Bécs közkedvelt óriáskereke
AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRIAI ÍRÓJÁTÓL
A FESTŐI szépségű Bécs városa terül el az előtérben, a háttérben pedig a Bécsi-erdő lankái emelkednek. Oly tökéletes a szín, hogy szinte hallod Strauss keringőjének lendületes dallamát. Egy fiatalember szántszándékkal választotta ezt a környezetet, ám most dobogó szívét próbálja csitítani, amint megkéri kedvese kezét. Több mint 60 méterre vannak a föld felett. Hogyan lehetséges ez? Nem ő az első, és nem is az utolsó, aki ellátogat Bécs közkedvelt Riesenradjához vagy óriáskerekéhez egy ilyen különleges alkalommal.
Bécsben az óriáskerék, a város kedvelt jellegzetessége, a Prater nevezetű nagy ligetben helyezkedik el immáron több mint 100 éve. „Csak akkor ismered Bécset, ha láttad az óriáskerékről” — hirdeti egy plakát a szórakoztatóhely bejáratánál. Hosszabb idő óta maradt fenn, mint bármely más Ferris-kerék vagy óriáskerék a világon, de ez nem ment könnyűszerrel. Hogyan jött létre ez az acélóriás? És hogyan élte túl az idők viharát?
Az első Ferris-kerék
Ha szeretnénk vázolni az óriáskerék történetét, térjünk csak vissza a XIX. századhoz és az ipari forradalomhoz. Ebben az időben előszeretettel használtak fel acélt az építkezéseknél. Merész tervezésű acélvázak bukkantak fel a világ különböző fővárosaiban: az acélból és üvegből készült Kristálypalota Londonban, a Pálmaház Bécsben és az Eiffel-torony Párizsban. De ennek az építészeti módszernek a legnevezetesebb városa Chicago volt, és George Ferris amerikai mérnök itt építette fel 1893-ban az első óriáskereket a világkiállításra.
Ferris szenzációs kereke 76 méter átmérőjű volt, és 36 kocsi volt rajta, melyek mindegyike 40 utast tudott a magasba vinni, akik elé 20 percre Chicagónak és környékének a csodálatos látványa tárult. A kiállítás vendégei közül sokak számára ez volt a legemlékezetesebb látvány. Chicago Ferris-kereke azonban fokozatosan vesztett az újdonság varázsából, majd miután kétszer is költöztették, 1906-ban lebontották és kiselejtezték. Addigra azonban már az óriáskerék szikrát gyújtott valaki elméjében, valahol máshol.
Az óriáskerék Bécsbe érkezik
A chicagói óriáskerék nyomán szikra gyúlt egy brit mérnöknek és nyugalmazott haditengerésztisztnek, Walter Bassetnek az elméjében. 1894-ben benyújtotta egy óriáskerék tervét, melyet a londoni Earl’s Courtban szeretett volna felállítani, majd később más óriáskerekeket is épített Blackpoolban (Anglia) és Párizsban. Időközben a bécsi szórakoztatóipar vállalkozója, Steiner Gábor új attrakciókat keresett Bécsnek. Egy nap Walter Basset egyik képviselője azt tanácsolta Steiner Gábornak, hogy társuljanak, és építsenek Bécsben óriáskereket. A két férfi hamar megegyezett, és találtak is megfelelő helyet az Angliából érkező új szenzációnak. De vajon be tudják szerezni az építési engedélyt?
Amikor Steiner Gábor benyújtotta az építési terveket a városi hatóságoknak, egy hivatalnok átnézte azokat, ránézett Steinerre, majd újra a tervekre. Azután a fejét csóválva megkérdezte: „Igazgató úr, maga úgy gondolja, hogy talál valakit, aki engedélyezi ennek a monstrumnak a felépítését, és felelősséget is vállal érte?” Steiner így érvelt: „De hiszen már épültek ilyen óriáskerekek Londonban és Blackpoolban, és mindenféle baj nélkül működnek!” Ám a hivatalnokot ez nem győzte meg. „Az angolok azt csinálnak, amit akarnak — felelte —, de én nem viszem vásárra a bőrömet!” Steiner Gábor azonban elszántan kitartott, s végül meg is szerezte az építési engedélyt.
