 márciusában férjem, Joey és én még csak nem is sejtettük, hogy az, ami ránk vár, próbára fogja tenni a Jehovába vetett bizalmunkat.

EGY héttel később a szülész felfigyelt rá, hogy a vérnyomásom rendkívül magas. Amikor azt javasolta, hogy feküdjek be kivizsgálásra és megfigyelésre a kórházba, magától értetődően nyugtalanná váltam. A vizsgálatok azt mutatták, hogy preeklampsziaa alakult ki nálam. Ez egy olyan szövődménye a terhességnek, mely végzetes lehet.

A doktornő a kórházban határozottan a szülés azonnali megindítását javasolta, hogy engem is megvédjen, és a kisbabát is. A férjemmel megdöbbentünk.

— A kisbabánk még csak 24 hetes! — mondtam elakadó lélegzettel. — Hogyan maradhatna életben, ha kikerül a méhemből?

— Nos, megpróbálok időt nyerni — válaszolta a doktornő kedvesen. — Ám, ha rosszabbodik az állapota, el kell indítanom a szülést.

Tizenhárom nap telt el, és az állapotom gyorsan romlott. A doktornő behívatta a férjemet, s meghoztuk a nehéz döntést: a gyermekünk szülessen meg.

A szülés

A szülés előtti este egy gyermekorvos, dr. McNeil felkeresett minket, és elmagyarázta, mire lehet számítani egy ilyen nagyon fejletlen gyermeknél. Elképzelhető, hogy a gyermek agykárosodott lesz, a tüdeje túlságosan fejletlen lesz ahhoz, hogy megfelelően működjön, és számos egyéb lehetséges szövődményt sorolt még fel. Imádkoztam „Istennek békességéért, mely minden értelmet felül halad”, és kértem Istent, hogy bármi történjen is, adjon elég erőt, hogy el tudjam fogadni, és meg tudjak birkózni vele (Filippi 4:7). A következő reggel császármetszéssel világra segítették a kisbabánkat. Csupán 70 dekagrammos kislány volt. JoAnn Shelleynek neveztük el.

Öt nappal később üres kézzel engedtek haza. Kislányom a kórházban maradt egy különleges csecsemőosztályon: az életéért küzdöttek. Két héttel később JoAnn tüdőgyulladást kapott. Boldogok voltunk, amikor stabilizálódott az állapota, de alig néhány nappal később bélfertőzést kapott, s át kellett vinni a csecsemőosztály intenzív ápolási egységébe. További hat napba telt, míg JoAnn némileg jobban lett, és még néhány dekát is magára szedett. Madarat lehetett volna fogatni velünk! De örömünk rövid életű volt. Dr. McNeil arról tájékoztatott minket, hogy JoAnn vérszegény. Azt javasolta, hogy próbáljunk szintetikus hormont, eritropoetint (EPO) szerezni JoAnn vörösvérsejt termelésének a serkentésére. Jehova Tanúi itteni, Bahama-szigeteki fiókhivatala felvette a kapcsolatot a brooklyni (New York) Kórházi Információs Szolgálat képviselőivel. Ők gyorsan eljuttatták dr. McNeilnek az EPO hozzáférhetőségével és használatával kapcsolatos legfrissebb adatokat, és dr. McNeil megkezdte a kezelést az EPO-val.

Előttünk álló nehézségek

Több aggodalmakkal teli hét múlt el. JoAnn a beleiben lévő fertőzéssel küzdött. Rohamai voltak, melyek alkalmi apnoét (olyan időszakokat, amikor megáll a légzés) és bronchopneumoniát (hörgőkből a tüdőszövetre terjedő gócos tüdőgyulladást) idéztek elő nála, valamint alacsonnyá tették a hemoglobinszintjét. Attól féltünk, hogy e betegségek bármelyike végzetes lehet számára. De JoAnn-nek lassanként javult az állapota. Három hónapos korában még mindig a kórházban volt, és csupán 1,4 kilogrammot nyomott. De életében először tudott saját maga lélegezni külön oxigén nélkül. Hemoglobinszintje elérte a rendes értéket. Az orvos azt mondta, hogy ha JoAnn még fél kilogrammot hízik, hazavihetjük.

Három héttel később JoAnn-nek súlyos apnoerohama volt. A vizsgálatok nem tudták kimutatni az okát. Az apnoerohamok állandósultak, s mindig kapcsolatban voltak JoAnn étkezésével. Végül kiderült, hogy JoAnn-nek gasztroözofageális refluxa (savas visszafolyása a gyomorból a nyelőcsőbe) van. Nyelőcsöve nem záródott be azután, hogy evett, ezért ami a gyomrában volt, visszafolyt a torkába. Ettől fulladni kezdett és megállt a légzése.

Október elején JoAnnt megfertőzte egy vírus a csecsemőosztályon. Sok koraszülött gyermek meghalt tőle. Ebben a legyengült állapotban JoAnn élete leghosszabbnak tűnő apnoerohamát szenvedte el. Minden újraélesztési kísérlet kudarcot vallott. A gyermekorvos már halottnak akarta nyilvánítani JoAnnt, amikor érthetetlen módon kislányunk megint lélegezni kezdett, s ettől csak azon nyomban újra elkezdődtek a rohamok. Ismét lélegeztetőgépre kapcsolták, mi pedig biztosak voltunk benne, hogy JoAnn számára elérkezett a vég. De életben maradt, s mi hálásak voltunk Jehovának.

