„A hitet megtartottam”

BRUNELLA INCONDITI BARÁTAINAK ELMONDÁSA ALAPJÁN

„A SZOMBAT nagyon nehézkesen telt, és magányos voltam. Teljesen egyedül voltam a szobában, reménytelenül éreztem magam. Olyan érzésem támadt, mintha egy folyosón mennék keresztül. Minden rendben volt, de valaki hirtelen közvetlen előttem becsapta az ajtót, és nem volt kiút, akármilyen keményen is erőlködtem.”

Rendkívüli csalódottság súlya nehezedett a tizenöt éves Brunella Inconditi szívére. Fiatal életének legjelentősebb napja elmúlóban volt. Az év folyamán korábban Jehova és a Biblia iránti növekvő szeretete arra indította, hogy átadja életét Istennek. Úgy volt, hogy 1990 júliusában keresztelkedik meg Jehova Tanúi „Tiszta nyelv” kerületkongresszusán a kanadai Montrealban. Ehelyett azonban Brunella olyan hitpróbával került szembe, amely elkísérte élete hátralevő részében.

Két nappal azelőtt, hogy kilátás nyílt volna Brunella vízben történő megkeresztelkedésére — amely által önátadását szemlélteti —, megtudta, hogy leukémiája van. A helyi gyermekkórház orvosai szerették volna azonnal elkezdeni a kezelést, ezért Brunella a kórházban maradt.

Saját szavai meghatják az orvosokat

Brunella tudta, hogy a vér szent Jehova Isten számára (3Mózes 17:11). Szülei, Edmondo és Nicoletta kikötötték, hogy ne alkalmazzanak vérátömlesztést lányuk kezelésénél. „Brunella azt szerette volna, ha az orvosok ezt tőle is hallják, még akkor is, ha ő kiskorú — emlékszik vissza édesapja. — Brunella határozottan megmondta nekik, hogy nem kíván olyan kezelésben részesülni, amely megszegné a Biblia azon parancsát, hogy »tartózkodjanak . . . a vértől«” (Cselekedetek 15:20).

1990. július 10-én három orvos és egy szociális gondozó találkozott Brunella szüleivel és Jehova Tanúi helyi gyülekezetének két szolgájával. A vizsgálatok kimutatták, hogy Brunellának akut lymphoid leukémiája van. Az orvosok elmagyarázták, hogy elgondolásuk szerint hogyan küzdenek majd a betegség ellen. Tapintatosan körülírták, hogy ezt a betegséget nagyon nehéz kezelni. „Brunella magaviselete és szilárd elhatározása, hogy engedelmeskedik Istennek, meghatotta az orvosokat és a szociális gondozót. Nagy hatást gyakorolt rájuk a szülők által kimutatott szeretet és a keresztény gyülekezetben levő barátok támogatása. Azt a módot is értékelték, ahogyan álláspontjukat megértettük és tiszteletben tartottuk” — emlékszik vissza a gyülekezet egyik vénje.

Az orvosok igyekeztek elkerülni a vérátömlesztés alkalmazását. Brunella nagyobb mértékű kemoterápiás kezelésben részesült, ez azonban a szokásosnál kevésbé volt támadó hatású. Ez csökkentette a kezelés által a vérsejtjeire gyakorolt káros hatást. „Az orvosok figyelembe vették Brunella fizikai, érzelmi és szellemi szükségleteit — magyarázza Nicoletta. — Amikor arra kértük őket, hogy konzultáljanak egy specialistával, akinek nagy gyakorlata van a gyermekkori leukémia vér nélküli kezelésében, beleegyeztek.” Brunella és a kórházi személyzet között a vonzalom meleg köteléke szövődött.

Szellemi célok

Habár az első kezelés hozott némi eredményt, Brunella megpróbáltatása még csak a kezdetén volt. 1990 novemberéig betegsége enyhült, így késlekedés nélkül megkeresztelkedett. Az eltelt néhány hónapon töprengve Brunella bevallotta: „Egyáltalán nem volt könnyű. Rengeteg erőre volt szükség, és arra, hogy pozitívan gondolkodjak . . . A hitem próba alá került, de szilárd maradtam, és életpályámat még mindig általános úttörőként [teljes idejű szolgaként] képzelem el.”

