A közkedvelt házityúk

AZ ÉBREDJETEK! KENYAI ÍRÓJÁTÓL

A HÁZITYÚK valószínűleg a világ legnépesebb madárfaja. Becslések szerint több mint 13 milliárd házityúk él a földön! A húsa pedig oly közkedvelt, hogy évente több mint 33 milliárd kilogrammnyit fogyasztunk el belőle. Továbbá a tyúkok egy év alatt mintegy 600 milliárd tojást tojnak világszerte.

A nyugati országokban a házityúk nagyon jól tenyészik, és olcsón lehet hozzájutni. Évtizedekkel ezelőtt az Egyesült Államok szavazóinak azt ígérték, hogy ha egy bizonyos jelöltet megválasztanak, akkor mindenki fazekában lesz egy tyúk. Napjainkban viszont a házityúk nem számít többé luxuscikknek, mint ahogyan régebben az volt, és nem is csak egy kisebbség tudja megvásárolni. Hogyan vált ez a jellegzetes madár oly sok ember számára hozzáférhetővé és oly közkedveltté? És mit mondjunk a szegényebb nemzetekről? Van valami kilátás arra, hogy ők is fognak részesedni ebből a bőségből?

Néhány szó a madárról

A házityúk az ázsiai bankivatyúk leszármazottja. Az emberek hamar rájöttek, hogy a tyúk könnyűszerrel háziasítható. Ezért beszélhetett Jézus Krisztus mintegy 2000 évvel ezelőtt arról, hogy a tyúk miként gyűjti csibéit védelmező szárnya alá (Máté 23:37; 26:34). Az ilyen szemléltetésekből kitűnik, hogy az emberek általában elég jól ismerték ezt a madarat. Ám csupán a XIX. században vált üzleti vállalkozássá a nagyüzemi tyúktenyésztés és tojástermelés.

Manapság a csirkehús messze a legnépszerűbb baromfihús. Több millió család, még városi családok is nevelnek csirkét otthoni felhasználás és üzleti haszon céljából. Ezenkívül nem sok haszonállat képes oly sok földrajzi helyen tenyészni, mint a házityúk. Sok ország kitenyésztette a saját éghajlati feltételeinek és szükségleteinek megfelelő fajtát. Ilyenek például a következők: az ausztráliai Australorp; a jól ismert Leghorn, mely eredetileg a Földközi-tenger térségből származik, de elég népszerű az Egyesült Államokban is; a New-hampshire, a Plymouth rock, a Rhode Island red és a Wyandotte, melyek mindegyike az Egyesült Államokban tenyészik; valamint az angliai Cornish, Orpington és Sussex.

A gazdálkodás fejlett tudományos módszereivel a tyúktenyésztés az egyik legsikeresebb mezőgazdasági ágazattá vált. Az Egyesült Államokban a farmerek gondosan ellenőrzött etetési és tartási módszereket alkalmaznak, valamint tudományos eljárásokkal próbálják megfékezni a betegségeket. Sokan kegyetlennek tartják ezeket a tömegtenyésztési módszereket. Ám ez nem akadályozza a farmereket abban, hogy egyre hatékonyabb módszereket fejlesszenek ki ezeknek a madaraknak a tenyésztésére. Modern eljárásokkal most már lehetőség nyílt arra, hogy csupán egyetlen ember 25-50 ezer házityúkot neveljen. Ezek a madarak mindössze három hónap alatt elérik azt a súlyt, amelyen már el lehet adni őket.a

Húsforrás

Szinte nincs olyan hotel, étterem vagy falusi fogadó, ahol ne lenne olyan húsétel az étlapon, amelyet ebből a szárnyasból készítenek. Sőt, a világon sok gyorsétteremben túlságosan is megadják a módját a felszolgálásának. Vannak társadalmak, amelyekben különleges alkalmakkor még mindig a csirke a legkitűnőbb fogás. Néhány országban pedig, mint például Indiában, igen tetszetős felszolgálási módjait fejlesztették ki. Igen ínycsiklandozók az olyan ételek, mint a paprikás csirke, vagyis a lal murgi, a csíkokra vágott csirke, a kurgi murgi, és a gyömbérbe áztatott csirke, az adrak murgi.