Megtanuljuk, hogy még jobban bízzunk Jehovában

Azokat a gondokat, melyekkel JoAnn születése előtt szembenéztünk, ahhoz lehetne hasonlítani, mint amikor valaki a kikötőhöz közel kiesik a csónakból, és onnan egyszerűen csak kiúszik a partra. Most úgy tűnt, mintha az óceán közepén estünk volna ki, és sehol nem látnánk a szárazföldet. Visszatekintve felismertük, hogy kislányunk születése előtt olykor túlságosan is magunkra támaszkodtunk. De amiatt, ami JoAnn-nel történt, olyan helyzetekben tanultunk meg Jehovában bízni, amikor nincs emberi megoldás. Megtanultuk azt tenni, amit Jézus tanácsolt: egyszerre csak egy nappal foglalkozni (Máté 6:34). Megtanultunk Jehovára támaszkodni, bár olykor nem tudtuk pontosan, miért imádkozzunk. Most hálásak vagyunk Jehovának a Bibliából megszerezhető bölcsességért és „a rendkívüli erőért”, mellyel lehetővé tette számunkra, hogy megbirkózzunk ezekkel a súlyos nehézségekkel (2Korinthus 4:7, Újfordítású revideált Biblia).

A válságos időkben gyakran nehéznek éreztem, hogy megőrizzem lelki egyensúlyomat. Nem tudtam másra gondolni, csak JoAnnre. Férjem, Joey felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott abban, hogy megőrizzem a szellemi egyensúlyomat. Nagyon hálás vagyok neki ezért.

JoAnn hazajön

JoAnn fokról fokra egészségesebb lett. Egy nap szó szerint kihúzta a lélegeztetőgép csövét a szájából. Dr. McNeil ekkor úgy érezte, hogy hazaengedheti JoAnnt. Örömmámorban úsztunk! Felkészültünk a kislányunk hazatérésére: megtanultuk, hogyan lehet csövön át táplálni őt, ezenkívül külön oxigénpótlásról gondoskodtunk, béreltünk egy szívet és légzést megfigyelő monitort, s részt vettünk egy tanfolyamon. Itt elsajátítottuk, hogyan lehet vészhelyzetben újraélesztést végezni. Végül 1992. október 30-án JoAnnt kiengedték a kórházból. Összesen 212 napot töltött a különleges csecsemőosztályon, s mi végig ott voltunk mellette.

A családtagjaink és Jehova Tanúi helyi gyülekezetének a tagjai kezdettől fogva Jehovától kapott igazi áldásnak bizonyultak. Eljöttek hozzánk, kitakarították a házat és az udvart, megfőztek, segítettek, hogy eljussunk a kórházba, s vigyáztak JoAnnre, hogy én is le tudjak pihenni egy kicsit. Egyúttal az egyéniségük korábban nem ismert csodálatos oldalai tárultak fel előttünk. Néhányan például megosztottak velünk olyan szellemi gondolatokat, melyek átsegítették őket a saját nehézségeiken.

Jelenlegi életünk

Keményen dolgoztunk azért, hogy a lehető legjobban kezeljék JoAnn sok betegségét. JoAnn 19 hónapos volt, amikor megtudtuk, hogy agysérülés következtében cerebrális gyermekbénulást kapott. Majd 1994. szeptemberében egy nagyobb műtéten esett át a gasztroözofageális reflux miatt. 1997-ben életveszélyes rohamok kezdték sújtani. Szerencsére, amikor változtattunk az étrendjén, abbamaradtak a rohamok. JoAnn betegségei késleltették a fizikai fejlődését. De jelenleg egy különleges iskolába jár. Itt jól boldogul. Nem tud járni, és beszélni sem nagyon, de részt vesz velünk minden keresztény összejövetelen és a házról házra végzett szolgálatban. Boldognak tűnik.

Jehova nagy vigaszt nyújtott nekünk ezekben a próbateljes időkben. Eltökélt célunk, hogy továbbra is rá támaszkodunk, és ’örvendezni fogunk az Úrban’ a váratlan nehézségek ellenére is (Habakuk 3:17, 18; Prédikátor 9:13). Sóvárogva várjuk Isten megígért paradicsomi földjét, amikor drága JoAnnünk tökéletes egészségnek örvend majd (Ésaiás 33:24).

[Lábjegyzet]

a A preeklampsziában szenvedő terhes nő véredényei összeszűkülnek. Ennek az lesz a következménye, hogy kevés vér áramlik a szerveihez, egyebek között a méhlepényhez, valamint a fejlődő magzathoz. Bár a betegség oka ismeretlen, néhány bizonyíték arra enged következtetni, hogy a betegség öröklődő.

[Kép a 18. oldalon]

Lányunk, JoAnn

[Kép a 20. oldalon]

A korlátai ellenére JoAnn boldog gyermek

    Magyar kiadványok (1978–2025)
    Kijelentkezés
    Bejelentkezés
    • magyar
    • Megosztás
    • Beállítások
    • Copyright © 2025 Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania
    • Felhasználási feltételek
    • Bizalmas információra vonatkozó szabályok
    • Adatvédelmi beállítások
    • JW.ORG
    • Bejelentkezés
    Megosztás