Ennek az óriási acélépítménynek már az építése is szenzációt keltett. Kíváncsi bámészkodók gyűltek össze az építkezésnél nap mint nap, hogy megvitassák, hogy halad. Az óriáskerék mindössze nyolc hónap alatt el is készült. 1897. június 21-én Lady Horace Rumboldé, a bécsi udvar angol nagykövetének a feleségéé volt az utolsó kalapácsütés. Az óriáskerék néhány nap múlva beindult. Steiner Gábor későbbi visszaemlékezése szerint „mindenki el volt ragadtatva, s csak úgy ostromolták a jegypénztárakat”.
Hol fent, hol lent
Ferenc Ferdinánd főherceg, az osztrák—magyar korona trónörököse élvezettel szemlélte a birodalmi fővárost az óriáskerék tetejéről. Meggyilkolása 1914 júniusában — ami az I. világháború előzménye volt — az óriáskerék sorsára is kihatott. Nem elég, hogy neves vendégétől megfosztották, a nagyközönség előtt is bezárták, amikor katonai kilátónak használták. Az óriáskerék 1915 májusában kezdte meg újra a működését. Ám az ország akkortájt híján volt a vasnak, az óriáskerék pedig ott nyújtózkodott mindenki szeme láttára, mintha csak arra várna, hogy szétszedjék! Az óriáskereket 1919-ben eladták egy prágai kereskedőnek, akinek három hónap alatt szét kellett volna szednie. Csakhogy ennek a bonyolult szerkezetnek a szétszedése többe került volna, mint amennyit a vas ért. Így hát az ekkorra már híres nevezetesség éppen hogy csak, de elkerülte halálos ítéletét, s továbbra is szórakoztatta hálás közönségét.
A háború, valamint az Osztrák—Magyar Monarchia összeomlása komoly változásokat hozott Bécs életébe is. Az 1930-as években a gazdasági helyzet megromlott, s a politikai helyzet is bizonytalan volt. Steiner Gábornak, az egykor ünnepelt embernek mentenie kellett az életét, hisz zsidó származású volt. Az óriáskereket viszont 1939-ben és 1940-ben még többen látogatták, mint addig bármikor. Időközben kitört a II. világháború, ami úgy tűnik, az élvezetek őrült hajszolásába kergette az embereket. 1944 szeptemberében azonban vészes hírek terjedtek futótűzként az egész városban: kigyulladt az óriáskerék! A mellette levő hullámvasút rövidzárlatos lett, onnan indult ki a tűz, majd átterjedt az óriáskerékre, s annak hat kocsiját szétégette. Ám a legrosszabb még csak ezután következett.
A II. világháború vége felé, 1945 áprilisában az óriáskerék újra kigyulladt. Ekkor már 30 kocsit emésztett fel a tűz az irányítóberendezéssel együtt. Az óriáskerékből csak a kiégett vasváz maradt meg. Az óriáskerék élete azonban még ekkor sem ért véget. Míg a háború után sok háztömb romokban hevert, addig az óriáskerék, bár acélcsontvázként, de még mindig állt, dacolva mindennel. Megint csak úgy találták, túl sokba kerülne a szétszedése. Vajon volt más választás?
Bizony volt! Ismét helyreállították, bár biztonsági okokból csak minden második kocsit tettek vissza a helyére. 1947 májusától mind a mai napig rója a köröket; szép lassan felemelkedik, majd alászáll elragadtatott utasaival. Filmek által — ilyen volt például A harmadik ember című film is, melynek felejthetetlen zenei főtémáját citerán játszották — Bécstől távol is megismerték ezt az óriáskereket.
A bécsi óriáskerék fennmaradt, amit pedig eredetileg Chicagóban, Londonban, Blackpoolban és Párizsban építettek, azt mind kiselejtezték. A bécsi óriáskerék a háború utáni nemzedék újjáépíteni vágyó, erős akaratának bizonysága, és Bécs szimbóluma marad. Ha netalán egyszer Bécsbe látogatsz, biztosan szeretnél felülni az óriáskerékre. Meglehet, hogy látsz majd ott egy idős embert, amint az óriáskerék tetején meséli unokájának, hogyan próbálta csitítani szívét, amikor a nagymama igent mondott.
[Kiemelt rész/kép a 19. oldalon]
A RIESENRAD (ÓRIÁSKERÉK)
Épült: 1897-ben
Magassága: 64,75 méter
Átmérője: 60,96 méter
A kerék súlya: 245 tonna
A vasépítmény teljes súlya: 430 tonna
Sebessége: 2,7 kilométer/óra
[Forrásjelzés]
Forrásanyag: Helmut Jahn—Peter Petritsch: The Vienna Giant Ferris Wheel (1989, 39. oldal)
[Kép a 21. oldalon]
Bécs északkeleti látképe az óriáskerékről