1991 elején Brunella állapota rosszabbodott. Majdnem meghalt a kemoterápiás kezelés közben, de mindenki csodálatára és örömére újra felépült. Augusztusra elég erős volt ahhoz, hogy a hónapot a nyilvános szolgálatban töltse kisegítő úttörőként. Betegsége ismét rosszabbra fordult, és 1991 novemberére testét több helyen megtámadta a rák. Egy másik kórházban egy újabb orvosgárda sugárterápiával kezdte kezelni.

Brunella még ilyen nehéz körülmények között is rendületlen maradt, és szellemi célokat tűzött ki magának. Amikor Brunella először értesült a leukémiáról, azt mondták neki, hogy talán már csak hat hónapot élhet. Most, majdnem másfél évvel később, Brunella még mindig tervezett a jövőre. „Nem pazarolta el az időt, miközben céljai eléréséért dolgozott — jegyzi meg az egyik gyülekezeti vén. — Isten megígért Paradicsomába vetett hite végig erősítette Brunellát megpróbáltatása közepette. Fiatal kora ellenére felnövekedett a keresztény érettség szintjére. Viselkedése és beállítottsága lelkesítette a gyülekezetet, és megnyerte azok szívét, akik ismerték őt, beleértve a kórházi személyzetet is.” Édesanyja így emlékszik vissza: „Soha nem panaszkodott. Ha valaki megkérdezte, hogy van, úgy válaszolt: »Jól.« vagy »Megvagyok, és te hogy vagy?«”

Biztos jövő

Brunella azt tervezte, hogy részt vesz Jehova Tanúi „Fényhordozók” kerületkongresszusán 1992 júliusában. A kongresszus idejére azonban Brunella kórházba került, és életereje fokozatosan elhagyta. Mégis részt vett tolókocsiban a kongresszuson, hogy megnézhesse az Azt tedd, ami helyes Jehova szemében című drámát.

Élete utolsó néhány napjának idejére hazament a családjához. „Élete végéig többet foglalkozott másokkal, mint magával — mondja Nicoletta. — Arra buzdította őket, hogy tanulmányozzák a Bibliát, és mindig azt mondta: »Együtt leszünk majd a Paradicsomban.«”

Brunella 1992. július 27-én halt meg, szilárdan reménykedve a földi Paradicsomban való feltámadásban. Éppen csak elkezdett dolgozni céljai elérésén, de azt tervezte, hogy önátadott életpályáját a feltámadása után folytatja. Csupán néhány nappal halála előtt Brunella a következő levelet írta, amelyet felolvastak a gyászszertartáson.

„Kedves barátaim:

Köszönöm, hogy eljöttetek. Az, hogy itt vagytok, nagyon sokat jelent a családomnak.

Azokhoz az emberekhez szeretnék szólni, akik közel álltak hozzám: sok dolgon mentünk keresztül. Sok nehéz időszak volt, de azért voltak vidám idők is. Ez kemény és hosszú harc volt, de nem érzem vesztesnek magam. Ahogyan az Írásokban olvashatjuk: »Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.« (2Timótheus 4:7.)

Tanulni szintén sokat tanultam, és sokat fejlődtem; a barátaim és a körülöttem levők látták a változást. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik támogattak.

Ti, akik hisztek az új rendben és Jehovában, tudjátok, hogy lesz feltámadás, ahogyan azt a János 5:28, 29 mondja. Tehát maradjatok erősek az igazságban, és akkor majd viszontláthatjuk egymást.

Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik tudták, hogy min megyek keresztül. Legszívesebben mindnyájatokat magamhoz ölelnélek, és puszit adnék. Mindnyájatokat szeretlek.”

Brunella nem hagyta, hogy fiatal kora vagy betegsége késleltesse az Istennek szóló önátadását. A hitben és szilárd elhatározásban mutatott példája fiatalt, időst egyaránt arra buzdít, hogy tegyen félre mindent, ami esetleg akadályozná az életért folytatott versenyben (Zsidók 12:1).