Az emberrablás alapvető okai

AZ EMBERRABLÁS a gyilkoláshoz, nemi erőszakhoz, lopáshoz, gyermekek molesztálásához, sőt még a népirtáshoz hasonlóan is modern kori csapássá vált. Miért lett az élet olyan veszélyes, hogy az emberek gyakran félnek kimerészkedni otthonaikból éjszaka?

A bűncselekmények — többek között az emberrablás — áradatának alapvető okai mélyen az emberi társadalom hiányosságaiban gyökereznek. Tudtad, hogy a Biblia közel 2000 évvel ezelőtt megjövendölte ezeket a veszélyes időket? Kérünk, figyeld meg a 2Timótheus 3:2–5-ben található jövendölést.

„Lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét.”

Valószínűleg egyetértesz ezekkel a régen lejegyzett szavakkal, amelyek tökéletesen ráillenek napjainkra. A mi időnkben az emberi társadalom elmérgesedő hiányosságai vadul törnek fel. Figyelemre méltó, hogy az emberek siralmas viselkedésének fenti leírását a Biblia a következő szavakkal vezeti be: „az utolsó napokban nehéz idők állanak be” (2Timótheus 3:1, kiemelés tőlünk). Vizsgáljuk meg a társadalomnak csupán három főbb hiányosságát, amely hozzájárul ahhoz a rengeteg emberrabláshoz.

Gondok a törvény végrehajtásában

„Mivelhogy hamar a szentenczia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedőjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve ő bennök, hogy gonoszt cselekedjenek” (Prédikátor 8:11).

Sok rendőrségnek hiányoznak azok az eszközei, amelyekkel meg tudna birkózni a bűncselekmények özönével. Így sok országban kifizetődő bűncselekmény az emberrablás. 1996-ban az összes kolumbiai emberrablónak csupán 2 százalékát állították büntető bíróság elé. Mexikóban legalább 200 millió dollárt fizettek ki váltságdíjként 1997-ben. Néhány Fülöp-szigeteki emberrabló még csekket is elfogad a váltságdíj kifizetéseként.

Ezenkívül néha a törvényvégrehajtó szerveken belüli korrupció akadályozza a bűnözés elleni küzdelem sikerét. Mexikóban, Kolumbiában és a volt Szovjetunió köztársaságaiban még magukat a legkiválóbb, emberrablás elleni osztagok vezetőit is emberrablással gyanúsítják. Az Asiaweek című folyóiratban a Fülöp-szigeteki Szenátus elnöke, Blas Ople azt állítja, hogy a hivatalos számadatok szerint a Fülöp-szigeteken elkövetett emberrablások 52 százalékában részt vettek a rendőrségen vagy a katonaságnál dolgozó aktív vagy nyugalmazott személyek is. Egy közismert mexikói emberrablóról azt mondták, hogy „hivatali védőfal” veszi őt körül, „melyet az tart össze, hogy megvesztegeti a törvényhatóság, az állam és a szövetségi rendőrség hivatalnokait, valamint az ügyészeket”.

Szegénység és társadalmi igazságtalanság

„Látám én mind a nyomorgatásokat, a melyek a nap alatt történnek, és ímé, nyilván van azoknak, a kik nyomorgattatnak, könnyhullatások, és vígasztalójok nincs nékik; és az őket nyomorgatóknak kezekből erőszaktételt szenvednek” (Prédikátor 4:1).

Manapság sokan siralmas gazdasági és társadalmi helyzetben vannak, és többnyire ezek az emberek követnek el emberrablást. Egy olyan világban tehát, ahol folyamatosan szélesedik a gazdagok és szegények közötti szakadék, és ahol gyakran alig van lehetőség becsületes úton pénzt keresni, az emberrablás továbbra is csábító tevékenység lesz. Amíg létezik elnyomás, az emberrablás megtorló eszköz marad, valamint olyan tettnek minősül, amellyel fel lehet hívni a figyelmet az emberek által tűrhetetlennek tartott állapotokra.

Kapzsiság és a szeretet hiánya

„Minden rossznak gyökere a pénz szerelme” (1Timótheus 6:10). „Mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül” (Máté 24:12).

A történelem folyamán a pénz szeretete az embereket szörnyű tettek elkövetésére indította. És talán semelyik más bűncselekménnyel sem használják ki az emberi szenvedést, bánatot és kétségbeesést oly nagy mértékben, mint az emberrablással. Sok embert a kapzsiság, vagyis a pénz szeretete visz arra, hogy brutálisan bánjon az idegenekkel, megkínozza őket, és hogy hetekig, hónapokig, néha pedig évekig kegyetlen megpróbáltatásnak tegye ki az egyén családját.

Nem vitás, hogy valami rendkívül hibádzik a társadalomban, amely nagy hangsúlyt fektet a pénzre, és amely lábbal tiporja az emberi értékeket. Ez a helyzet kétségtelenül jó táptalaja mindenféle bűncselekménynek, többek között az emberrablásnak is.

Vajon ez azt jelenti, hogy abban az időben élünk, amelyről a Biblia azt írja, hogy „az utolsó napok”? Ha igen, akkor ez mit fog jelenteni a föld számára, és mit jelent majd nekünk? Vajon létezik megoldás azokra a szörnyűséges gondokra, amelyekkel az emberiség szembenéz, például az emberrablásra?

[Kiemelt rész/kép a 8. oldalon]

Semmi sem új

A Mózesi Törvény már az i. e. XV. században halálbüntetést szabott ki az emberrablókra (5Mózes 24:7). Julius Caesart az i. e. első században elrabolták, és váltságdíjat követeltek érte. Ugyanez történt az i. sz. XII. században I. Richard (más néven Oroszlánszívű Richárd) angol királlyal. A valaha fizetett legnagyobb váltságdíj az a 24 tonnányi arany és ezüst volt, amelyet 1533-ban az inkák adtak Francisco Pizarro spanyol konkvisztádornak, hogy szabadon engedje fogva tartott vezetőjüket, Atahualpát. A konkvisztádorok ennek ellenére megfojtották.

[Kép a 9. oldalon]

A rendőrség erőfeszítései ellenére igen elterjedt az emberrablás