Miért olyan közkedvelt a csirke? Egyrészt azért, mert nem sok olyan étel van, amelyet ilyen jól lehetne társítani más ízekkel. Hogyan szereted? Zsírban kisütve, pecsenyének elkészítve, roston sütve, párolva vagy pörköltnek elkészítve? Lapozd csak fel bármelyik szakácskönyvet, és valószínűleg több tucat, csirkéből készült étel receptjét fogod megtalálni, mely ételeket úgy lehet elkészíteni, hogy a legjobb ízt hozzuk ki a csirke minden egyes részéből.

Mivel sok országban hozzá lehet jutni, a csirke viszonylag olcsó. Az élelmezési szakértők is kedvelik, mivel a szervezet számára létfontosságú fehérjéket, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz, de nincs benne sok kalória, telített vagy másféle zsír.

A fejlődő országok táplálása

Persze nem minden országban van sok baromfitermék. Ez azért lényeges, mert az Agrártudományi és Technológiai Tanács munkacsoportja által készített beszámoló szerint „a világ népessége 2020-ra előreláthatólag 7,7 milliárd főt fog számlálni . . . De az előrejelzések szerint a népességnövekedés nagy része (95 %-a) a fejlődő országokban fog végbemenni.” Ez a kijelentés még komorabb hangvételű, ha azt vesszük, hogy már így is mintegy 800 millió ember szenved a rosszultápláltságtól!

Ennek ellenére sok szakértő úgy érzi, hogy a csirke fontos szerepet tölthetne be ezeknek az éhező népeknek a táplálásában, és abban, hogy biztosítsák a gazdálkodók számára az oly szükséges jövedelmet. Az a gond, hogy ezeknek a szárnyasoknak az üzemi tenyésztése igazi kihívást jelenthet a szegény gazdálkodóknak. Egyrészt a szegényebb országokban a csirkéket főleg csak kis, vidéki gazdaságokban vagy a hátsó udvarokban nevelik. Ezenkívül ezekben az országokban a csirkéket csak ritkán tartják védett területen. Napközben a szárnyasok szabadon kószálhatnak élelem után kutatva, majd este hazatérnek, néha a fákon ülnek el, vagy fémketrecben töltik az éjszakát.

Nem meglepő hát, hogy ha ilyen körülmények között nőnek fel, akkor sok csirke elpusztul: vannak, amelyek a halálos baromfipestisnek esnek áldozatul, mások pedig ragadozók vagy emberek áldozatává válnak. A legtöbb gazdálkodó nem ért hozzá, vagy nincs elég pénze ahhoz, hogy megfelelően etesse a csirkéket, hogy ideális lakóhelyről gondoskodjon a számukra, vagy hogy megvédje őket a betegségektől. Ezért olyan programokat indítottak el, amelyek a fejlődő országokban élő gazdálkodók képzését segítik. Az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete például nemrégen kezdett bele egy ötéves tervbe, hogy „segítsen az Afrika vidéki területein élő szegényeknek hasznot meríteni a fejlett baromfitenyésztésből”.

Majd még elválik, hogy milyen eredményekkel fognak járni ezek a jó szándékú kezdeményezések. Ezért a gazdagabb országok lakosainak kijózanító lehet elgondolkodni azon a tényen, hogy egy olyan mindennapos dolog, mint egy darab csirke, a föld legtöbb lakosa számára luxusnak számít. Az ilyen embereknek a „tyúk mindenki fazekában” gondolat csupán álom.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/képek a 21. oldalon]

Legyünk óvatosak a nyers baromfihússal!

„A nyers baromfihús hordozhat ártalmas élőlényeket — például szalmonellabaktériumot —, és ezért nagyon fontos elővigyázatosnak lenni az elkészítésénél. Mindig mosd meg a kezedet, a vágódeszkát, a kést és a csirkeollót forró, mosószeres vízben a baromfi elkészítése előtt és után. Tanácsos olyan vágódeszkát használni, amelyet magas hőfokon lehet mosogatni . . . , és ha lehet, ezt a vágódeszkát ne használd másra, csak a nyers baromfi előkészítésére. Főzés előtt teljesen olvaszd ki a baromfit” (The Cook’s Kitchen Bible).

[Képek a 19. oldalon]

Néhány tyúkfajta: fehér Leghorn, Sonnerat-tyúk, Orpington, Polish és Speckled Sussex

[Forrásjelzés]

A fehér Leghorn kivételével mindegyik: © Barry Koffler/www.feathersite.com

[Képek a 20. oldalon]

Erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a fejlődő országokban élő gazdálkodók több baromfit tudjanak tenyészteni

[Kép a 20. oldalon]

Az Egyesült Államokban a csirkék 90 százalékát a húsuk miatt nevelik