Amikor egyik ember hatalmaskodik a másikon
A TÖRTÉNELEM eseményei igazolják a Prédikátor 8:9-ben lejegyzett szavak igazságát: „uralkodik az ember az emberen maga kárára”, vagy ahogy az Újfordítású revideált Biblia megfogalmazza, „egyik ember a másik rovására hatalmaskodik”. Milliókat ért már igazságtalanság, és szinte egyetlen kormányzati rendszer sem kímélte az alattvalóit. Erre a szenvedésre emlékeztetett egy beszédében az Egyesült Államok belügyminisztériumához tartozó Indiánügyi Hivatal elnökhelyettese a hivatal megalakulásának a 175. évfordulóján.
Az elnökhelyettes azt mondta, hogy ez nem az ünneplés napja, hanem „a keserű igazságok kimondásának és a bűnbánatnak az ideje”. Beismerte, hogy az 1830-as években a hivatal első küldetése az volt, hogy elűzze a délkeleti néptörzseket — a cserokikat, krikeket, csoktákat, csikeszókat és szeminolékat — a földjeikről. „Fenyegetésekkel, megtévesztéssel és erőszakkal arra kényszerítették ezeket a főbb néptörzseket, hogy 1600 kilométert gyalogoljanak nyugat felé, örök búcsút intve több ezer idős, fiatal, valamint beteg hozzátartozójuknak, akiket kénytelenek voltak sebtében elföldelni a Könnyek útjának nevezett vándorlásuk során.”
Majd ez a tisztviselő hozzátette: „Ám ezekben az erkölcsileg felvilágosultabb időkben el kell ismernünk, hogy a betegségek szándékos terjesztése, a hatalmas amerikaibölény-csordák megtizedelése, az alkohol használata az elme és a test tönkretételére, valamint a nők és gyermekek gyáva módon való legyilkolása olyan rettenetes tragédiához vezetett, melyet nem lehet csupán azzal elintézni, hogy elkerülhetetlen következménye volt az egymással versengő életformák összeütközésének.”a „Ez a hivatal elpusztított mindent, amihez az indiánoknak közük volt — ismerte be. — Megtiltotta az indián nyelvek használatát . . . , és elérte, hogy az indiánok szégyelljék a mivoltukat. Ami a legrosszabb: az indiánok ügyeivel foglalkozó hivatal azok ellen a gyermekek ellen követte el mindezt, akik az általa létrehozott, bentlakásos iskolák gondjaira voltak bízva, mi több, érzelmileg, lelkileg, fizikailag és szellemileg lealacsonyító módon bánt velük.”
Az elnökhelyettes így zárta a beszédét: „Kezdjük azzal, hogy mélységes sajnálatunkat fejezzük ki azért, amit ez a hivatal tett a múltban . . . Soha többé nem fogunk bűnrészességet vállalni az indiánok javainak az elrablásában . . . Sohasem fogjuk támadni a vallásukat, nyelvüket, szertartásaikat, semmit, ami a törzsi életükhöz tartozik.” Majd figyelemre méltó módon ezt mondta: „Együtt kell letörölnünk hét nemzedék könnyeit, és engednünk kell, hogy begyógyuljanak az összetört szívek” (Vital Speeches of the Day, 2000. október 1.).
Az emberek egymás ellen elkövetett kegyetlenségeit csakis Isten Királysága tudja igazán és maradandó módon orvosolni. A Királyság uralma alatt mindenkivel igazságosan fognak bánni, és ez az uralom „letöröl minden könnyet [az emberek szeméről], és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak” (Jelenések 21:3, 4).
[Lábjegyzet]
a Ha az ember ismeri az indiánok történetét, tudja, hogy a törzsek gyakran harcoltak egymás ellen; ezért „állandóvá váltak a területekért, lovakért és bölényekért” folyó harcok (The People Called Apache).
[Képek forrásának jelzése a 31. oldalon]
Indián: Artwork based on photograph by Edward S. Curtis; térkép: Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.; indián sátrak: Leslie’s